Új-Zéland Opua – Whangarei. Hazafelé

” It was going well.  I believed in what I was doing.  And I had hope.”

2015. október 20. kedd

Hajnalban érkeztem Opuába. Bay of Islands, Új-Zéland. Reggel beléptem az országba, majd a karantén mólóról átálltam egy rendes marina helyre. Megérkeztem. Minden értelemben. Pihennem kell. Meg akarom ismerni a környéket. Magamba szívni a hangulatát. Látni hogyan ébred tavasszal a világ egyik legszebb helye. Élvezni a kiwi vendégszeretetet. Kedves emberek vesznek körül. Teszik a dolgukat, de nyitottak, segítőkészek. Élhető, tiszta, jól szervezett élettér. A lakói ennek visszatükröződését adják.

Elintéztem amit kellett a marina irodában. Megkaptam minden segítséget és információt. Beültem egy kávézóba és zárásig maradtam. Leveleztem. Családdal és barátokkal. Magyarokkal és mindenki mással.

Visszaérve a hajóra behúzódtam a meleg takarók védelmébe.

Magyar? Kívülről volt csak paprikás.

Magyar? Kívülről volt csak paprikás.

Aki barát, az esőben is az!

Aki barát, az esőben is az!

Kiköt a komp. Látkép az Opua dombról

Kiköt a komp. Látkép az Opua dombról

image

Opua móló. Galéria és hajósbolt

Opua móló. Galéria és hajósbolt

2015. október 21. szerda

Hosszú idő után végre forró zuhanyt vettem. De most nem ettől születtem újjá. Igazából mentem volna mielőbb bejárni a környéket. Nem győzöm minden érdekes részletét magamévá tenni. Egy süti és kávé ebédre és indultam is. A parti ösvényen öbölről öbölre. Annyi a jó fotó téma. Színek, kontrasztok. Igazi mesebeli vízi világ. Pici, földszintes, fa vagy annak látszó épületek. Mindenütt mólók, kikötők, bóján álló hajók, csónaktárolók. Bővítik a marinát, verik a cölöpöket. Az egyik műhely ajtaja szélesre tárva. Hatalmas aluminium katamarán kiranduló hajó épül a csarnokban. Ma nyit a Cruising club. Este vitorlás verseny az öbölben. A hétvégén is verseny lesz. A hagyományos, sok indulót vonzó Coastal Classic. Aucklandből indulva Russelbe futnak be.
2015. október 22. csütörtök

Még sötét van. Az eget sötét esőfelhők takarják. Visszahúz az ágyam az orrkabin otthonos zugában.

Most láttam a térképen, hogy a Cavalli szigeteknél ahol érkezésemkor leeresztettem a vitorláimat mindössze egy km-re voltam a Rainbow Warrior roncsától. 25 méteres vízben nyugszik a Greenpeace híres hajója. Nem itt süllyedt el. Úgy vontatták ide az acklandi kikötőből, ahol a francia titkosszolgálat 1985-ben felrobbantotta. A hajó Mururoára készült, hogy tiltakozzon a tervezett atomkísérletek ellen. A francia komány először tagadta, hogy köze lenne a merénylethez. Amikor az új-zélandi polgárőrök éberségének köszönhetően elfogtak két francia titkosügynököt, már nem tehettek mást, elismerték. A nemzetközi botrány az akkori francia külügyminiszter székébe került. Később az is kiderült, hogy az akcióra maga Miterrand adott utasítást. Franciaország EU bojkottal fenyegette meg Új-zélandot, ha nem adja át a két elfogott merenylőt. Új-Zélandnak és a Greenpeace-nek a franciák kártérítést fizettek és gyakorlitalag kivásárolták a tíz évre elitélt két ügynököt. A két ország közötti megállapodás értelmében őket egy francia börtönszigeten kellett volna őrizni, azonban két év után kis különbséggel kórházi ápolás ürügyén haza utaztak és sosem tértek vissza, megszegve ezzel az egyezséget. Mindketten burkolt elismerésben részesültek hazájukban és később előléptették őket. Az incidens kapcsán Új-Zéland fokozatosan eltávolodott a korábbi szövetséges Franciaországtól, az Egyesült Királyságtól és az USA-tól és megerősítette kapcsolatait a Csendes óceáni térség népeivel és Ausztráliával.

Beindult az élet. Elkezdtem szervezkedni. Beszéltem egy emberrel bója bérlésről. Holnapra utána néz. Egy másik cégnél az erőátvitel módosítási lehetőségeit beszéltük át.

Hogy mi ez az erőátvitel dolog? Aki nem hajózik, ugorja a bekezdést! Ha kiemelem a hajót algagátlózni, akkor ki kell cserélnem a tengely külső támcsapágyát. Elkopott, kotyog. Szintén cserés a tengely tömszelence szimmering. Ez akadályozza meg, hogy a forgó tengely mellett befollyon a hajóba a víz. De nem teszi, mert megkopott. Nem nagyon, de nem várom meg amíg baj lesz. Erős a motor, de nem tudom kihasználni az erejét a csukódó propeller miatt. Olyan mint amikor az autónak kopott a gumija. Nem hagyja, hogy meghajtsd a kocsit. Még nem tudom meddig megyek el a cserékkel. Ami kopott mindenképpen cserélem. A többit lehet, hogy egy következő lépcsőben. A propeller egy külön tudomány. Drága dolog is, tehát jól meg kell gondolni. Csak röviden, miről van szó. Most egy összecsukódó kéttollú propellerem van. Vitorlázáshoz ideális, hiszen nagyon kicsi a közegellenállása. Motorozáskor nem elég hatékony, és zavar, hogy kattog. Ellenben a fix propeller egyszerű. De nagyon fékezi a hajót. Majdnem egy csomónyi sebesség vesztés gyenge szélben számomra elfogadhatatlan. Aztán van a harmadik alapvető propeller típus. Erre nincs jó magyar szó. Itt a propeller lapátjai vitorlás üzemben élére fordulnak, hogy minimálisra csökkentsék az ellenállást. Jó bennük, hogy ezek a propellerek állíthatók. A menetemelkedésük. Ezzel finomhangolhatók a motorhoz, hajóhoz. Nagyon vonzó lehetőség. Viszonylag bonyolult mechanikát igényel. Ezek a legdrágábbak is. A bonyolult mechanika állandóan a tengervízben nem életbiztosítás. Nos ezek között kell majd egyszer megtalálnom saját kompromisszumomat. Úgy érzem annál ami van, létezik jobb. A hazaút Indonézián át szélhiányos térségben vezet. A Vörös tengeren is nagyobb szerepet kap a motoros meghajtás, a Szuiezi csatornáról nem is beszélve.
2015. október 23. péntek

Eddigieknél enyhébb éjszaka után, hűvös reggel. A pára az éjjel feloldotta a sót a fedélzeten. Lemosom mielőtt a nap ismét rászárítja.

Ismét, most már részletesebben tárgyaltam az erőátvitel témában, mostam, bevásároltam a konyhára, vettem a kompaszba csere izzót és új-zélandi zászlót a hajóra. Elkezdtem repjegyet vadászni. Este már tovább ébren tudtam maradni, olvasni.
2015.október 24. – 25. szombat – vasárnap

Elromlott az idő. Esik, és bever a nyitott ajtón. Hosszan beszéltem Erával a közeljövő terveiről. Elsősorban a hajókiemelésről és a hazautazás ütemezéséről.

Máskülönben olvasással tellik az idő. Négy új könyv vár kiolvasásra. Vagyis inkább én várom, hogy olvashassam őket. Jelen időjárás és a hosszú hétvége elsőrendű alkalmat teremt ehhez.

Vasárnap délben bekopogott Bill Garlick. Kezembe nyomott egy kocsikulcsot, hogy használjam. Fedezzem fel vele a környéket. Bill nyugdíjas bankár. Fiatal feleséggel, két pici gyerekkel. Unatkozott, megvett itt egy hajó bróker céget. Ide költözött, de meglepve látta, hogy a kikötőben hiányosak a szolgáltatások. Hát vett egy autót, amit bárkinek szívesen odad ha dolga van a hét kilométerre levő városban, Pahiában. Ingyen! Csakúgy mint a netet.

Szélgenerátor leszerelése. Rozsdás, ineffective, zajos, nagy szélben akár veszélyforrás. Jimmy Cornell ugyanilyen szélgenerátorán elrepült egy lapát nagy szélben, és behorpasztotta az aluminium decket.

Megérkezett Karl és felesége Linda akikkel a Fidzsin a Royal Suva Yacht Clubban ismerkedtünk meg. Mellettünk horgonyoztak az öbölben. Nekik is egy 37-es hajójuk van. Már egyszer megkerülte a Földet. Gyors hajó, magas törékenynek látszó riggel.

Tovább megyek Whangareibe az eredeti tervek szerint.

Most, hogy hosszabb ideig amúgy sem futok ki a nyílt óceánra, bevállaltam két kemény könyvet. Az egyik a Perfect Storm a másik a Survive the Savage Sea. Az elsőből azonos címmel film is készült George Cloony főszereplésével. A második pedig egy öt fős család és a velük utazó stoppos hajótörését és 39 napos túlélő drámáját meséli el. Mindkettő dokumentum értékű, sok hasznos gyakorlati és szemléleti tanáccsal szolgálva az olvasót. Olvasásuk közvetlenül útnak indulás előtt mindemellett ellenjavallott.

Ötven dollárért meghegesztették a bojlert. Fél órányi munkát számoltak fel. Elkezdtem rá visszavarázsolni a hőszigetelést.

Ma leszólítottak egy a szomszéd mólón álló hajóról, hogy itt van-e a családom is. Az emberrel még Tongán ismerkedtünk meg. Ma érkeztek Fidzsiről.

Szép este. Karl és Linda meghívtak egy kis esti beszélgetésre a Cruising Club-ba. Általában kerülöm az ilyen helyeket. Ha az ember vitorlással járja a világot nem kell keresnie a helyeket ahol jól elköltheti a pénzét. De Új-Zélandon ez is másként van. Itt az étterem valójában helyszínt teremt a hajós közösség számára. Semmi ” királyi” hókusz-pókusz mint Suva-ban. Hétköznapi emberek jönnek össze megbeszélni a hétvégi terveket, megosztani a szezon tapasztalatait, élményeit, kihirdetni a szerda és péntek esti versenyek eredményeit. Persze az eredményhirdetés után ránk, idegenekre terelődött a figyelem. Kikérdeztek honnan jöttünk, meddig maradunk, és a szokásos őszinte kérdés: Hogy tetszik itt? Az asztaltársaságban volt még egy brit és egy másik kiwi házaspár. Ők mindannyian visszatérő vendégek Fidzsi világtól elzárt hagyományos életformát élő szigetein, közösségeiben. Az angol Dianne és Graham földkerülésen vannak. Előtte kétszer kerülték a Brit szigeteket. Először versenyben, 72 lábas Global Challenge hajókon, másodszor a saját Vancouverükön. Új-Zéland annyira megtetszett nekik, hogy egyenlőre nem mennek tovább. Nyáron itt vitorláznak, télen mennek fel Fidzsire mint sok más kiwi. Karlék idén használt vitorlákat vittek egy faluba, ahol ismeretlen dolog a belsőégésű motor. Vitorlás kenukkal halásznak, létfontosságú eszközök számukra a vitorlák. Jelképes, de egyben sorsdöntő dolgok ezek a hagyományos lét fenntartása szempontjából.

Bojlert összeraktam, két újabb helyen ereszt. Újra szétszedtem.

Navi asztal lábánál beléceztem az oldalfalat a la Hallberg Rassy. Szép lett. Dísze a berendezésnek.

Eddig egy befejezetlen rész volt.

Majdnem kész.

Ablak újra! Nem jégvirág. Só. Belülről.

Ablak újra! Nem jégvirág. Só. Belülről.

Ma nov. 2.-án reggel meghegesztettem a bojlert. Ismét. Gyorsan összeraktam, beszereltem, visszaépítettem köré a bútort. Kifizettem a marinát, elszaladtam a boltba kenyérért. A német nő segítségével aki anno fogadott elkötöttem a hajót, majd átálltam a fuel dolckra. Sokadszori próbálkozásra sikerült az automata kúton megtankolni a hajót. Végig probáltam az összes kártyát mire az egyiket elfogadta. Számítottam rá, mert mondták előre, hogy válogatós a masina. Délután háromkor elindultam. Érdekes lehet egy ilyen egykezes manőver a kívülálló számára. Erős árapály sodrás, szél. Egyszerre kellene lenni az orrban, a farban és a kormánynál. Vicces.
Kifelé motorral, majd amikor már lehetett krajcolni vitorlát húztam. Pont előttem ballagott egy helyi vashajó. Kölcsönös fényképezés, videózás. Hamar lemaradt. Kifelé a szigetek között egészen a Brett fokig sokat videóztam. Szépen suhant a hajó, jók voltak a fények a délutáni napban. A fok után pillangóra állítottam a vitorlákat. Amikor e sorokat írom éppen kiérünk a fok zavart szeléből és szépen gyorsul a hajó. A szélkormány még keresi a “hangulatát” a cirkálás után, de már nem kell kézzel belenyúlnom. Elboldogul. A nap lebukott a dombok mögé elkezdhetek öltözködni. Ha így haladok éjfél környékén érek Tutukaka elé, ott megpihenek, majd a késő délelőtti dagályra elérem Whangarei-t, amivel fel tudok hajózni a folyón a városig. Ez a terv.

Bay of Islands ideális vitorlázó időben

Bay of Islands ideális vitorlázó időben

Cape Brett az Bay of Islands déli kapuja

Cape Brett a Bay of Islands déli kapuja

Késő délután. A Brett fok másik szögből

Késő délután. A Brett fok másik szögből

Élvezetes vitorlázás a hűvös ellenére

Élvezetes vitorlázás a hűvös ellenére

A kurflit fényképezés indokollta

A kurflit fényképezés indokolta

Red sky in the night - sailor's delight

Red sky in the night – sailor’s delight

Hajnali egy után álltam horgonyra. Az utolsó három órában motorral tudtam mozgatni a hajót. A szél nem volt partner többé. Elalvás előtt ettem még egy forró levest. Próbáltam olvasni levezetésül, de nem kellett öt percnél több.

8.15-kor húztam horgonyt. Az ég felhős, de néha előbbukkan a nap. Olyankor a hűvös levegőben forrón tűz. A reggelire egy kávé és egy banán. Nincs szél, motoroznom kell. A Whangarei öböl bejárata 15 mérföld. Irány 168 fok.

Szép a táj. A part alatt haladok. Madarak hatalmas csoportjai pihennek a sima vízen minden irányban. Az utolsó pillanatig kivárnak mielőtt odébb reppennek a hajóorr előtt. Néha csak az orrhullámmal lódulnak arrébb a hajó útjából. Nyilvánvalóan szokták a hajók jelenlétét.

Bream Head sziklái. Befordulunk Whangareibe

Bream Head sziklái. Befordulunk Whangareibe

Előttem két másik vitorlás akik szintén Tutukakában aludtak. Húsz percnyivel vannak előttem. Ez megerősít, hogy jól számoltam a dagállyal. A Bream Head-et nagyon közelről kerülöm. Mély a víz, fotogének a sziklák. Amint befordulok a sarkon limányba kerülök, de nem sokáig. Beljebb húzódom az öböl közepe felé, és hamarosan elragad a dagály. Kitart még két órát, míg felérek a városig. Másfél-két csomóval tol. Repülünk.

Színek. Kontrasztok

Színek. Kontrasztok

image

Felfelé a folyón. Csalóka, valójában keskeny a hajózható sáv

Felfelé a folyón. Csalóka, valójában keskeny a hajózható sáv

Pontosan a dagály tetején érkezünk. Kell is. A nyíló hídtól már csak fél méter a víz a kiel alatt. A híd előtt hívtam a kezelőt rádión. Közben kikötöttem a kormányt. Kalandos, mert keskeny a folyó és azon belül a kikotort hajózó csatorna csak két hajóhossz széles. Lassítanom sem kellett nyílt a híd. Lejjebb az út szép, takaros települések között vezetet. Itt a város előtt egy nagy hajógyár és javító komplexum az egész. Sokkal zsúfoltabb mint képzeltem. Precízen kell kormányozni. Elérem a Kissing Point kanyarját. Mintha Rába túrán lennék akkorát fordul a folyó. Jobb oldalon mangrove erdő.

Egy fix híd állja utamat Whangarei belvárosában. A pufferek már kint vannak. Megállok a hajók között, de már megfordult az áramlat, fut ki a víz. Egy női hang szólít. Sharon az, már leveleztünk és mások is meséltek róla. Ő a Town Basin Marina mindenese, motorja. Vissza tolatok és kikötök közvetlenül az irodája előtt a ponton mellé.

Ismét egy megérkezés. Nagyon élveztem a hajózást. Egy nap, egy éjszaki pihenővel. Most is mint oly sokszor az éjszakai horgonyzás jelentette a kihívást, majd másnap a folyón való felhajózás.

Itt a vége a szezonnak. Whangerei

Itt a vége a szezonnak. Whangerei

Jellemző kikötési mód

Jellemző kikötési mód

Megunt könyvek, pihenő evezők - az iroda sarkában

Megunt könyvek, pihenő evezők – az iroda sarkában

Tőlük (is) kedves a hely. Sharon és kollégája

Tőlük (is) kedves a hely. Sharon és kollégája

A német sörözőben. Hajós és motoros relikviák

A német sörözőben. Hajós és motoros relikviák

image

Dóra a Town Basin Marinában

Dóra a Town Basin Marinában

Pihen a kis hajó

Pihen a kis hajó. A nap megdolgozta a valamikor szürke csúszásmentesítést

Elrakom a vitorlákat, elrendezem a köteleket. Irány egy német sörfőzde, ami helyi motorosok találkahelye. Nem a sör a cél, a wifi. A sör bónusz.

Reggel ismerős hajó áll előttem a pontonon. A Lovinda Too az. Egy régi, szuper állapotú Baltic. A skandináv hajóépítés egyik gyöngyszeme. Az idős norvég tanár házaspár. Tahuatán láttuk egymást utóljára. Este együtt indultunk az öbölből ami a legendás Hiscock házaspár szerint a világ legszebbje. Ők Oa Pou-ra, mi Nuku Hiva-ra. Sokáig hallottuk őket az éjszakában rádión csacsogni. Nosztalgikus emlékek. Irenevel a téren futok össze. Meghív másnapra vacsorára.

Van a városban egy használt hajóalkatrész kereskedő. Megtudom a tulajtól, hogy alig pár ilyen intézmény van a világon. Kettő Ausztráliában, egy-egy az USA keleti és nyugati partján. Az aucklandi bezárt. Hatalmas a csarnok. Tele sok értékkel és szeméttel. Kincses bánya annak aki valamire vadászik. Klasszikus bronz veretek. Karos bronz csörlők. Olyanok amiket a régi fa jachtokon látni. Egy komplett Bristol Channel pilot cuttert fel lehetne itt szerelni. Régi rádiók és elektronikus navigációs eszközök. Egy gyújtő megőrülne értük. Eladó egy harminc lábas fa vitorláshajó komplett fa bordázata. Szép munka, a bordaívek alapján egy modern vitorláséi lehetnek. Én kivételesen eladni jöttem. Van pár nem használt kütyüm. Drága dolgok amikért filléreket fogok kapni, de útban vannak és soha nem fogom őket használni. Inteligens töltésvezérlő, tank monitor, méregdrága Wichard gibe kontroller és a szélgenerátorom kompletten állványostul. Norfolk sziget melletti negyvenes szélben döntöttem el, hogy vége, megválok tőle. A fejem felett két méternyire úgy visított mint egy gázturbina a felszállni készülő vadászgépen. Nem a hosszú élet titka.

Kevés pénz, egy szép ódon bronz hajólámpa. Made in England. De micsoda könyvek. Régi nagy vitorlázók, világjárók híres írásai. Tom Neale a Suvarov-i remete akit Moitessier többször meglátogatott, Naomi James az első szóló földkerülő nő, a Hiscock házaspár, Herman Melville. Van egy szép könyv Polinéziáról, a Voyage of the Beagle Darwintól, és a brit admiralitás Manual of Seamanship 1951-es kötetei. Alig bírtam visszacipelni a hajóra. Szépen gyarapszik a hajó könyvtár.

A szélgenerátor maradt. Emberünk szerint az már a múlt. Nem kell semkinek. Nekem biztos nem. Düsseldorfi hajókiállításról cipeltük haza. Akkor amikor még a hajó sem létezett.

Este egy másik sörözőben találtam átmeneti otthonra. Ettem egy bordát és ittam két korsó Guinness-t. Szép az élet. A tulaj mellém telepedett beszélgetni. Rugby vb-ről amit “vélelenül” épp most nyert meg Új-Zéland és nekik most a világ All Blacks, politikáról, menekültekről, a Melbourne kupáról. Ami egy lóverseny. Egysze csak elkiáltotta magát: ” Ez srác meg épp most érkezett vitorlásssal Magyarországról!” Kedves mosolyok és bólintások a söröskorsók mögül.

Bejártam a folyópartot. Az összes marinát és hajójavító telepet. Van itt minden mi szem szájnak ingere. De mint mindenhol a hajóépítés itt sem könnyű munka és üzlet.

Este a Lovinda Too-n vendégeskedtem. Másnap is. És ma is hivatalos vagyok vacsorára Svenhez és Irenehez. Sok a mesélnivalónk, nekik gyermek, nekem szülő megvonási tüneteim vannak. Irene sajnos itt kiszáll. Idefele Fidzsiről három napot sodródtak egy viharban. Korábban Niue előtt már volt egy komoly kalandjuk. Elszakadt a jobb középső vantni. Nem drótkötél, hanem rod. Ők a harmadik hajó akik rod állókötélzettel mennek az ismerőseink közül. Mindenkinek volt vele gondja. Nyilvánvalóan nem ide való felszerelés. Még a Fakarava atollban teljes sebességgel fennakadtak egy koralfejen ami állóra megfogta őket. Az erős Baltic-kal a legutóbbi viharig nem is volt semmi probléma, de akkor elkezdett folyni befelé a víz a tőkesúly mellett. Bessokoltak. Túlélő öltözetben, Epirbet és túlélő csomagokat kézben tartva ültek a kokpitban, míg el nem állt a szél. Az Északi tenger a hazájuk, Stavangerben élnek. Szokták a kemény időt, korábban volt már egy észak-Atlanti körük is, most mégis megijedtek. Sven közel hetven évesen egyedül fogja hazavinni a hajót jövőre.

A Lovinda Too kapitánya és legénysége

A Lovinda Too kapitánya és legénysége

Whangarei Town Basin napóra. Korrekciós táblázat is tartozik hozzá

Whangarei Town Basin napóra. Korrekciós táblázat is tartozik hozzá

Boltív. Merész.

Boltív. Merész.

Ghjhhh

Ember léptékű folyóparti környezet

Belül egy kis szabóság működik

Belül egy kis szabóság működik

Több mit két méter a dagály. Gyakran változó perspektíva

Több mint két méter a dagály. Gyakran változó perspektíva

Csinos részletek

Csinos részletek

Hangulat

Hangulat

Csalóka. A város legdrágább kávézója

Csalóka. A város legdrágább kávézója

Cukorból a kerítés - halakból a kémény

Kolbászból a kerítés? Nem. Halakból a kémény

A folyó a apálykor. Pár órája még itt hajóztunk

A folyó apálykor. Pár órája még itt hajóztunk

A város új jelképe. Felnyitották amikor jöttünk

A város új jelképe. Felnyitották amikor jöttünk

A híd polinéz horgot mintáz

A híd polinéz horgot mintáz

A mechanika közelebbről. Nemes egyszerűség

A mechanika közelebbről. Nemes egyszerűség

Épül a hajó. Jópár helyen a folyó mellett

Épül a hajó. Jópár helyen a folyó mellett

Két külön világ. Látszólag.

Két külön világ. Látszólag.

Ez is óceánt jár. Az egyik legkisebb. Szélkormány az kell

Ez is óceánt jár. Az egyik legkisebb. Szélkormány az kell

Komolyan komolytalan

Komolyan komolytalan

A Lazy Jack is lepihent. Garázs lett a hatvan lábas karbon csodából

A Lazy Jack is lepihent. Garázs lett a hatvan lábas karbon csodából

A kiwi mekkmester

Richard a kiwi mekkmester

És műhelye. Alkotó káosz

És műhelye. Alkotó káosz

Igen!

Igen!

Felfújtam a csónakot és lementem vele a folyón a felnyíló híd alá, ahol a hajót tárolni fogom. Sok ott a vitorlás és az idegen hajó is. Négy helyből választhattam. Kikértem egy helyi tanácsát. Épp a hajóján dolgozott. Szívesen magyarázta, hogy honnan jönnek a viharok. Most jött vissza Alaszkából. Már kilencszer megjárta az utat, felfele Japánon keresztül. Most is erre készíti fel a hajóját. Azt hiszem a Melbourne – Osaka versenyre készül. Egy negyvenöt lábas swetkieles vashajóval. Láthatóan nincs eleresztve anyagilag.

Érkeznek az ismerősök. Megjött a gyönyörű Solaris One, a német Sabir, itt van a Lazy Jack és a Himene. Elérte Ausztráliát a Cavatina, a Priority, a Coyote és a (F)Our choice(s). Legkedvesebb ismerőseink is kikötöttek Bundabergben a Firefly-al. Az ifjú házasok Drew és Shelly.

Intéződik az én utam is haza. November 11-re foglalunk repjegyet. Örülök a hazaútnak és tervezem a folytatást márciusban. A gondolataim az ausztrál keleti part és a Vörös tenger körül járnak. Cook, Slocum és később John Guzzwell is a Nagy korallgáton belül kalandozott. A nyáron a Rotor szintén végigjárta. Az ausztrál keleti parti hajózást sekély víz, erős áramlatok, szárazdföldről leforgó hirtelen viharok és nagy hajóforgalom jellemzi. Szép út lesz, de nem könnyű. Főleg egyedül. Jó lesz megérkezni ismét a Mediterráneumba is. Az Adriára, a hazai vizekre.

Vasánap délután van. A német sörözőben élő zene, mellette a parkolóban hotrodok parádéznak. Maradnék még, de jön a dagály menni kell. Leviszem a hajót a végleges helyére. Svenék segítenek. Hajók sűrűjében kell két pillér közé kikötni, a folyó sodrására keresztben. Most éppen felfelé folyik a víz. “Dagályodik” Ezt nem lehet segítség nélkül.

Mire feleszmélünk Sven már elkötötte a hajót. A folyó nagyon keskeny. Hagyjuk, hogy a dagály fordítsa meg a hajót egyhelyben, miközben Sven tartja az orrát a parton. Legalább van idő beszélgetni. Irene rádiózik a hídnyitás érdekében. Már tudnak rólunk, mert hétvége lévén előre kértem időpontot. Békés lassúsággal átcsogunk a híd alatt. Nem nyitották fel teljesen. Megkérdezték az árboc tetejének magasságát és csak annyira nyitották ki. A pile mooringon besasszézunk a hajók közé. Már korábban bekészítettem a kikötőköteleket a pillérekre. Csak fel kellett szedni őket. A norvégok hosszú búcsúzkodás után gyalogosan távoztak. Vajon látjuk még egymást valaha?

Egyedül maradtam. Ez az utolsó estém a hajón. Holnap kora délután busszal megyek Aucklandba. Lesz egy szabad napom a városban. De itt még sok a dolgom. Többszörösen kikötöm a hajót az oszlopokon csúszó karikákhoz. Leszerelem a szélkormányt és az összes csigasort, felesleges kötelet. Elpakolom a maradék konzerveket a hajófenékben. Reggel még elzárok és lekapcsolok mindent. Van rá egy ellenőrző listám. Még Horvátországban kezdtem használni. Csak egyszer felejtettem el valamit. Egy tál sülthús maradt egyszer a kokpitban. Tavasszal. Hónapok múlva mentünk vissza ismét a hajóra…

Eljött a nagy nap. Reggel dinghy-vel feljöttem a folyón. Elintéztem a hivatalos dolgokat Sharonnal. Visszaérve megismerkedtem az egyik szomszédommal. Szerinte is nagyon biztonságos a hely. Mindenféle szempontból. Jó tudni. Megadtam neki az elérhetőségem. Miután elpakoltam mindent, kifuvarozott a partra. Kettőkor indul a buszom. Úgy hívják a busz társaságot, hogy Naked Bus. Elég meleg van hozzá.

A busz még Whangareiben elromlott. Nem tudott a sofőr sebességet váltani. Nem vitte túlzásba az utas tájékoztatást. Annyit mondott alig érthetően, hogy hamarosan kapunk egy másik járművet. Így is történt. Egy parkolóban átszálltunk egy másik buszra. Nem szenvedtünk idő veszteséget. Nekem nehéz is lett volna. Pontosan két napom van eljutni a reptérre. Az út 150km. Zalai dombsághoz hasonló tájon vezet az út. A völgyeken letekintve folyó torkolatok és az óceán látszik. Érdekes a növényzet. Jól megfér egymás mellett a nyárfa, mangrove és a pálmafa. A szőlő és a számoma ismeretlen gyantás cserje. Ami nem erdő, vagy település, az legelő. Szarvasmarhák és birkák mindenütt. A röpképtelen kiwi madár mellett Új-Zéland jelképe a birka. Nem véletlen. Most harmincmillió van belőlük az országban, de néhány éve volt ennek a duplája is. Az út sem jobb mint az átlagos magyar főút. A forgalom nyugodt, kiegyensúlyozott tempóban halad. Semmi kapkodás.

Auckland. A túrista attrakciók most nem kötnek le. Haza tartok. A családdal és barátokkal való találkozás öröméhez nem mérhető semilyen látványosság.

Egy helyet nem kerülhetek el. A Viadukt Basin-t, az Amerika Kupa központi redezvényeinek színhelyét. Két korábbi új-zélandi Amerika Kupa hajó áll a kikötőben. Kissé furcsán mutat rajtuk az új hasznosítást szolgáló utólag felszerelt fockroller és oldalkorlátok. 150 dollárért személyenként elvisznek velük egy körre. Ha lenne időm ezt az élményt nem hagynám ki.

Aucklandi utcakép. Egy korábbi Amerika Kupa hajó.

Aucklandi utcakép. Egy korábbi Amerika Kupa hajó.

image

AC versenyhajó. Ki lehet bérelni. Így mülik el a dicsősség

AC versenyhajó. Ki lehet bérelni. Így múlik el a dicsősség

A vitorlázás Forma -1-e volt pár éve.

A vitorlázás Forma -1-e volt pár éve.

Hátizsákos szálló a belvárosban

Hátizsákos szálló a belvárosban

Itt is értékelik - klasszikusok fából

Itt is értékelik – klasszikusok fából

Egy szépség a sok közül

Egy szépség a sok közül

Egy marina a sok közül. Elfér pár száz hajó...

Egy marina a sok közül. Elfér pár ezer hajó…

Rendben! De most az igaziba!

Rendben! De most az igaziba!

A város és az ország a hátizsákosok mekkája. Az egész régió az. Ázsiával, Ausztráliával együtt. Egzotikus, távoli, befogadó, nyitott, sok kulturális és természeti látványosságot kínáló. Árak tekintetébn is elfogadható. Ez a világ a vitorlás világjárókéhoz nagyon hasonlító szubkultúra. Mindegyik kulcsa a független, hosszútávú utazás. A nyugati társadalmakban gyakori, hogy egyetem előtt, vagy utána még munkavállalás előtt pár évet hátizsákos felfedezéssel tölt a fiatal. Megismeri a világot, egy kicsit meggyötri magát, hogy jól essen visszamenni elkezdeni az iskolát vagy munkába állni. Ez jellemzően a fiatalok “sportja”. Úgy látom sokuknak nehéz lesz vissza illeszkedni. Ők lehet, hogy hippiként folytatják.

Összevont reggeli ebédre curry-s marhát választottam. Legközelebb elhiszem egy indiainak ha azt mondja, hogy valami nagyon fűszeres. Könnybe lábadt a szemem és az első falat után percekig csuklottam. Felkészültem! Jöhet az otthoni magyaros étrend.

Auckland a vitorlák városa, ehhez illeszkedő háttériparral. Utcákat töltenek meg a hajók kiszolgálására szakosodott boltok, műhelyek. Túlzással azt lehet mondani, hogy van egy város is a kikötö mellett.

Betévedtem egy hajós könyváruházba. Minden ami ebben a témában íródott. Elképesztő. Még azt is elolvashattam, hogy a Sió csatorna egy csodálatos vizi világ, de eliszaposodott, így hajózásra csaknem alkalmatlan. Képek is vannak a keselyűsi zsilipről.

Hazafelé. Ausztrália keleti partja a magasból

Hazafelé. Ausztrália keleti partja a magasból

A vasmadár sebessége tengeri mértékkel nehezen értelmezhető

A vasmadár sebessége tengeri mértékkel nehezen értelmezhető

Arra visz az út haza

Arra visz az út haza

Ausztrália belseje. Kiszáradt folyómedrek. Sivatagi táj.

Ausztrália belseje. Kiszáradt folyómedrek. Sivatagi táj.

A természet egy újabb szép arca

A természet egy újabb szép arca

Annyira lenyűgöző...

Annyira lenyűgöző…

“Perfection is finally attained not when there is no longer anything to add, but when there is no longer anything to take away. Saint-Exupéry was writing about airplane design, but the truth of simplicity is universal.”

Reklámok

Új-Zéland Opua – Whangarei. Hazafelé” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Attila!
    Gratulálok az eddigi fantasztikus utazáshoz, igaz csak a panamai átkelés előtt kapcsolódtam a család kalandjához de nagy élmény követni a napi útvonalat a kikötések élményeit, a különböző emberekkel való megismerkedést, a természet sokszínűségét.
    Most kívánom, hogy egy nagy pihenés, ismerősökkel, családdal eltöltött idő adjon új erőt a kaland folytatásához.
    Üdvözlettel: Gergely Lajos

    • Kedves Lajos!
      Köszönöm kedves szavait! Nagy öröm a családdal lenni ismét. A folytatáshoz is megvan a kedv és az erö. Ígz van ez jól.
      Üdvözlettel
      Attila
      svDóra

  2. Kedves Attila!

    A Tolnai Népújság cikkének megjelenését követően, a Panama csatorna átkelése óta napi rendszerességgel nyomon követem a Horváth család kalandos utazását. Ezáltal sok új ismerettel gazdagodtam. Gratulálok bátorságukhoz, sok erőt kívánok a folytatáshoz.
    Kérem, amennyiben itthon tartózkodása alatt lesz ideje élménybeszámolót tartani tudassa velünk szívesen meghallgatnánk.

    Üdvözlettel:
    Barkóczi Nándor

  3. Csatlakozom az előttem szólókhoz .Örülök,hogy hazaértél,várjuk a találkozást ! Üdv.Józsi .

  4. Gratulálok kedves “kopasz” barátom az eddigi utadhoz….remélem hamarosan személyesen is találkozunk….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s