“Akik ismernek, szeretnek minket.”

Véget ért a Budapest Boat Show. Sok az élmény. A címben szereplő idézetet is ott hallottam egy testvérpár egyik tagjától bemutatkozáskor. Egy élet mottója is lehetne. Az élményt az emberek jelentették, nem igazán a hajók. Azok eszközök a víz iránti szerelem megélésében. Legyenek bármily szépek, gyorsak, kényelmesek.

Hazaérve egy újabb fejezetet írok a kis helyi közösség újságjába. Holtszezonban kiváló alkalom, hogy újra éljem a hajózás élményeit. Az élménybeszámoló előadások ugyanezt nyújtják. Jópáron túl vagyunk és lesz is még az elkövetkező három hétben. Aztán irány Új-Zéland, vissza a hajóra.

A kiállításon mind a négy nap fenn voltam. A Schafer Yacht standján Elemérrel kínáltuk a portékát, mely alkalmat adott sok-sok tartalmas beszélgetésre, ismerősökkel való találkozásra. Az élménybeszámolókhoz hasonlóan itt is találkozhatunk azokkal akik a magyar hajós közösséget alkotják. Hajóépítőkkel, versenyzőkkel, világjárókkal, beszállítókkal, szakemberekkel vagy a jelenleg még csak az álmodozás szakaszában tartókkal. Bárkivel akit vonz a vízek világa.

Óceániai égbolt - Tonga. Most ciklon időszakban kevésbé idilli.

Óceániai égbolt – Tonga. Most ciklon időszakban kevésbé idilli.

Akit érdekel ez a világ tudja, hogy egy-egy hosszabb vitorlás út meglepetéseket is tartogathat. Szinte biztosan átírja a résztvevők közötti kapcsolatokat. Összekötnek az együtt megélt kalandok, együtt látott csodák. Elválasztanak a nehézségek. Nem kell messze menni. Nem vagyunk sokan akik hosszabb utat tettek meg az óceánokon. Ott vannak könyveik, olvassuk blogjukat, ismerjük életük hajós vonatkozásait. Gondoljunk csak bárkire, a kapcsolatuk ezeken az utakon megváltozott. Összezárva lenni egy hajó szűk terében hetekre, hónapokra, kikezdi az embert. Akik párban mennek, szinte nem is találkoznak, csak szolgálat váltáskor a kabinlejáróban. Mások egy ágyon osztoznak az orrkabin levegőtlen, forró, nyugtalan zugában. A létfenntartással kapcsolatos napi feladatok elvégzése is nehézségekbe ütközik. Ha nagyon hullámos a tenger akkor szó szerint. Van akinek kijut a viharos éjszaka “öröme”. Saját démonainkkal is megküzdünk a sokadik álmatlan éjszakán. Megtanulunk aludni vitorlás ruhába öltözve, a kokpit padon arcra borulva a szakadó esőben. Állunk a kormány mellett, mert ha leülünk elalszunk és csak a part ébreszt fel. Fejjel lefelé dolgozni a hánykolódó hajó motorterében, fenékvizet kimerni ugyanekkor, autopilotot életre kelteni valahol egy forró, sötét, szűk rekeszben, vagy vízbe került vitorlát “kipecázni” az éjszaka közepén vízszintesen szakadó esőben. Ezek valamelyike előbb-utóbb sorra kerül. Csak azokról beszélek amit magam is megéltem. A durvábbakra mint mondjuk vízbe esett embert megtalálni nem is gondolok. A következmények egyedenként eltérő súlyosságúak, és nagyban függnek az események ismétlődési gyakoriságától. Van aki egy életre lemond a hajózás örömeiről. Az atheista megtanul imátkozni. A hívő káromkodni. Melegágya mindez a tengerész babonáknak. De egy biztos. A hajón levők kapcsolata új színekkel gazdagodik. Nekünk is volt ezügyben restanciánk az Atlanti átkelés után. Egy tapasztaltabb hajós előre figyelmeztetett, hogy mindenkivel megtörténik. Találkozás a kiállításon segített feloldani az azóta tartó kellemetlen érzést. Kevesen vagyunk hajósók ahhoz, hogy megengedjük magunknak, hogy ferde szemmel nézzûnk egymásra, vagy meg úgy se. Van egy mondás, talán nem véletlenül: “Ami a hajón történik az ott is marad.” Álomvilág az, ne keverjük a valósággal.

Hajós, de mint minden olyan, általánosítható mondás: “Aki nem tudja merre halad, annak egyik szél sem fúj jó iranyból.” Ahhoz, hogy az óceánon tudjuk merre haladunk észnél kell lenni. Ahhoz pedig pihennünk kell. Így járul hozzá egy automata kormány a hajózás biztonságához és az út sikeréhez. A miénk már rég, az atlanti átkelés fele táján megtagadta ezt a hozzájárulást. A szezon végén haza hoztam magammal a vezérlő elektronikáját és elküldtem Dániába a Jefa-hoz javításra. Egyszer korábban már javították, két év után, de mégis ingyen. Most elveszett útközben a csomag. Posta állítja, hogy átadták, Jefa mégsem kapta meg. Közelít az idő, hogy vinnem kellene vissza a működő egységet a hajóra, hogy ismét legyen működő autopilot. Hazafelé partközeli vizeken szél helyett mágneses irányra kell vitorlázni, motorozni, így szûkség lesz rá. Ma írt a Jefa. Nem keresgetjük tovább a javítandó egységet, adnak egy új modellt. Újra grátisz. Nem lehet egy szavam sem. Jól vizsgáznak a srácok ügyfélkapcsolatból.

A reggelire tejben elfogyasztott gabonapelyheket mi összefoglaló néven kutyakajának hívjuk. Néhány hete megkeresett a Kossuth rádió riportere. Megkérdezte Danitól, hogy szereti-e a halat és hogy sokat evett-e az út során. Ő mondta, hogy utálja. Akkor mit ettél? – Kérdezett vissza a riporter, hogy őt is bevonja a riportba. Hát kutyakaját – válaszolt Dani. Mindez adásba is került egy szombat délelőtti magazin műsorban. Azóta fél ország azt hiszi, hogy egyesek akkora áldozatra is hajlandók egy ilyen útért, hogy a gyerekeiket állateledellel tömik? Ha-ha! Hát annyira azért nem.

 

 

 

Reklámok

“Akik ismernek, szeretnek minket.”” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s