Ausztrália távoli végein, Cairns – Darwin

2016.május 21. szombat

Esik. Elmentem gázpalackot töltetni. Keresztül – kasul a városban, egyik cégtől a másikig. Eredménytelenül. Nincs adapter, zárva az üzlet, vagy az új német palackom nem felel meg az aussie szabványoknak. Az eladó mondta: Isten hozott Ausztráliában! Sokadszorra hallom tőlük, hogy túl sok a szabály. Even paradise has its pests.

De legalább kiszakadtam a túrista gettóból. Szitáló eső, harminc fok. Igazi trópusi klíma. Az eső senkit sem zavar. Esernyőt nem látni. De cipőt sem az emberek lábán. Néhányan mezitláb, a legtöbben papucsban, kevesen szandálban járnak.

Úgy érzem magam mintha Ázsiában lennék. Ázsiaiak mindenütt. De hol vannak az ausztrálok?

Délután beerősített az eső. A járda réseiből buzgárként tör fel a víz. Ha így folytatódik, halasztjuk a holnap reggelre tervezett továbbindulást.

2016.május 22. vasárnap

Cairnsben megállt az idő. Elmosta a víz. Huszonnégy órája esik. Bibliai méretű özönvíz. Az éjszaka hat óra alatt 161mm. Áradásokra figyelmeztetnek.

Webb még Bundabergből írt. Most itt jár már a közelben, de a korallgáton kívül jön. Dan megküldte neki a Yellowbrick elérhetőségünket. Ha net közelbe kerül ő is láthatja, hogy merre járunk. Remélem összefutunk valahol. Talán majd valamelyik esti horgonyzás alkalmával. Ott fogunk éjszakázni, ahol ő az ötödik földkerülése alkalmával megállt. Azt írta, hogy tempósan megy Dél Afrika felé. Adott esetben ez mást jelent neki mint nekünk. Liofilizált élelmiszeren él. Emiatt nem kell megállnia bevásárolni. Anno a nyitott csónakkal is Szingapurtól Port Szudánig vitorlázott kikötés nélkül. 74 évesen is extrémebb a többségnél.

Némi hezitálás után, két zápor közötti öt percben elrúgtuk magunkat a parttól. Tízkor már csorogtunk lefelé a folyón. Cairns előtt egy hosszú bólyasor jelöli a kotort hajózó csatornát. Este kivilágítva olyan mint egy kifutópálya. A feléig abban haladtunk, majd felvettük a 330-as irányt a 37 mérföldre levő Low Islets felé. Ott fogunk éjszakára horgonyozni. Nagy eséllyel Webbnek is ott kell lennie. Jó kis játék, majd meglátjuk bejön-e.

Ez egy újabb sajátos szakasz. A Cape York tetejéig a part mellett, a Nagy Korallgáton belül hajózunk. Hullámoktól viszonylag védett vizeken, kedvező irányú szelekben. A víz most pont olyan mint a Balaton, “állagra” és színre is. 15-20 csomó között váltakozó félszelünk van. A parttól hat mérföldre haladunk, de az alacsony felhőzet miatt semmit sem látunk a hegyekből. Van hajóforgalom is, úgyhogy az AIS nem hagy belefeledkezni a semmi nézésébe. A szél is forog, ezért időnként rántunk egyet a szélkormány állító zsinórján.

Orrvitorlával hat csomós átlaggal hamar megtesszük a távot. Kell is mert nagyon kellemetlen az idő. Szinte állandóan esik. Harminc fokban vízálló ruhában és gumicsizmában nem annyira vidám az élet. Ha elkezdjük levenni a cuccot, rájövünk, hogy Gore-Tex ide vagy oda, a testpára nagy része belül reked. Még jó, hogy az elmúlt napokban rendes zuhanyzásokkal kényeztettük magunkat. Igen, mások errefelé a prioritások, a zuhanyzás gyakran elérhetetlen luxus. A neten az egyik fokvárosi marina mellett az volt a szerző legfontosabb érve, hogy szuper a zuhanyzója.

Negyed ötkor érkeztünk meg. Egy nemzeti parkos bójára kötöttünk. Az adattábla szerint harmincöt csomós szélig, huszonöt méteres hajót is elbír. Alig megálltunk komoly élővilág tett látogatást. Cápák az elmaradhatatlan tisztító halakkal, hatalmas papagály halak és ugyancsak túlméretes naphal szerű színes csodák. Az eddig ismert tenyérnyi helyett ezek inkább óriás családi pizza méretűek. Vacsora után a maradékon összekapott a társaság. Ekkora teremtések közé a kezemet sem szívesen tenném a vízbe.

Bója kötél használati utasítás

Bója kötél használati utasítás

2016.május 23. hétfő

A szél az éjszaka első felében tesztelte a bójakötél állóképességét. Hozzá megjött a dagály. A hullámok átmostak a korallsziget felett, nyugtalan éjszakát okozva. Az eső sem mutatja jelét korai távozási szándékának.

A mai terv, hogy kihagyunk egy köztes megállót a Hope szigeteket és elmegyünk a Bedford fokig. Megyünk, mert ahhoz ideális az időjárás. Erősen felhős, esik, de félszélben 7-8 csomóval haladunk. Fél nyolckor kötöttem el a hajót. Fejlődés tegnaphoz képest, hogy látjuk a két mérföldre levő part sziluettjét.

Webbel nem találkoztunk. Vagy nem jött be a korallgáton belülre, vagy nem állt meg éjszakára. Az utóbbi a valószínűbb.

7,5 csomós átlaggal tettük meg a 70 mérföldet. A láthatóság csak pár száz méter volt. Korallpadok, szigetek és komoly hajóforgalom közepette szlalomoztunk a végig szakadó esőben. Már a táv felére bőrig áztunk. Jó alkalom volt élesben tesztelni a neves vitorlás ruházatokat. Az eredmény sajnos elmarad az árak sugallta várakozástól. Beigazolódott a vicces mondás: Csak egy dolog tényleg vízálló, a gumicsizma.

Napnyugta előtt értünk a horgonyzó helyre egy másik vitorlással együtt. Olyan a part, mintha a Badacsony alatt horgonyoznánk. Az átbukó szélrohamok is hasonlítanak. Hatalmas lapos, 2,5 méter mély öböl. Beljebb állt már egy katamarán. A velünk együtt érkezett hajó, az éjszaka során szintén beljebb húzódott. Sajnos a sekély víz miatt nem lehetett eléggé elbújni a fokot megkerülő hullámoktól.

Menjünk innen, de gyorsan

Menjünk innen, de gyorsan

2016.május 24. kedd

Billegős, süvöltős éjszaka után törődötten ébredtünk. De mi ebben a szokatlan? Sajnos ekkora szélben a környéken nem létezik igazán védett horgonyzóhely. A korallgát védelmében csekély hullámzás csak egy álom.

A mai táv szerény 35 mérföld a Lizard szigetig. Nem is bírnánk többet. Kis orrvitorlával és kettes reffel is hét csomó felett megyünk, így kora délután horgonyra állhatunk. A helyet mások kihagyhatatlannak ítélték. Hát megnézzük. Két és fél hónapja jöttem vissza Magyarországról és még nem úsztam a tengerben. Itt lenne az ideje.

A sziget északi oldalán négy méteres vízben álltunk horgonyra fél kettőkor. Ma is 7,5 csomós átlagot mentünk. A szigeten egy szálloda komplexum van a fák közé jól elrejtve. A vendégeket egy kis reptér fogadja.

Ebéd után fürödni indultunk volna, de előtte ételmaradékkal teszteltük a vizet. A teszt eredményeként ma sem úszunk. Akkora halak raboltak a csirke csontokokra mint egy kisebb felnőtt. Helyette lezuhanyoztunk és megpróbáltunk behozni valamit az elmaradt alvásból.

2016.május 25. szerda

Éjjel a szélrohamok és a záporok nem maradtak el, de sima volt az öböl vize, mi pedig halálosan fáradtak, így tudtunk végre aludni. Lassan egy hete nem láttuk a napot, a napelmek nem töltöttek annyit, amennyit a túlórázó hűtő kíván. Induláskor egy órát motoroztunk, mert a felhőzet alapján ma is több vízre számítunk fentről mint fényre. Talán jó is így, különben leégne rólunk a bőr. Az UV sugárzás ezen a tájon embertelen.

Fél nyolckor indultunk, ismét nagyobbat szeretnénk haladni. Ma a Howick szigeteki megállót hagyjuk ki és elmegyünk a hetven mérföldre lévő Melville fokig. Oda éjszaka is meg tudunk érkezni.

Indulás után csakhamar feloszlottak a felhők, szép napos és nyugodt napunk lett. Szinte végig két orrvitorlával pillangózva kacsáztunk a korallszigetek között. Napnyugta után három órával érkeztünk meg a fok mögé. Bőven harminc csomó feletti bukószél fúj. Fennhangon kell beszélni, hogy túlkiabáljuk a szél zúgását. A víz kellően sima, a hajó elviselhetően mozog. A partól egy kilométerre, de így is csak három méteres vízben dobtunk horgonyt. 13 és fél órát tartott az út.

Csábító természet. Embernek nincs nyoma

Csábító természet. Embernek nincs nyoma

2016.május 26. csütörtök

Éjszaka a szél ötven csomós lökésekkel hangolt az árboc állókötélzetén. Mégis nagyrészt átaludtuk az éjszakát. Reggelre a szélből alig maradt. Most délben már órák óta motorozunk a perzselő napon, 33 fokban. Kicsivel ezelőtt áthaladtunk a Flinders szigetcsoporton. Kicsit hasonlított Horvátországra. Annyiban nem, hogy itt a túristák helyett krokodilok sütkéreznek a napon. A sziklák érdekes barnás-vöröses színűek ami jól harmonizál a növényzet zöldjével és a tenger kékjével. Van néhány kellemes horgonyzó öböl is a szigetek közötti csatornákban, amit ma ismét nem nézünk meg. Néha már az az érzésem, hogy ez a túra a kihagyott látványosságok utazása. Erre a szakaszra a korallgát mentén egy hónapot kellene szánni. Nekünk egy hetünk van. Ez napkeltétől napnyugtáig tartó vitorlázással is éppen csak abszolválható.

Négykor megjött a szél. Sima vizen, tiszta ég alatt, hét csomó feletti hajó sebesség. Ez lenne az ideális recept ezeken a vizeken. Ma ha csak pár órara is, de megvolt. Teljes vitorlázattal futottunk át a célvonalon. A Morris sziget mellett dobtunk horgonyt természetesen vak sötétben. Kezdem nagyon nem szeretni az éjszakai érkezéseket. Utána kell egy óra, míg az adrenalin szintem a normális közelébe csökken. Furcsa érzés úgy nyugovóra térni, hogy majd csak reggel látom meg, hogy hol is vagyok ténylegesen. A mostani egy ún. reef horhonyzóhely. Ez annyit tesz, hogy egy korall sziget melletti homok sávba horgonyoztunk. A hullámoktól maga a korallpad véd, apálykor jobban, dagálykor alig. Most majdnem apály van, de hajnali egykor jön a dagály. A széltől nem véd semmi. Ha van is sziget, az csak apálykor kerül a víz felszine fölé. Szóval a nagy semmi közepén vagyunk és ez remélhetőleg így is marad reggelig. Holnap hatvan mérföld vár ránk, beígértem magamnak a világosban érkezést.

Reggeli meglepetés

Reggeli meglepetés

2016.május 27. péntek

Reggel láttuk, hogy milyen távolságra sikerült lehorgonyozni a vak sötétben. Elégedett vagyok. A sziget viszont nem olyan amilyennek a műhold felvételek alapján elképzeltem. Nem fehér, hanem sárgás a homokja és dús növényzet fedi. Bokrok és néhány pálmafa. Az utóbbiak a viharoktól megtépázottak.

Fél nyolckor szép csendben elvitorláztunk. Csak a horgony húzás idejére indítottam motort. Éjszaka hatalmas felhő tornyok pattantak ki a párából, melyeket a nap gyorsan szétsüt. Ismét forró napnak nézünk elébe. Tegnap néhány helyen leégett a bőröm. Ma jobban kell vigyáznom. Egészséges izzadás a napon nem megengedett, viszont a hajóban nem élmény.

A vitorlázás úttörői korában nem létezett autopilot, de még szélkormány sem. Élesen szél felé haladva a vitorlák egyensúlya rögzített kormánnyal megoldotta a dolgot, más irányokon az orrvitola behúzó kötelét kötötték össze a kormánnyal (sheet to tiller steering). De ez csak bizonyos szélerő felett működött. Olyan szélben mint a mostani kézzel kormányoztak néha napokig. A tegnapi nap nagy részét én is kormánnyal a kézben töltöttem. Már-már csalódottságot éreztem amikor megjött a szél és átadtam a szélkormánynak az irányítást.

Fél nyolckor álltunk horgonyra a Portland Roads nevű öbölben. Érkezés megint sötétben. Negyven mérföldet vitorláztunk igen lassan, majd a táv utolsó harmadára teljesen elfogyott a természetes erőforrás. Az öböl az eddigiekkel szemben szokatlanul népes. Egy halászhajó és szám szerint három távoli pislákoló parti fény. A Hold majd csak tízkor jön föl. Addig el lehet mélázni a csillagos égbolton és az éjszaka hangjain. Egy frissítő zuhany a kokpitban. A 32 fokos trópusi éjszakában. Végtelen a csend. A Göncöl szekér most egy lefelé fordított serpenyőt mintáz. A Dél Keresztje pont a hajó felett látszik. Közben csobbanások és rögtön utána nagy szuszogások törik meg a csendet. Talán egy delfin vagy teknős jön a felszinre levegőért. Zaj nincs ami nem a természettől származik. El kell telnie egy kis időnek míg feltűnik miután leállítottuk a motort.

Szinte hihetetlen, hogy létezik még a Földön ennyire távoli, érintetlen hely. Civilizációnak napok óta csak ez a pár fény az összes nyoma. Vitorlással nem találkoztunk három napja. Teherhajó is egy-egy, elvétve. A navigációs fényeken kívül egyáltalán nincs más parti fény. A parton száz kilométerek óta erdővel benőtt dombok, hegyek. Nincsenek települések, utak, semmi nyoma emberi beavatkozásnak. Érdőirtások, nyiladékok, távvezetékek, bármi ami megtöri a természet rendjét hiányzik. A gépjármű forgalom szokásos távoli morajlása itt nem létezik. Ez a távoli ausztrál észak.

Még 125 mérföldre van az Ausztrál kontinens legészakibb csücske a York fok. A következő mérföldkő. Ennyi van vissza a Csendes óceánból amit több mint egy éve a Panama csatorna zsilipjéből kihajózva értünk el. Még három napot megyünk addig, de ez a széltől is függ. Egy csendes periódus van éppen. Elvileg a passzát zónában vagyunk, de a szárazföld befolyásoló hatása érződik. A York foknál majd nyugatnak fordulunk. A Torres szorosban nem megyünk fel a Prince of Wales csatornába ami a fő hajózó út, hanem Cook kapitány Endeavour nevű hajójáról elnevezett szoroson lépünk át a sekély Arafura tengerre. Innen 800 mérföld a következő ausztrál megállónk Darwin.

A környék naplementéiről híres

A környék naplementéiről híres

2016.május 28. szombat

Erősen párás hajnalra ébredtünk. Olyan vizes a fedélzet mintha esett volna. Le is törlöm, hogy ne száradjon rá a porral és sóval együtt. Felfrissül tőle a hajó.

Az erdők a vízből nőnek ki. Nem látni partszegélyt. A felhők pedig a lombkoronából. A zöld domboldalon két házikó. Igazi trópusi búvóhelyek távol a civilizációtól. A csendet most az erdő zajai oldják fel. Madarak rikácsolva köszöntik az új napot. Az jön is kérlelhetetlenül a perzselő sugaraival.

Krokik ide vagy oda de megfürödünk az öböl vizében. Ellenállhatatlan. Meleg, balzsamos. Tele aranyló őszi levelekkel. Nem látomás. Az is lehetne, de ezek valódiak. Talán a mangrove váltja leveleit?

Sailing at its best. Oldalszélben másfél csomós áramlattal négy és fél csomóval siklunk a tökéletesen sima vízen a partokkal párhuzamosan északnak. A hajóban elviselhetetlen meleg, de kinn a vitorla árnyékában kellemes. Ez a pár csomós szél most a mindenünk. Ez hajt és hűt. A hangszórókból üvölt a zene. Több száz kilometerre minden irányban mi vagyunk az egyetlen zavaró hatás. A természet ma átengedte nekünk a kezdeményezést. Tökéletes a flow élmény.

Az sem érdekel, hogy lassan haladunk és már megint éjszakai horgonyzás lesz a vége. Motor indítással elűzni a nap varázsát óriási vétek lenne.

A térképen a korallpadok között kirajzolódik egy útvonal, mely pont megfelel az irányunknak. Mint a székely viccben. Toronyiránt harminc kilométer, de mi tudunk egy rövedebb utat az erdőn át. Igen, a korallok erdején át. Ezzel levágunk egy kanyart egy öbölben és rövidítünk pár mérföldet. Anakronisztikus. Több mint tízezer mérföld megtétele vár ránk, mi pedig három csomóval csorgunk térben és időben elveszve.

Mindig elámulok amikor eszembe jut, hogy a csudába tudta Cook a tizennyolcadik századi eszköztárával feltérképezni ezt a végtelen és változatos útvesztőt? Az egyik legnagyobb navigátor volt nem kétséges.

A mai szakasz második felére teljesen megállt minden légmozgás. Napnyugtára értünk a Margaret öbölbe a Grenville fok védett oldalán. Erről azt írta valaki, hogy világvégi hangulata van. Hát tényleg. Megerősíthetem.

A fok és a környező homokpadok kerülése közben vadászó delfinekbe botlottunk. Nagy lehet errefelé a halbőség, mert az öbölben is halszag terjeng. Kívül a hajózó csatornában sorra húznak el a teherhajók. Az AIS képernyőről minden fontos adatukat ismerjük. Még 85 mérföld a Torres szoros. A terv szerint még egy éjszakát töltünk előtte a Bushy Islets-en. Majd elmegyünk a Possession szigetig, ami már a szorosban van. Onnan szabad a pálya a nyílt tenger felé. Már várjuk, hogy éjszaka is hajózhassunk. Sokat kivett belőlünk ez a szakasz.

Era a csajokkal Krakkóban hétvégézik, Dani Erzsiéknél, Dóra pedig hétfőn vizsgázik patológiából. Neki egy újabb nehéz vizsga, nekem egy újabb tengerszoros. Amikor anatómiából szigorlatozott akkor az út elején, a Messinai szorosban horgonyoztam és vártam a híreket.

Maradnék egy ideig, de krokik nem jó társaság

Maradnék egy ideig, de krokik nem jó társaság

2016.május 29. vasárnap

Egy késői teának, kólának, a melegnek és a szúnyogoknak köszönhetően az éjszakai alvás megehetősen hektikusra sikeredett.

Viszont fúj a szél. Ha kitart, ma kihagyjuk az esti megállót és elmegyünk a Torres szorosig, vagy talán még azon is túl.

Megelénkült körülöttünk a tenger. Méteres halak kergetik a kisebbeket. Forr a víz, a levegőben hasonló extázist élnek meg a madarak. Terített az asztal. A Sunday szigetet mellettünk egyszerre három gigászi teherhajó kerüli. Nagyobb a tülekedés mint a Gibraltári szorosban.

Napközben még többször kellett utat engednünk teherhajóknak. A Georgiana alig volt gyorsabb nálunk. Az egész délelőtt ráment mire megelőzött. Utána már sötétben is hallottuk, ahogy áthalad a Torres szoroson. A Jachtakadémiás LRC tanfolyam óta érdeklődve hallgatom a profik rádiózását. Sallangmentes és hatékony.

Egész nap jó tempóban haladtunk. Naplementekor tíz mérföldre voltunk a szoros déli bejáratát jelentő Albany szigettől. Eredetileg az azonos nevű csatornán mentünk volna be a szorosba, de a holdtalan sötét éjszakán elvetettük. Világosban biztos élmény lett volna négy csomós áramlattal becsúszdázni, de a biztonság fontosabb. Kitámasztott orrvitorlával és preventerrel lekötött bummal amúgy is korlátozottan voltunk manőver képesek. Az átjáró pedig csak pár száz méter széles.

A kerülő sem volt több néhány mérföldnél. Amikor megkerültük a világító tonyot és megláttuk a szoros fényjelzéseinek áradatát, tudtuk, hogy jól döntöttünk. Kis idő szülséges volt, míg megfejtettük a szigetek és fények útvesztőjét. A dolgot teherhajók és vontatók menetfényei bonyolították. Másfél-két csomós áramlat is segítette haladásunkat és a szél sem volt gyenge. A kettő együtt átrepített a nehéz szakaszon.

Amikor először láttam a szoros hajózási térképét azt gondoltam, hogy az valami vicc. Labirintus melyet szigek, sziklák, korallpadok elsőre átláthatatlan rengetege alkot. Arra gondolni sem mertem volna, hogy ide éjszaka bemerészkedjek. El sem tudtam képzelni, hogy itt óriás teherhajók is átverekszik magukat. Arra is jól emlékeztem, hogy veszett már oda ezen a környéken magyar vitorlás. Mire elértük már jól megnéztem magamnak a térképen. A valóságban sajnos nem tudtam meg, hogy hogyan néz ki. Ahhoz túl sötét volt.

Már kifelé tartottunk a szorosból amikor a Possession sziget mellett halászhálók fényei okoztak nem csekély izgalmat. Tizenhárom óraja hajóztunk ekkor, fáradt voltam és csak a szerencsénkben bízhattunk. Nem volt hová menni a szűk csatornában, amit nem is láttunk. Ha tényleg háló van előttünk akkor vagy átcsúszunk felette, vagy jön egy kellemetlen fürdő epizód. Fejlámpámmal gyakran megvilágítottam a vitorláinkat, hogy a halászok lássanak minket, ha a navigációs fényeinkből nem jönnének rá, hogy mi közelít feléjük a tökéletes sötétségben. De a halászok nem adtak életjelet. Amikor átértünk még húsz mérföldnyi zátony kerülgetés volt vissza a nyílt vizig. Azt hittem sosem érjük el.

A szoroson való áthaladás lezárta utunk leghosszabb szakaszát. A Dóra hajó átszelte a Csendes óceánt. Megörökítendő az eseményt küldtem Erának egy sms-t és egy manuális pozició riportot a Yellowbrickkel.

2016.május 30. hétfő

Hajnali háromkor halálosan fáradtan rogytam le a szalonban. Úgy ahogy voltam beöltözve, és fél órára beállítottam az ébresztőt. Az akadályok és a hajóforgalom miatt ennél többet nem lehet aludni egyben.

A reggeli ébredésnek nem volt meghatározható pillanata. De jó érzés túl lenni a szoroson és várni a megérkezést Darwinban. Egy hét hajózásnyira van. Az új-zélandi indulás óta eltelt három hétben 2600 tengeri mérföldet tettünk meg, és mindössze három napot voltunk szárazföldön. Az utolsó egy hétben éjszakánként horgonyoztunk.

A nap különösebb esemény nélkül telt. Aztán késő délután elhúzott a fejünk felett egy kétmotoros repülőgép. A parti őrség. Azonnal bekapcsoltam a rádiót. Nemsokára érkezett is a hívás. Kedves női hang, ékes angolsággal. Ilyen tiszta adást és jól tagolt beszédet rádión még nem hallottam. Megkérdezte a poziciónkat, a hajó nevét és anyakikötőjét, utolsó megállónkat és az úticélunkat. Végül nagyon kedvesen jó utat kívánt. Kellemes csalódás az ausztrál hatóságok stílusa.

2016.május 31. kedd

Beállt a hajózás szokásos ritmusa. Van idő mindenre, mert a hajózás nem igényel részünkről közreműködést. Nincs detektálható hajóforgalom a közelünkben, állandó a szél és elfogytak az akadályok is. Kitámasztott orrvitorlákkal haladunk egy napja. A hullámzás a viszonylag sekély vízben egy sokkal erősebb szél által keltett vízmozgás kellemetlenségi fokának felel meg. De ne legyünk telhetetlenek. Jól haladunk és ez az egyetlen dolog amire most vágyhatunk.

Illetve még valamire aminek reális a teljesíthetősége. Egy hűsítő és felfrissítő fürdés, a lábamat a hajó alatt elrobogó habokba merítve. A fürdőplatform a hajó hátulján egy áldás. A víz hőfoka közel van a harminchoz. Egy baj van csupán. A nagy hullámokon billegő hajóról beszappanozva viszonylag könnyű lemaradni. Nagy körültekintéssel, és viszonylag ritkán kerül sor erre a fajta fürdőzésre. Ma már nem lehetett tovább halogatni. Koszos voltam és felforrt az agyam.

2016.június 1. szerda

Két nap után élesedett a szél. Elkezdtünk túlzottan Indonézia felé menni. Átszereltem a vitorlázatot. Leeresztettem a kisebbik orrvitorlát, levettem a nagyobbik kitámasztását és meghalzoltuk, majd felhúztam a két soron reffelt nagyvitorlát.

2016.június 2. csütörtök

A direkt útvonaltól kissé északra térünk el. Így elkerüljük a partot és a hajózási útvonalat. Időnk van bőven. A darwini behajózással úgyis várni kell az árapályra. Jimmy Cornell könyve szerint nem ajánlott behajózni a Van Diemen öbölbe az erős áramlatok miatt. Jobb megkerülni a Melville és Bathurst szigeteket akkor is, ha ez közel száz mérföldet ad a távhoz. A helyet jobban ismerők mondása az, hogy a darwini dagály tetőzése előtt négy és fél órával kell elindulni a Don foktól. Ekkor lehet leginkább a valóban erős 3-4 csomós áramlatokat az öbölben és a Clarence szorosban a javunkra fordítani. A fokhoz valamikor péntek hajnalban fogunk érkezni. Onnan dél környékén kell elindulni. Valószinüleg horgonyra állunk addig egy öbölben. Persze az is lehet, hogy ha kitart a szél akkor nem foglalkozunk az áramlatokkal, hanem sok vitorlával átrobogunk mindenen.

A hullámzás továbbra is zavart. A mozgást már megszoktuk, de a befröccsenő vízre vigyázni kell. A meleg miatt kockáztatunk és nyitva hagyjuk az ablakokat. Így a farkabinba néha betalál pár csepp.

Olyan jó lenne megállni egy öbölben és hűsölni egyet a habokban. De nem lehet, mert a vizekben nálunk nagyobb és éhesebb állatok élnek. Dan barátom viccesen írta: Watch out for dangerous koalas! – Figyelj a veszélyes koalákra!

Inkább arra figyelünk, hogy ne érkezzünk a várakozási helyre túl korán holnap reggel. Az óráink még kelet ausztráliai idő szerint járnak. Itt eszerint fél nyolc tájékán világosodik. A nap során le is lassítottuk a hajót. Azóta csak egy szál árva orrvitorlával megyünk, de így is 6,7 csomóval. Valaki behúzhatná a kéziféket! A hullámok könyörtelenek. A kevés vitorla miatt a szél kevésbé támasztja meg a hajót. A hullámok átvették az uralmat. A szalonban ülő helyzetben repkedünk olvasás közben. A lejárat kivételével minden zárva, mert minden tizedik hullám a hajó feletti utat választja magának. Idebenn 35 fok. Újabban ezt hívjuk trópusi mosógép üzemmódnak.

Darwinról hallottunk és olvastunk már mindenfélét. Mondták, hogy egy fiatalos, kedves város ami az utóbbi ötven évben teljesen átépítettek. Köszönhetően néhány hurrikán beköszöntének. Egy hölgy még Tongán mondta, hogy ne számítsunk sokra, nincs ott semmi érdekes. Mások szerint igazi ausztrál outback hangulata van. Jó éttermekkel, természeti látnivalókkal a közelben és minden kapható amire egy világjáró vitorláshoz szükség lehet. Hiresek a naplementéi. Eldöntöttük, hogy itt megpróbálunk több emléket összeszedni mint Cairnsben. Egy képet kialakítani Ausztrália északi területeinek fővárosáról. Rászánunk pár napot mielőtt nekivágunk az Indiai óceánnak.

Amúgy is sok a dolgunk. Innen már nem mehetünk tovább gázpalack töltés nélkül. Esedékes az olajcsere a motorban és a váltóban. Fel kell tankolnunk élelmiszerrel, édesvízzel és gázolajjal. Mosás is nagyon ráfér a cuccainkra. Itt kell kijelentkeznünk Ausztráliából. Dél Afrikáig 6000 mérföld vár ránk. Pont másfélszerese annak mint amennyire az első polinéz szigetek vannak Panamától. Két helyen tervezünk kikötést. A földkerülés utolsó atollján Cocos-Keelingen és a világ egyik legszebb szigetének tartott Reunionon. Christmas szigetet, Rodrigues-t és Mauritiust kihagyjuk.

2016.június 3. péntek

Az éjszaka folyamán megközelítettük a partokat. Ettől kezdve figyelni kellett a szembe jövő vonóhálós halászhajókra. Délre kell a Dundas szoros bejáratához érnünk, hogy elcsípjük a befelé induló áramlatot. Innen 110 mérföld Darwin. Várható érkezés szombat reggel. A kéziféket végül nem kellett behúzni, elintézte a dolgot maga a szél. Éjszakára annyira lecsökkent, hogy alig három csomóval csorogtunk. Fontosabb, hogy elült a hullámzás és hűvösebb levegő érkezett.

Délben értünk a szoros bejáratához. Jó volt az időzítés. A Don fok mögötti visszaforgó vízben mentünk addig, amíg fordult a dagály. Jó sebességgel hagytuk el a fokot és léptünk be a Van Diemen öbölbe. Az első húsz mérföld után motoroznunk kellett, mert elállt szél. A trópusokon ritka, de egyetlen felhő sem volt az égen. A nap könyörtelenül tűzött.

Egy idő után az áramlat is ellenünk fordult, de tudtuk, hogy csak pár órára. Mire elértük a szűk Howard csatornát, már 8-9 csomóval robogtunk ismét. Az éjszakában. A szemem a térképkijelzőről a kompaszra, majd a jelzőfényekre figyelt. Nagyon fárasztó és izgalmas órák voltak ezek. Az örvénylés a négy csomós áramlatban és a szűk átjáró a korallszigetek között csak kézi kormányzást tett lehetővé.

2016.június 4. szombat

Éjfél után értünk ki a Darwin előtti vizekre. Itt Györgyi átvette a kormányt egy órára. Azonnal elaludtam a kokpit ülésen. Hajnali négyig még mentünk, de látszott, hogy korán, még sötétben fogunk megérkezni. Az árapály különbség itt eléri a 8 métert. Sötétben érkezés nem volt alternatíva, ezért a várostól egy órányira leállítottam a motort és sodródtunk pár órát. Megvártuk míg feljön a nap. Behajóztunk a Fannie öbölbe, de még nem dobtunk horgonyt. Felvettem a kapcsolatot rádión a Cullen Bay marinával. Ahhoz, hogy újra élhetővé tegyük a hajót, meg kellett szabadítani több kilónyi rászáradt sótól. Aztán magunkat is…

A darwini marinák mindegyike zsilippel van elválasztva a tengertől. Csak így kezelhető a jelentős árapály ingadozás. Meglepetésemre a zsilipkezelő nem időpontot adott a behajózásra, hanem két telefonszámot. Ezeknél a környezetvédelmi hatóságoknál kell engedélyt szerezni, hogy egyáltalán engedélyezzék a behajózást a marinákba. Annyire félnek a hajók alján esetleg megtelepedett élősködők elterjesztésétől.

Mobilon iskerült beszélni egy biosecurity-s hölggyel aki kikérdezett és megígérte, hogy beszél a marinával, és megadja a hozzájárulását a behajózáshoz. Annyit kell csak tennem, hogy bemutatom az új-zélandi hajókiemeléskor kapott számlát. Hívtam újra a marinát rádión. A zsilipkezelő rákérdezett, hogy van-e helyfoglalásunk. Mondtam, hogy most érkeztünk, így még nincs. Megígérte, hogy hamarosan visszahív, miután beszélt az irodával. Én addig elkezdtem felkészülni zsilipelésre és a kikötésre. Aztán gyorsan le is tettünk az egészről. Köszönhetően annak, hogy csak a zsilipelés 260 dollárba került volna. A tervezett három napos marinai tartózkodásért összesen 120ezer forintnak megfelelő összeget akartak elkérni. Rosszul esett mert már nagyon szívesen visszavedlettünk volna szárazföldi lényekké.

Miután felocsúdtunk a sokkból, mégis elmentünk a zsilipig, de csak azért, hogy az előtte levő várakozó pontonon vízhez jussunk. Ez volt a marina alternatív ajánlata, ami a céljainknak megfelelt. Befele menet a kögátak magasan fejünk felett tornyosultak. “Nagyon” apány volt. A magas vízszint jól látszott sok méterrel magasabban a kövezésen, de a tőkesúlyunk alatt csak 30 centi volt. Itt sikerült lemosni a hajót és feltölteni a víztartályainkat. Láttuk azt is, hogy a marina valójában nem egy világjáró vitolázók kiszolgálására rendeltetett létesítmény, hanem egy luxus lakópark helyi hajósoknak. Közben tovább csökkent a vízszint, így a ponton mellett ragadtunk további egy órára. Legalább volt időnk szusszanni és megebédelni.

A naplemente, melyért a helyiek szerint halni is érdemes, újra a horgonyzóhelyen talált bennünket. Egy jókora fürdés után tényleg rácsodálkozhattunk a lemenő Nap színjátékára. Nem találtunk benne semmi kivetni valót.

A Dóra Darwinban. A fal amin nem jutottunk túl

A Dóra Darwinban. A fal amin nem jutottunk túl

2016.június 5. vasárnap

Amit lehetett leszedtem a fedélzetről, hogy megmentsem a nap romboló hatásától. Köteleket, orrvitorlákat elpakoltam. A part másfél kilométerre van. Az árapály különbség ma hat méter. A part lapos, így közelebb horgonyozni a két méteres merülésű hajóval nem lehet.

Első dolgunk volt a parton, hogy bejelentkezzünk a yacht klubba. Ők néhány dollár fejében ideiglenes tagságot adnak és így élvezhetjük a tagoknak járó szolgáltatásokat. Mi is ez a valóságban? A klub nem más mint egy vitorlás telep, egy bár és étterem. Van egy szociális blokk mosodával, zuhanyzókkal. Minket ez érdekel elsősorban. A trélerezhető hajók és a jollék számára zárt tároló helyek állnak rendelkezésre. A gyerekeknek vitorlás táborok, versenyzőknek edzések vannak. A klub komoly edző motoros flottával rendelkezik. A part semmi más mint kemény homokos föveny melyre két rámpa vezet le a kövezett parton. Minden igényes, szép és rendezett, de semmi fellengzős puccparádé. A praktikum errefelé a népek nagy erőssége.

Az internet itt is másodlagos dolog. Érthetetlen. Otthon minden bokorban ingyen wifi terem, egy ilyen gazdag országban pedig küzdeni kell érte. A helyijárati buszon persze van, és gyors is. A buszok itt is az a típus amelyik “letérdel” a megállókban. A légrugókból a beszállási oldalon kiengedik a levegőt, így a padlómagasság lecsökken. Kényelmessé téve ezzel a fel- és leszállást.

Busszal mentünk a városközpontba. Útközben elhaladtunk egy botanikus kert mellett, mely az ablakból nem tűnk másnak mint egy hatalmas közpark. Aztán következett egy golf pálya, ami annak ellenére, hogy körül öleli a város, látott már szebb napokat is. Játékost nem láttunk az elhagyatottnak tűnő gyepen. Maga a városközpont csak néhány utca, annak is erősen vidékies hangulata van. A közösségi terek és parkok csinosak. Sokféle egzotikus trópusi növénnyel, változatosan betelepítve. A múltban több trópusi ciklon okozott jelentős károkat a városban. Láttam fényképeket, melyeken érzékelhető a pusztítás nagysága. A hirosimai atomtámadás képeihez hasonlítottak. Újjá építik, van miből, de a város elveszti a lehetőséget az organikus fejlődésre. Hiába új és szép, valami hiányzik belőle. Túl ember csinálta, művi, nem dolgozta meg az idő. Nekem hiányoznak a múlt nyomai. A régi patinás épületek. A sors és nem a tervezőasztal alakította utcaképek. A történelem kreálta esetlegesség.

Három dolog zavar nagyon egy városban. Az egyik az, ha a kervárosi házak erődítmény szerű kerítésekkel vannak bebörtönözve. Szép villa és szögesdrót engem azon latin amerikai országokra emlékeztet, ahol nagy gond a közbiztonság hiánya. A másik, ha a köztereken túl sok a rendőr és azokra is külön biztonsági őrök “vigyáznak”. Az egyik buszmegállóban három ilyen terelgette az embereket. A harmadik pedig az őslakosok utcán tengődő sokasága. Itt is sok az elveszett, társadalom peremén élő fekete. Levegőnek nézik őket. Látszik, hogy nem kommunikálnak, nem keverednek. Megtűrtek, másodlagosok. Ők az utcán élő népesség. Ősemberek akik köztünk élnek. Annyira mások, hogy nem is várják el tőlük a beilleszkedést. Mintha most jöttek volna be a vadonból, és nem értik még e világ szabályait.

Cairnsben két dolgra vetettem szemet. Egy igazi ausztrál bozótkalapra és egy aboriginal fúvós hangszerre. Az utóbbi nem más mint a termeszek által kivályt euakliptusz faág darabja. A sajátosan ausztrál hangulatú eszköz elsődleges célja talán nem is zenei, hanem inkább a szomszédos törzsek közötti kommunikáció megvalósítása volt. Kipróbáltam egyet és meg is tudtam szólaltatni. A hanghatás lenyűgözött. Sajnos a legegyszerűbb darabok is sok száz dollárt érnek. Az igazán szépen, ősi motivumkkal festettek közel ezret. Nos ennyit ott nem adtam egy “fadarabért”. Gondoltam majd Darwinban olcsóbb lesz. Az is. A kínai ajándék boltokban. Nem olcsók, de ócska utánzatok. Furcsa ellentmondás, hogy az utcán ott tengődik az igazi aboriginal ember, ami a múltjaból számunkra megmaradt azt pedig a kínai árulja az ajtón belül vacak másolatként, arany áron.

A városi kalandozás után visszatértünk a klubba a csónakunkhoz. Csakhogy az a szép lapos és békés föveny amit reggel hátra hagytunk eltűnt. A víz hat méterrel magasabban éppen tetőzött a dagállyal. A szél is átfordult és a hullámai a parton törtek meg. A klub közönségét ez kicsit sem zavarta. Az étterem tele, élő zene bendzsóval, a gyerekek a parti köveken játszanak. A hajókat szépen elpakolták és elkezdődött a társasági élet. Ami meglepett, hogy ahol a gyerekek játszanak nagy táblák hivják fel a figyelmet arra, hogy tilos ott tartózkodni, mert krokodilok élőhelye és veszélyes. A rámpa mellett ahol reggel a gyerekek a kis vitorlásaikat rakták vízre egy másik tábla és alatta egy doboz is van. A tábla szerint a vízben veszélyes tartózkodni, a medúzák csípése a legtöbb esetben halálos. A dobozban az elsősegélyhez egy nagy kanna ecet van biztosítva.

Egy órát vártunk a víz megnyugvására, majd a Nap utolsó sugarai mellett visszaküzdöttük magunkat a hajóra. Nyakig eláztunk a hullámok fröccseiben. Már az induláshoz is derékig kellett a vízbe gázolni, hogy elindulhassunk a külmotorral. Vízi élet van itt kérem. Ha szeretjük, de ha nem, akkor is. Medúzával és krokodillal most nem randiztunk.

Webb is előkerült. Igaz csak virtuálisan. A weboldalán néztem meg az aktuális helyzetét. Míg mi Cairnsben utána indultunk, ő az előző horgonyzó helyünkön a Grafton fok szélárnyékában pihent. Így kerültük el egymást. Annyira lemaradt, hogy csak ma kerülte meg a York fokot. Legalább egy hét míg ideér. Írta, hogy ő is ide a Fannie öbölbe jön horgonyozni. Szerintem most megvárjuk. Nagyon sok megbeszélni valónk van. Menet közben sokat gomdoltunk rá amikor nagyon fújt a szél, vagy amikor egyáltalán nem. Nem cseréltünk volna vele a 24 lábas sportvitorláson aminek a motorja egy Toquedo elektromos külmotor.

A levitorlázott újabb szakaszt követően Dan már szokásos gratuláló emailjei sem maradtak el. Nagyon kedves és jól esik a dícsérete. Irigyli a sebességünket és a rendszeres jó napi teljesítményünket. Ő is azt írja, hogy a tengerben semmiképpen se fürödjünk a krokodilok miatt.

Krokodil veszély

Krokodil veszély

Idilli parton a vitorlás telepen. Megérkeztünk.

Idilli parton a vitorlás telepen. Megérkeztünk.

Most békés a víz. Harminc fokos

Most békés a víz. Harminc fokos

De van amikor pusztít. Itt egy áldozat

De van amikor pusztít. Itt egy áldozat

Melegben a legjobb perspektíva a klub teraszáról

Melegben a legjobb perspektíva a klub teraszáról

Átlagon felüli vízhőfokok. Februárban 33 celsius volt a víz itt

Átlagon felüli vízhőfokok. Februárban 33 celsius volt a víz itt

Kilátás a horgonyzó helyre az árnyékból. A Dóra másfél kilométerre horgonyoz

Kilátás a horgonyzó helyre az árnyékból. A Dóra másfél kilométerre horgonyoz

Mi? Munkatábor? Inkább haza megyek!

Mi? Munkatábor? Inkább haza megyek!

Reklámok

Ausztrália távoli végein, Cairns – Darwin” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Attila!
    Gratulálok , fantasztikus teljesítmény Amit végig csinálsz.
    További jó szelet kívánok neked⛵️
    Imre.

  2. Egy ideig nem értettem a többes szám használatát. A mostani részben vált bizonyossá teljesen hogy nem egyedül vagy.
    Ez az út egy életreszóló élmény bizonyosan. Gratula a bátorságért és sóvárgás a szabadságotok miatt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s