Indiai óceán. Darwin – Cocos Keeling atoll

 

A mottó mellyel vigasztalódunk, ha rosszul mennek a dolgok

A mottó mellyel vigasztalódunk, ha rosszul mennek a dolgok

2016.június 6. hétfő

Szerviz napot tartottunk: mosás, telefonálgatás a klub személyzet bevonásával gázpalack töltés ügyben, weboldal frissítés, benzin vásárlás a csónakmotorhoz.

Webb lassan halad Darwin felé, talán nincs jó szele. Ha lehet megvárjuk.
Megírtam még az esedékes emaileket. Jól esik kapcsolatban lenni a barátokkal.

Turista program ügyben a Litchfield Nemzeti Park meglátogatása mellett tettük le a voksunk. A híresebb Kakadu túl messze van. Az, hogy önállóan megyünk, vagy befizetünk egy egy napos programra még kérdés. Ránk fér a kikapcsolódás, nem a termeszvárak megcsodálása a fő vonzerő.

Darwini utcakép 2/1

Darwini utcakép 2/1

Darwini utcakép 2/2

Darwini utcakép 2/2

2016.június 7. kedd

Nagybevásárlást csináltunk Casuarinában. Két bevásáló kocsi élelmiszert hordtunk taxival a kikötőbe. A csónakunk egyik légcelláját leeresztve találtuk. A napon egyszerűen felrobbant és szétnyílt. A klub egyik alkamazottja felajánlotta, hogy használhatjuk az övékét. A férje fél órán belül leszállította az aluminium csónakot. Átraktam rá a külmotort és amilyen gyorsan csak tudtuk beraktuk a csomagjainkat. Menteni kellett az élelmiszert a nap hevéről. Széllel és dagállyal szemben ismét eláztunk a fröccsökben mire a hajóra értünk. Néhány óra alatt minden a helyére került. Ismét önellátók vagyunk jó sokáig. A romlandók megvételére közvetlenül az indulás előtt kerül majd sor.

Jeny-t soha életemben nem láttam. Amikor a klub irodájában elmeséltem a problémámat ő sem tudott rólam semmit. Mégis azonnal felajánlotta, hogy beszél a férjével a csónak kölcsönadásról. A férje is csak annyit mondott, hogy övék a megtiszteltetés hogy segíthetnek.

Kölcsönvett cirkáló

Kölcsönvett cirkáló

2016.június 8. szerda

A száraz évszakban esőre ébredtem. De még ennél is nagyobb a “baj”. Ma van a születésnapom. Három tini kijönne belőlem. Az éveim számából, és nem a súlyomból.

Említettem már, hogy a környéken embertelen a napsütés. Az 50 faktoros naptejet két literes kannákban árulják. Ipari méretek.

A kölcsön alu csónak az öt lóerős motorral repül a vizen. A klubnak vannak kis kocsijai amivel a csónakokat a dagály szint fölé lehet húzni a partra. Apálykor pedig messze le a vízhez. A gumicsónakot a hajóház árnyékában megragasztottam.

Ma végre alkalom adódott dinamikusabb mozgásra is. Kocogva mentem Cullen Baybe a Yanmar kereskedőhöz tartalék ékszíjért és olajszűrőért. Az olajcsere periódust szigorúan betartom. Amit nem, azt szerintem más sem. Nem cseréltem 1000 óránál kipufogó csonkot és nem cseréltem le az összes gumicsövet sem ami a motoron van. Remélem nem bánom meg.

Visszaérve a hajóra Györgyi szülinapi tortával fogadott. Pihenés helyett ünnepi ebéd elkészítésével töltötte a délelőttöt. A torta kedves figyelmesség, és a hajó körülmények ellenére finom lett.

Szieszta után netezés a városban, majd bevesszük magunkat a vitorlásklub bárjába. Valahogy felejteni kell e “szomorú” napot.

2016.június 9. csütörtök

Végre fúj egy kis szél. A meleg így is elviselhetetlen. Már egy hónapja a hűvösebb száraz évszaknak kellene itt lenni. Akkor kezdődik amikor reggel először megy a hőmérséklet húsz fok alá. Egyenlőre elképzelhetetlen.

Lótás-futás a nap programja. Elhoztam a tegnap megrendelt alkatrészeket. Vissza cseréltem a hibás telefon kártyát. Vettem olajat, ismét benzint és tartalék vezérlő kötelet a szélkormányhoz. A nap nagy része elment ezzel és a köztes buszozással. Darwin nem komfortos hely a vándor számára.

A csónak ragasztás jól sikerült. Ma kapott még egy átfedő foltot is a biztonság kedvéért. Holnap visszadjuk az alu csónakot.

Darwini hangulat

Darwini hangulat

2016.június 10. péntek

Szél és dagály áramlás ellentétes irányba mentek. A hajó és a könnyű alu dinghy szintén. A hajó a dagálynak engedelmeskedik, a dinghy a szélnek. Az ütközésükre ugrottam ki az ágyból. Odakinn még sötét volt.

Kora délelőtt végeztünk az olajcserével. Kimentem a partra és lebeszéltem egy találkozót a vámosokkal. Azt ígérték, ha ma beviszem a papírjaimat akkor a hosszú hétvége után kedden tovább állhatunk. Irány az irodaház. Személyesen ismét rákérdeztek, hogy mikor mennénk. Mondtam, hogy amint lehet. Így aztán kiléptettek minket ma. Ha befejeztük a bevásárlásokat és a tankolást, bármikor elhagyhatjuk az országot. Nem várt rugalmasság. Lelkemre is kötötték, hogy nem verjem nagy dobra. Nem is lenne kinek. Mi vagyunk ebben az szezonban az első fecskék itt. A többség még a Pacific vendégszeretetét élvezi.

Letöltöttem az időjárás előrejelzéseket. A déli óceánon már beindultak a téli viharok. Mi azok és az egyenlítő közötti passzát zónában fogunk haladni nyugat felé. A déli viharok keltette hullámzásban azonban bőven lesz részünk.

Hétvégi kiránduló jármű az ausztrál outbackre

Hétvégi kiránduló jármű az ausztrál outbackre

2016.június 11. szombat

A terv az volt, hogy befejezzük a bevásárlást, elköszönünk neten a családtól és a legközelebbi apállyal elindulunk.

A nagy forróság mellett erős szél fújt. Csak napnyutakor amikor elkezdett mindkettő alább hagyni, álltunk be a Cullen Bay üzemanyag dokkjába. Víz és gázolaj vételezés, a csónak leeresztése és elpakolása után visszaálltunk horgonyra mert időközben szélcsend lett.

A várost körülvevő aboriginal földeken bozóttüzek égtek. Az éjszakában vöröslő fényfoltok jelezték a horizoton a helyüket. Mint öt kicsi naplemente az alföld felett. Tűznek meglehetősen nagyok voltak.

2016.június 12. vasárnap

Negyed kilenckor indultunk. Húszonöt csomós hátszél hajt másfél csomós dagályáramlattal szemben.

Tegnap este tankoláskor egy idős aboriginal férfi odajött a hajóhoz nézelődni. Számára érdekesek voltunk, ami nem jellemző az aboriginalokra. Azt mondta sokat néz focit a tv-ben, ismeri a lobogónk színeit. Nyilván olasz focit lát. Kikérdezett a visszalévő útról, majd azt mondta maradjunk inkább itt. Mutatta, hogy merre van a faluja az öböl túloldalán. Montuk, hogy nincs hozzá vízumunk. Miért a sok pakisztáninak honnan van? – kérdezett vissza.

2016.június 13. hétfő

Hajnali fél három. Eddig egy percet sem aludtam. Naplementét követően három órát motoroztunk, majd megjött a szél délről. Hozott füstöt, pernyét és bogarakat. Ezt küldi búcsúzóul Ausztrália. Nem is keveset. Rögtön erősszeles orrvitorlát és két soron reffelt grószt húztunk. A hullámok harapósak. Rövidek, meredekek és villám gyorsak. Tarolnak. A szélkormány élete csatáját vívja velük és a nagyvitorlával. Nem barátok. Kicsivel félszél alatt kellene mennünk, de a hullámok forgatják a hajót. A szélkormány vizet facsar a vezérlő köteléből, hogy újra nyugati irányba térítse vissza az elkóborolt “szerelvényt”. Eközben kellene nekünk aludni.

Szépen sorban minden nyitott abakon betalált némi víz. Egyiket a másik után zártuk magunkra. Füllesztő. Amikor kimentem felkötni a bumot előre feszítő biztonsági kötelet (preventer) telibe talált egy fröccs. Nem hosszú lépés mint a kocsmában, hanem az Indiai óceán vize. Abban a pillanatban eluralkodott rajtam a tengeri betegség, ami addig eszembe se jutott. Ez is bizonyítja, hogy mennyire fejben dől el a dolog. És még nem jött fel a nap.

A nap első sugarainak fényénél megszabadultam a nagyvitorlától. Ahogy gyakran lenni szokott a hajó mozgása megnyugodott, és a sebesség is megmaradt. A kevesebb néha több. A reggeli táplálkozásban kilencig csak a kávéig jutottam el. Egyenlőre nem is merek többre gondolni. A gyomromban egy jókora gombóc maradt vissza az éjszaka után. De előnnyel is járt a száguldás. A korábbi rossz átlagunkat egy egész csomóval tornázta feljebb. Most 6,3.

Ma van Era születésnapja. Sajnálom, hogy nem lehetek vele és a gyerekeinkkel. Ez az egész utazás legnehezebben kezelhető része. Lelki értelemben. Messze vannak ők, akik a legközelebb kellene legyenek.

Helyi idő szerint fél hatkor áthúzott felettünk a parti őrség repülőgépe. Már eltűnt a horizonton amikor érkezett a hívásuk. Beazosítottak minket, mert már Dóraként hívtak meg, pedig nincs AIS adónk. Nekik viszont lehet jó távcsövük. A szokásos kérdésekre voltak kíváncsiak.

Este beköltözött egy fecske méretű madárka. Először a fürdő ablakában találkoztam vele. Onnan még kitessékeltem, de utána a szalonban várt. Az éjszakát egy wc papír tekercsen állva töltötte. Enni, inni nem hajlandó. Aggódunk a sorsa miatt. Tudjuk, hogy csak végkimerülésükben szállnak le egy hajóra.

2016.június 14. kedd

Az éjszaka első felét átaludtam. Éljen a jóságos passzát és az ő hosszú, ritmusosan ringató hullámzása. Éjfélkor ébredtem először. Kába voltam és kis időnek el kellett tellnie hogy rájöjjek, hogy hajón vagyok. A madarunkat nem zavarta fürdőszobai látogatásom.

Era nem írt. Talán túl sok volt a szülinapi köszöntő. Tudnom kell hogyan sikerült Dórának a patológia vizsga. Fogtam a műholdas telefont és miután hosszú várakozás és többszöri ki- és bekapcsolás után sem jött üzenet, felhívtam. Neki hajnali egy óra volt, de nem bírtam tovább a bizonytalanságot. Szegényt mély álomból csörgettem fel. Rögtön mondta, hogy küldött sms-t és négyes lett vizsga eredménye. Amikor letettem a telefont, rá néhány percre megérkezett az üzenet. Ej, de kitekerném a nyakát annak aki ezt a policy-t – ha van mögötte – kidolgozta Inmarsatéknál.

Az erősszeles orrvitorla legalsó lovasának vitorlába préselt karikája szétesett. Korrózió. A letörött peremet a fedélzeten találtam meg. Emiatt a vitorlára jobban kell vigyázni. A következmény valószinüleg a legjobb esetben is átlagsebesség csökkenés.

Végül nem hagytam annyiban a dolgot és bőrrel beszegtem a lyukat. Úgy mint régen csinálták amikor a vitorlák még míves kézi munkák voltak. Bízom benne, hogy egy darabig teljes értekű lesz a vászon. A két behúzó kötelének végeit is lebandázsoltam, és megforgattam őket.

A mosdón elpusztulva találtuk a madarat. Sajnos várható volt. Őt is a bozóttüzek űzhették ki az otthonából mert nem tengeri madár volt. De tisztes tengerész temetésben részesült.

Úgy tűnik mintha nyílt tengeren haladnánk. A térkép azonban tele van akadályokkal. Olajkutak, sekély padok, atollok. Még száz mérföld és túl leszünk rajtuk. Akkor érünk ki a nyílt Indiai óceánra.

Sötétedés után furcsa fények jelentek meg előttünk a horizonton. Talán a Nap meggondolta magát? Olajkitermelő platformok felé megyünk. Azok fákjáit látjuk 22 mérföldről.

Nem sokkal ezután ismét áthúzott felettünk az ausztrál határvédelmi repülőgép. Harmadszor beszéltem vélhetőleg ugyanazzal a kedves női hanggal.

2016.június 15. – 17. szerda – péntek

Ismét a határőr repülőről szórakoztattak. Minden naplemente előtt rendszeresen meglátogatnak. Már hiányoznának. Biztonságot ad a jelenlétük. Legközelebb megpróbálok hosszabban beszélgetni. Szerdán kétszer húztak át felettünk ötven méteren. Nem kérdeztek mást csak, hogy mennyi idő alatt érünk célba. Tíz napot mondtam. Azzal elégedett is lennék, bár éppen nem haladunk olyan tempóban.

Egyik este halászhajó fényeit láttam közeledni. Erős fénykévék vetülnek a hajó köré a vízre amibe utána belehúzzák a hálót. Angol nevén trawlerek. A fényforrások egy idő után egyedileg is láthatóvá váltak, ez azt jelentette, hogy közelebb ért. Nem örültem nekik. Nem az összeütközéstől féltem és nem is attól, hogy a hálójukba akadunk. Ezeken a vizeken az indonéz halászok néha elcsábulnak. Nem jó a fogás és egy lassú vitorlás könnyű préda. Szerencsés esetben több évnyi jövedelmét megkeresheti tengeri rablással néhány perc alatt. Egy ismerős vitorlázóra nagyon ráijesztettek. Még évek múlva is remegett a keze amikor az eset eszébe jutott. Lassan mindannyian kissé paranoiásak leszünk ezen az úton.

Napok tellnek el úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva. Amikor valaki vitorlás óceán átkelésről álmodik, ilyen képek jelennek meg előtte. Zavartalan napsütésben kényelmesen ringó vitorlás halad a szélben dagadó fehér vitorlák alatt. A legénység gondtalanul éli életét. A napok és a mérföldek észrevétlenül szaladnak. Van idő mindenre. Lehet normálisan táplálkozni, aludni. Napokig fel sem kell nézni a könyv lapjaiból. A naplemente sem változtat a körülményeken. A levegő melegen bársonyos az éjszakában. A szél is óvatos. Csak annyira fúj amennyire a hajó haladáshoz muszáj. A Hold bevilágítja és ezüstös köntösbe vonja a vízfelszínt körös körül a láthatárig. Amikor az is lebukik akkor még szebb lesz az éjszaka. A csillagos égbolt tökéletes. Semmi sem zavarja a látványt. A fedélzeten elnyúló hajós az univerzum részének érezheti magát. Nincsenek veszélyek, kontrasztok. Csak a természet anya ölének kényelme. Nincs sietség vagy kapkodás. Megáll az idő. A külvilág megszűnik létezni, a távolságok végtelenné nyúlnak. A pillanat varázsa elszigetel mindentől. A gondolatok szabadon kalandozhatnak azok felé akiket szeretünk.

Teendőt csak a hulló csilagok adnak. Kívánni kell valamit. De annyi van, mintha a rétet csak négylevelű lóherék borítanák. Egy idő után már nem jut eszembe újabb kívánság, és már nem próbálom a meglevőket még szabatosabban megfogalmazni. Belealszom a révületbe. Holnap is lesznek hullócsillagok ha új kivánság jutna eszembe.

A sebességünk napok óta átlag alatti. Lehetne több vitorlát húzni és ezen a távon nyernénk is vele pár napot a következő megállóig. De féltem az egyensúlyt, a harmóniát. A több hetes úton egy vagy két nap igazán nem számít. Étel, ital, olvasmány és kedv bőven kitart. A sebesség valójában egyáltalán nem számít. Amit meglelhetünk teljesen független a sebességtől. A távolságok megfoghatatlanok, az idő elfolyóban. Mit számít ekkor a kettő viszonya?

2016.június 18. – 19. szombat, vasárnap

Szemben a korábbi szakaszokkal az elmúlt hét kényelmes és pihentető volt. Hétfőn leeresztettem a nagyvitorlát és azóta el is felejtettük. A vitorlákhoz gyakorlatilag nem nyúltunk. Kétszer járattunk motort összesen fél órára. Napokkal ezelőtt töltenünk kellett az akkumulátorokat, mert aznap gomolyfelhők takarták a napot, ma hajnalban pedig egy keresztező koreai teherhajó miatt gyorsítottunk kicsit. Az irányunk folyamatosan nyugati, melytől akkor térünk el kissé ha pár fokot fordul a szél, vagy ha az áramlatok eltérítik a hajóorrt. De semmi drámai.

Eltávolodva az ausztrál partoktól a repülőgép látogatások is elmaradtak. Tegnap délután kereszteztük a nyugat-Ausztráliából Kínába vasércet szállító teherhajók útvonalát. A hajóazonosító rendszerünk által belátott hatvan mérföldes sávban hat hajót láttunk egyszerre ugyanazon az útvonalon. A Dignity nevűt meghívtam rádión és kértem, hogy ellenőrizzen minket a radaron. Az válaszolta, hogy tisztán láthatóak vagyunk öt mérföldes távolságban.

Ennyi volt a hajós tevékenység Darwin óta. Könyvükben Slocum és a mások is hasonlóan kellemes és viszonylag gyors haladásról számolnak be ezen a szakaszon. Slocum a Torres szorostól Cocos Keeling-ig tartó szakaszt huszonhárom nap alatt tette meg és 1897. július 17-én dobott horgonyt. Ez idő alatt összesen három órát kormányzott, beleértve a kikötést megelőző manővereket. A többit a Spray rögzített kormánnyal tette meg. A Dóra is átszelt már két óceánt a passzátban, de ilyen egyenletes széllel mint itt, még nem találkozott. Egy hete tárva nyitva minden ablak. Soha nem megy harmic fok alá a hőmérséklet.

Vasárnap délelőtt értük el Bali földrajzi hosszúságát, attól 250 mérföldre délre. Estére belül leszünk az ezer mérföldön ami vissza van Cocos Keelingig. Szinte pontosan félúton járunk Darwintól. Érkezésünk széltől függően valamikor június 27-28 környékére várható.

Ahogy ezt leírtam tovább csökkent a szél. A hullámzás persze nem, úgyhogy elég döcögős menet következett. Haladási irányunkkal párhuzamosan tőlünk pár mérföldre levő felhősáv alatt fenyegető víztölcsérek alakultak. Szerencsére útjuk nem keresztezte a miénket.

2016.június 20. hétfő

Türelemből ad leckét a szél. Alig haladunk. A hullámok ringatják a hajót, de ez nem a dagadó vitorlák által csillapított kellemes ringás.

2016.június 21. kedd

A délkeleti szél birodalmában úgy fúj az északkeleti mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Pedig az ég képe rendben van. Egyenletesen tele van szórva apró, lapos, alacsonyan úszó kumuluszokkal. Tipikus passzát övezet-beli felhőkép. Tegnap nyolc órányit motoroztunk. Beöltözve, hogy a bőröm egy négyzetcentiméterét se érje a nap, kinn ültem a kokpitban. Így is kifacsart belőlem minden mérget. Általában a motorozást nem szeretem, de most változatosságot jelentett és amellett hogy haladtunk az akkumulátorokat is feltöltötte. Harminc fok felett a hűtő mindent belead, hogy ellássa a dolgát, de közben legyilkolja az akkukat. Az eletronikus “kütyük” napi rendszerességű töltése is sokat kivesz belőlük. A napelemek jól dolgoznak, azonban gomolyfelhők gyakran takarják a napot.

Egy ideje élénk az élővilág. Madarak folyamatosan vannak körülöttünk. Legtöbb a repülő hal. A hajó által megriasztva mindkét oldalon huszas – harmincas csoportokban záporoznak ki a vízből. A hangra kapjuk fel a fejünket. Mintha celofánt gyűrnének össze hirtelen. Este delfinek is kihasználták ezt és csatlakoztak a repülő halakat riogató Dórához. Naplemente előtt jönnek mostanában. A naplementék önmagukban is káprázatosak. Az Indiai óceániaknak nincs párja. Talán Ázsia szennyezett levegője okozza ezt a különös fényjelenséget. Darwinban egy egész iparág épül erre. Ekkor élénkül meg a város. Mindenki a parton van. A narancsvörös napkorong óriásira hízik és a széles horizont is fényesen izzik miután a nap már lebukott.

Annyit élesedett a szél, hogy nyolc nap után először nagyvitorlát húztunk. A vitorla egyensúly érdekében és az orrvitorla leárnyékolását megelőzendő, két soron lekötve. Így is jobban haladunk mint az elmúlt héten bármikor.

Véget ért a nyaralás. Egy hét után ismét elkezdtünk komolyan vitorlázni és haladni. Sokkal jobban mozog, él a hajó alattunk. Talán kényelmetlenebb is de most örülök, hogy haladunk. A sárga csík a navigációs képernyőn szemmel láthatóan gyorsabban halad a cél felé. Ma éjszakára belül leszünk a nyolcszáz mérföldön. Még egy nap és már csak az út egy harmada lesz vissza. Utána még jobban felgyorsulnak az események. Elkezdődött a visszaszámlálás, a megérkezés izgalmát kezdem érezni.

“A hosszú út”- at olvasom. Sokadszorra. Mindig más. Otthon évekkel ezelőtt, távol az óceánok valóságától megragadott a romantikája. Most nem tudok azonosuni vele mert a realitás oldaláról nézem. A déli óceán 40-50 széleségeire nem lennék felkészülve. A Dórat sem erre építettem. Bukóhullámok alatti “tengeralattjáró” üzemre nem lenne alkalmas. Túl cizellált és finom oda. Azokra a vizekre tank kell vagy olyan hajó ami repül felettük. Oda normális hajó kevés. Persze lehetne szerencsém, de csak abban bízni a temészet és az óceán erőivel szemben balgaság lenne. Ha annyira el akarnék jutni a lét-nemlét határárig nem bajlódnék hajóval. Helyette elkezdenék nyolcezreseket mászni.

A másik utat is érzem amit Moitessier lélekben megjárt. Pontosabban látom az elejét és látom merre halad. De nem lépek rá. Tagadni a világunkat, kilépni belőle nem érdemes. Én nem szeretnék hátra hagyni semmit, hogy egyedül elmeneküljek egy távoli szigetre. Az utazás számomra nem menekülés, nem tagadás. Nem is alternatív életmód. Egy szakasz az életben amikor történetesen ezt csinálom. Persze innen nézve jobban kirajzolódnak az emberi civilizáció vadhajtásai. Legjobban a természet és a Föld elpusztítása fáj.

2016.június 22. szerda

Tegnap délután ötre kilehelte utolsó szufláját a szél. Motoroztunk éjfélig, amikor egy kis északias fuvallatban ismét vitorlára váltottunk. A tenger elsimult. Csak hosszú lapos púpok vonultak alattunk keletről nyugatra. Nem voltak magasabbak fél méternél. A meleg éjszakában a kokpitban szunyókáltam amikor furcsa pásztázó fény jelent meg a déli horizonton. Ott ahol semmi nincs. Szárazföld legközelebb csak az Antartktisz jege alatt van abban az irányban. Halászhajók nem pásztázzák a tengert. Vajon mi lehetett? Idővel magunk mögött hagytuk.

A szél továbbra sem volt megbízható így vonakodva hagytam magára a hajót. Már mentem volna szívesen aludni, de ilyenkor könnyen csalódik az ember, és megy vissza vitorlázni a kokpitba. A telihold még mindig fehér éjszakákat csinál, olyan erővel világítja meg az óceán felszínét. Most két óra múlva kellett csak az irányon állítani. Közben azért volt még néhány halászhajó a távolban amit szemmel kellett tartani. Az egyik közelebb haladt el mellettünk és a holdfényben jól kirajzolódtak a kontúrjai. Tipikus indonéz kereskedelmi hajó formája volt. Az a fajta amit szemmérték alapján kézi szerszámokkal építenek a vízparti fövenyen csodálatos trópusi keményfákból sok száz éves tradiciók szerint.

Reggel meglepve láttam, hogy jól haladtunk az éjszaka második felében. Öt csomóra javult az utóbbi kétszáz mérföld átlaga. Csak tartson ki napközben is.

Nagyon meleg napnak ígérkezik a mai. Már reggel kilenckor elviselhetetlenül tűz a Nap. A hajó még őrzi az éjszaka kellemes hűvösét. A “hűvösét” ami tökéletesen elég volt ahhoz, hogy rövidnadrágban és polóban lehessen aludni a kokpitban. Nem hiszem, hogy messze járt a harminc foktól.

11.00 motor indítás. Nemsokára egy óriási delfincsapat érkezik. Fél órát szórakoztatnak minket. Amúgy nagyon szemetes a víz. Indonézia. Egyszerűen beledózezolják a szeméthalokat a tengerbe.

A hőség elől nincs menekvés. A Szaharában rendeznek a franciák egy extrém futóversenyt. Kevesen tudják végig csinálni. A futóknak nem csak a távolsággal kell megküzdeniük, hanem a hőséggel és a homokkal is. A homok behatol mindenbe és kidörzsöli az izzadságtól felpuhult bőrt. A futók tudata beszűkül az ingerszegény környezet és a kimerültség hatására. Gyakran hallucinálnak. Mégis túl kell élni. A kokpitban úgy éreztem én is a Szaharában vagyok. Gyakran nevezik az óceánokat nedves sivatagoknak. Megváltás volt a naplemente ami sajnos nem volt vöröslő. Aranysárga volt, így igéretet sem kaptunk a másnapi szélre. Hol a passzát? El Nino elvitte?

2016.június 23. csütörtök

Kettőig zakatolt és fűtött a motor. Utána érkezett egy kis szél. A hansúly a “kis”-en van. Az alvást minden negyed órában a rudazat és a vitorlák csattogása űzte el. Nyolc után tértem úgy ahogy magamhoz. Törődött voltam és kába. Nem tudom hogy bírok ki még egy olyan napot és éjszakát a kokpitban mint a tegnapi volt.

2016.június 24. péntek

Hát így. Még törődöttebben. Ezek az igazán embert próbáló idők. Pedig nem. Csak fárasztók. Ami az óceán közepén igazán próbát jelentenének azt le sem írom, mert nem akarok rá gondolni.

Ma reggel van szél. Északkeleti. Emiatt mi is kicsit északabbra tartunk. Nyilván nem lesz stabil. Ebben a zónában nem ez a jellemző széljárás. Egy átmeneti állapot ami már egy hete tart. Nagyon frusztráló. Tovabbra is rengeteg a szemét pedig a partok hatszáz kilométerre vannak. Tegnap egy teherhajó keresztezte utunkat. Éppen mosták a raktereit. Vizesés szerűen zúdult a szennyezett víz az oldaláról a tengerbe. Egyszer a Földközin egy tankert láttam ugyanígy mosatás közben. Utána mérföldeken át olajban úsztunk.

Az Ausztráliához tartozó Karácsony sziget hosszúságán vagyunk. Százhúsz mérföldre délre. Az erre menő vitorlások többsége útba ejti, főleg az aki Baliról jön. Mi mindkettőt kihagyjuk. Válogatósak vagyunk. A megtett mérföldek szaporodása most többet jelent nekünk. Ebben a szélben az egyetlen valamire való kikötő öbölbe a Flying Fish Cove-ba bevernek a hullámok. Nyugodt parti pihenésről úgysem lehetne szó. Bali és egész Indonézia egy teljesen más történet. Politikusan azt szokták mondani, hogy Indonézia az ellentmondások országa. Vitorlázó szempontból most amúgy sem illik a terveinkbe.

Rövid távú vágyak éltetnek. Nyugodt vizű horgonyzó öböl Cocos Keelingen a Direction sziget karéjában. Fehér homokos part, áttetszően tiszta víz. Úszás, és kocogás a parton. Talán már csak négy nap választ el tőle. Szél! Fújj!

De nem fújt csak kora délutánig.

2016.június 25. szombat

Hajnalig tartott a motorozás. Ekkor érkezett a fuvallat a megfelelő irányból kelet-délkeletről. Húztam egy orrvitorlát és elmentem aludni.

Ez már a passzát. Kitart. Micsoda újászületés. Reggelre megváltozott minden. Megszűnt a zavart hullámzás. Nagyobbak a hullámok, de mégis kényelmesebb a hajó mozgása. Megvaltozott az ég is. Kitisztult a horizont. A felhők megszaporodtak és megvastagodtak. Kevésbé tépettek, többet takarnak a Napból.

Már kezdtem számolgatni, hogy kitart-e az üzemanyagunk. Korábban azt gondoltam, hogy az Indiai óceanon lesz elég szél és a gázolaj Dél-Afrikáig is kitart.

Vitorlás hajó. Fantasztikus. Átrepít földrészek közötti irdatlan távolságokon. Megkerüljük vele a Föld nevű bolygót. Közben hibernált állapotba kerülünk. Összemosódik idő és tér. Napok, hónapok repülnek észrevétlenül. Idegen világokba érkezünk meg. Megismerjük az emberi faj legváltozatosabb képviselőit, és a miénktől annyira különböző életformáikat. Mint egy űrhajó oltalmaz és bizosítja az alapvető életfunkciók fenntartásához szükséges feltételeket. Járművünk a térben és védelmező otthon is egyszerre. Műbolygók rádiójelei alapján tájékozódunk. A kapcsolatot a külvilággal szintén műholdakon keresztül sugárzott rádiójelek segítségével tartjuk fenn. Közben letűnt generációk utazóinak tapasztalatát hasznosítjuk. A útvonalak meghatározásánál ők jártak előttünk. Az általuk megalkotott térképek frissített változatait használjuk. Az olyan “jedik” mutatják ezt az utat mint Kolombusz, Magellán vagy Cook. Az ő hajósodrukban járunk, nélkülük most nem is lehetnénk itt. Hát mi ez ha nem egy tudományos fantasztikum?

22.30 szél és hullámzás beerősödött. Az orrvitorla kitámasztását megszüntettük, a kisebbik orrvitorlát levettük. A hullámok felcsapnak a fedélzetre. Lassítanunk kell mert nem akarok éjszaka megérkezni. Cocos Keelingen nem lehet sötétben horgonyra állni.

2016.június 26. vasárnap

A passzátnak van egy napi ciklikussága. Napnyugtakor vagy kicsivel utána élesedik és gyengül. Napkelte után visszahátrál és beerősödik. Most is ez történik. Gyorsabban megyünk mint kellene. Viszont közelebb van a hátszélhez, kevésbé vizes így a menet, ki lehet szellőztetni a hajót. Lassítani azt jelentné, hogy vadabbul dobálnának a hullámok. Így is éppen elég vad. Napkelte előtt érkezünk majd meg és az átjáró előtt vesztegelnünk kell, hogy megvárjuk amíg a nap elég meredeken süt le a vízbe. Látnunk kell a korallokat, hogy elkerülhessük őket és a horgonyt is egy tiszta homokos részre dobjuk.

Veszteglésre állítani a hajót egy technika, melyet különböző hajótest kialakításoknál más-más módon és eredményességgel lehet alkalmazni. Általában elmondható, hogy a kevésbé modern, nagy vízkiszorítású, hosszú tőkesúlyos hajóknál könnyebben megvalósítható. Ekkor a hajó félig széllel szembe fordítva stabilan sodródik keresztbe, és a saját örvényzónája védi meg a hullámoktól. Stabilitását nagy kereszt ellenállása és vitorláinak egymásnak feszülése adja. A modern lapos fenékkel, tőkesúllyal és függesztett kormánnyal épített hajók sebesség hiányában keresztbe is vidáman sodródnak. Ha a vitorla szelet fog azonnal megindulnak, oldalsó örvényzónájuk kisebb. Hiába, menésre vannak tervezve nem veszteglésre. Dóra az utóbbi kategóriába tartozik. Igazi kemény körülmények között nem próbálkoztam a hajó vesztegléssel történő stabilizálásával. Egyszerűen nem adódott ilyen helyzet, így nem volt rá szükség. Erős szélben a noumeai lagúna sima vizén egyszer megnéztem, hogyan viselkedik. Stabilan sodródott keresztbe de viszonylag gyorsan.

2016.június 27. hétfő

130 mérföldre vagyunk a Cocos Keeling atolltól. Érkezés egy nap múlva. Felkészülésül átolvastam az ausztrál hatóságok tájékoztató kiadványát. Előkészítettem a magyar és a karantén lobogót. Pontosítottam az irányt, majd áthúztam bal oldalra az orrvitorlát. Óráinkat két órával visszatekerve ráálltunk az uticél helyi idejére. Közben felhöpintettem egy kortyot a szülinapi whiskyből. Elkezdődött a dehibernációs fázis.

Tizenkét mérföldre az atolltól VHF rádión kell hívni az Ausztrál Szövetségi Rendőrséget a huszas csatornán. Majd a karantén bólya melleti horgonyzást követően ismét. Senki nem hagyhatja el a hajót addig, míg a karantén, a vámosok és a bevándorlásiak be nem léptetnek Ausztrália földjére. Ismét. Ők jönnek a hajóra tiszteletüket tenni, és még kis sem fogják azt számlázni. Szél! Fújj!

Reggel még sok kilométer magas felhőtornyok (cumulus congestus) ijesztgettek és áztatták le a só maradékát esőjükkel. Utána kitisztult az ég, és északiasra váltott a szél. Potosan a kívánt 5,3 csomós átlagot tartjuk. Alul van a hajó vitorlázva, emiatt a kelleténél jobban billegünk, viszont így pont jókor érünk az atoll bejáratához. Valamikor holnap délelőtt. Már mindketten nagyon várjuk, hogy lenn legyen a horgony és lehűthessük sok hét (kb. Cairnstől) felhalmozódott hőjét a lagúna vizében. Mint minden megállóban itt is élelmiszerre, vízre, gázolajra lesz szükségünk. Élelmiszerben nagy változatosságra persze nem számíthatunk és ami van arra is drágán. A helyi iparosok meglehetősen találékony és mindent megoldani tudó hírben állnak a világ hajósai körében, ami nem véletlen egy a világtól ennyire elszigetelt hatszáz fős közösség esetén. Így akár még gázhoz is juthatunk a palackjainkba.

2016.június 28. kedd

Megérkeztünk. Kora délután dobtunk horgonyt egy ausztrál és egy angol hajó közé. Az angol egy hatvan láb körüli gyönyörű Swan. Erős szél fúj. Az Indiai óceán ezen részén már szabadon fúj a passzát. A horgonyzóhely elég nagy, de tele van korallfejekkel. Nem könnyű jó helyet találni a horgonynak, hogy utána a lánc se tekeredjen rá semmire.

Rádión felhívtam a rendőrséget ahogy megkivánták. De talán az erős szél miatt nem volt kedvük átvágni a lagunán a hét mérföldre levő West szigetről. Majd holnap. Azt mondták, hogy mivel Darwinból jövünk nyugodtan kimehetünk a partra a hatósági eljárás előtt. Azt is tettük, hiszen régóta ez volt a vágyunk. Elrendeztük a vitorlákat és köteleket, felfújtuk a csónakot – ami úgy tűnik tartja a levegőt -, és egy záporeső közepette partra szálltunk. Csodaszép a sziget. A vitorlázókon kívül az atoll többi szigetéről ide járó helyiek használják piknikezésre. Amúgy lakatlan. A part mellett bólyák vannak kirakva a csónakok számára. A parton nagy a nyüzsgés. Remete és kókusz rákok minden mennyiségben. Minden kő, csigaház mozdul ahogy közeledsz. A homok olyan fehér amilyet még nem láttam. A parti sávon túl buja trópusi növényzet. A kirándulók számára asztalok, padok vannak telepítve. Felettük a tetőről tartályokba gyűlik az esővíz. Az egyik helyen telefon van egy dobozban, mellette telefonkönyv. Egy másik dobozban pedig egy VHF rádió amit napelemek táplálnak. Tűzrakó helyek és még akadálymentesített toalettek is vannak. Addig valahogy el is kell jutni a homokban. Van egy tanösvény ami bemutatja a kábel állomás múltját és a szigetet ért első világháborús német és második világháborús japán támadásokat. Hogy mi ez a kábel állomás? Az ezernyolcszázas évek végén lefektették az első tenger alatti távközlési kábeleket Ausztrália, Sri Lanka, Dél-Afrika és a Közel Keleten át Európa között. Már akkor! A kábeleknek itt, ezen az alig egy kilométer hosszú és keskeny szigetecskén volt a csomópontja. A háborúk alatt mindig sikerült megőrizni a rendszer működőképességet. Azt mondják, hogy hadihajók és bombázó repülőgépek helyett egy busznyi asszonnyal lehetett volna igazán szabotálni. A hónapokig, sőt évekig a világtól elzártan elő személyzetnek ők hiányoztak a legjobban.

A piknikező helyek körül a pálmafák között függőágyak lógnak. A fák törzseire szögelve változatos alkotásokat hagytak hátra az itt megfordult vitorlázók. Sok száz tábla mutatja, hogy kedvelt megálló ez az összkomfortos Robinson sziget.

Nagyon vártuk már ezt a látványt

Nagyon vártuk már ezt a látványt

Két méteres fekete úszójú cápa a hajó alatt lakik

Két méteres fekete úszójú cápa a hajó alatt lakik

2016.június 29. szerda

Éjszaka többször bejelzett a horgony riasztás. Nem csúszott a macska csak forogtunk körülötte. Ennek ellenére jót aludtam. Sok hét óta először látok harminc fok alatti számokat a hőmérőn.

Gyönyörű reggelre ébredtünk. A szél alább hagyott, de még mindig erősebb a kelleténél. A laguna vize sima, és ez a lényeg. Nyugodtan áll a hajó. A sziget ebben a reggeli laposan beeső ellenfényben is bámulatos. A növényzet túlcsordul rajta, átláthatatlan. Elsősorban kókusz és más pálmák. A többi fa levele is vaskos, mély zöld és élettől duzzadó. A vízben egy régi rámpa fém alkatrészei látszanak. Ott tankolták kannákból a szigetre érkező óriás hidroplánokat az első világháború környékén. Nehéz munka volt, mégis várták a repülők érkezését mert változatosságot hozott az itt élők mindennapjaiba.

A helyiek a VHF 20-as csatornán “élnek”. Itt intéződnek az atoll szigetei közötti ügyek. Annak ellenére, hogy Ausztráliában vagyunk, angol szavakat csak elvétve lehet elcsípni. Tudva, hogy a tizennyolcadik században malájok jöttek ide nagyobb számban, talán valamilyen maláj dialektus lehet. Hangzásra egyértelmű. Pont úgy beszélnek mint Gru című film mignonjai. Nagyon vidám és gyors mint a géppuska ropogás, de nekünk érthetetlen. Szóval megjöttünk mignon földre. Daninak nagyon tetszene. Kicsit nő még aztán jöhet ha akar. Hajója lesz hozzá.

Kellemes itt. Ez az egyik legelszigeteltebb zuga a Földnek. Jó, hogy vannak még ilyen helyek. Csak valaki hozza utánam a családom! A szél és a gáton megtörő hullámok zúgásán kívül nincs más zaj. De mégis. A csónak is csobog a hajó mögé kötve. Jelzi, hogy itt van és ő is menne már a partra. Még nem mehetünk. Várjuk a hatóságokat.

A mellettünk álló ausztrál vitorlás néptelen mióta itt vagyunk. Úgy néz ki minha egy rosszul sikerült Ferrari másolatra valaki platót biggyesztett volna és azzal költözne. Később megtudtuk, hogy sérült a kormánya. Látszik rajta, hogy nem nyílt tengerre való jószág.

Elment a hatóság. Egy rendőrmotorossal érkeztek ketten, de csak egyikük jött fel a hajóra. Egy maláj. Az eredeti betelepülők leszármazottja. A szokásos szövegek elhangzása és papírok kitöltése után volt kis idő kötetlen beszélgetésre is. Megtudtuk, hogy a sziget megélhetése a halászat és a turizmus. Nincs már katonaság, kábel állomás vagy más stratégiai jelentőségű dolog. A reptér forgalma is csak a turizmusra és a helyiek közlekedésére korlátozódik. Éppen ramadan van. A maláj lakosság muszlim.

Leraktunk még egy horgonyt és egy óra múlva már Home Islandon sétáltunk a faluban. A csónakból partra lépve meglepő kép fogadott. Mindenki quadokkal és elektromos golf kocsikkal közlekedik. A lakosság valóban maláj, az asszonyok színes burkában. Ünneplő lehet, mert nagyon díszes és finoman szabott. A kis járműveket ők is vezetik, gyakran csecsemővel az ölükben. Körülnéztünk a faluban, beszélgettünk a boltossal és néhány járókelővel. Kihaltak voltak az utcák. A ramadan miatt az emberek az otthonaikban tartózkodnak. Aztán az idők szavának engedve elmentünk a közösségi házba internetet keresni. Két óra múlva, hatvan – igen annyi! – dollárral könnyebben hagytuk el a helyiséget. Hát weboldal frissítés innen nem fog történni az biztos. A bolti árak sem piskóták. Az almának kilója 1700 forint, és ugyanennyi 12 tojás is. Még a kenyeret is repülővel hozzák Ausztráliából. Értem is a drágaság okát. Kivéve a net szolgáltatásét, mert a biteknek nem kell repülő. Arra, hogy miből él az atollon belül is a Home Islandra elszigetelt maláj közösség, nem sikerült választ találnom. Dolgozni valakit, vagy bármilyen munkahelynek nyomát nem láttam. De helye sem lenne a parányi homokkupacon.

Azt megtudtam, hogy Webb még Darwinban van. A leírásai alapján neki sem a szíve csücske a hely. Holnap indul, és direkt megy Dél-Afrikába. Hat hétre tervezi az utat. 24 lábas hajóval jó teljesítmény lenne közel hatos átlaggal. Megbeszéltük, hogy Durbanban találkozunk. Vajon tényleg összejön egyszer?

A visszafele út is másfél mérföldnyi szlalomozás volt a csónakkal a korallok között.

Érkezés Home Islandra

Érkezés Home Islandra

Néptelen paradicsom ramadan idején

Néptelen paradicsom ramadan idején

Várakozás a West Islandi kompra

Várakozás a West Islandi kompra

Home islandi utcakép. A házak állítólag hurrikán biztosan épültek

Home islandi utcakép. A házak állítólag hurrikán biztosan épültek

Mégis van a falunak közösségi ciklon menedéke

Mégis van a falunak közösségi ciklon menedéke

2016.június 30. csütörtök

Egész éjjel süvített a szél. A horgonyok tartottak. Reggelre eldöntöttük, hogy amint lehet tovább állunk. Györgyit kiraktam a Direction szigeten. Neki mosás jutott mára, nekem vízhordás, bevásárlás és a kijelentkezés intézése Home Islandon. Mosáshoz tökéletes volt a ciszterna esővize, de ivóvizet a másik szigetről kellett kannázni. Kétszer fordultam, közben bevásároltam és ki is jelentkeztem a rendőrségen. A horgonyzásért is kellett fizetni napi tíz dollárt. A hétvégén választások lesznek a szigeten. Meglepett, hogy ez alkalomból lehorgonyzott az atoll bejáratánál egy csatahajó. Akkora mint a legnagyobb teherhajók amikkel találkoztunk. Az utcán is láttam egyenruhás határőröket vonulni.

A két sziget között van egy pici harmadik, amelyen visszafelé a hajóra menet megálltam fényképezni. Ez a Prison Island, vagyis börtön sziget. Csak egy homokbucka néhány pálmafával. A homok fehér mint a hó. Nagyon szép, de félelmetesen magányos hely az áramlatok és hullámverés szorításában, a süvöltő szélben és perzselő napon. A képeslapok hazudnak. Idillnek nyoma sincs.

Welcome to Prison Island

Welcome to Prison Island

Squallok nem is túl távol. Magányos dinghy Prison Islandon

Squallok nem is túl távol. Magányos dinghy Prison Islandon

Szép, de nehéz sors - dacolva széllel és hullámokkal

Szép, de nehéz sors – dacolva széllel és hullámokkal

image

Miután mindennel végeztem csatlakoztam a fürdőzőkhöz Direction Islandon. Ott voltak a nagyobbik szomszéd hajóról néhányan és pár túrista West Islandról. Őket hamarosan elvitte a menetrendszerű komp. A Swan “leánysága” is hamarosan felkerekedett. Mire visszaértünk a Dórára addigra felhúzták a horgonyt és elindultak. Nem jutottak messze. A motorjuk fekete füstöt okádott úgyhogy visszaálltak horgonyra. Úgy látszik nem sikerült a javítás amin napok óta dolgoztak. A másik szomszéd a “Ferrarival” az ausztrál Chris Fremantle-ből. Neki a kormányán kívül is vannak más komoly bajai. Állítólag megforgatta egy hullám. A karbon árboca is sérült. Itt lesz még egy hónapig.

Vacsora után az ablakon át látom, hogy csónakkal indul valahova, de nem indul a motorja. Persze már sodródott az erős szélben mire felszerelte az evezőket amikkel széllel szemben semmire sem ment. Aztán az egyik leugrott a helyéről és beesett a vízbe úgy, hogy nem is találta. Ekkor indultam el menteni. Már vontára vettem amikor kiúszott az evezője a csónak alól. Kiderült, hogy a nagyobbik hajóra indult segíteni a motor probléma megoldásában.

A csónakázás ezen a vidéken könnyen végzetes mókává fajulhat. Erős szél vagy áramlat ami sodor ki a nyílt óceánra, elromló motor, használhatatlan evezők. Évente sok ember veszik oda hasonló helyzetben. Itt minden adott ehhez, ezért nagyon fontos, hogy legyen nálunk horgony és kézi VHF rádió. Az sem árt ha van szerszám a motorhoz és elegendő üzemanyag. Én a csónakpumpát is mindig magammal viszem hosszú útra. Ma összesen 12 kilométert tettem meg, huszonöt – harminc csomós szélben. Ez már nem játék. A legrövidebb út is egy kis expedíció.

Világjárók búvóhelye az Indiai óceán közepén - Direction Island

Világjárók búvóhelye az Indiai óceán közepén – Direction Island

Emlékek emlékbe

Emlékek emlékbe

Hajótöröttek álma

Hajótöröttek álma

2016.július 1. péntek

Megint többször ébredtem a szél süvítésére az éjszaka. A beépített térképkijelzőn nagy nagyításban jól látszik a horgony körül forgó hajó megtett útja. Egy idő után kirajzolódik az a terület amit a hajó bejár. Bármikor kétely merül fel, csak rá kell pillantani a kijelzőre és látszik, hogy a hajó ezen a területen belül van-e vagy sem. Ha igen, béke van. Ha nem, az azt jelenti, hogy megcsúszott a horgony. Itt messze nem tudna csúszni mert a hajó alatt van egy nagy koralltömb. Abban biztosan megakadna. Ezen kívül aktív a navigátor horgonycsúszást figyelő funkciója is.

Négykor a dagály miatt nagyobbak lettek a hullámok, mert több jut át belőlük a lagunát övező korallgyűrű felett. A szél is annyira erős, hogy úgy döntöttem leszerelem a motort a csónakról, mielőtt esetleg az egész átfordul. Az adrenalin jó segítség ilyenkor. Vagy ahogy mondják: “Nem voltam egyedül. Velem volt a majré.”

Napközben a szél tovább erősödött. A lagúna vize fehér tajtékkal teli, a permetet felkapja a szél. Mára terveztük az egyetlen pihenőnapunkat, de lehet, hogy nem fogunk tudni partra szálni. Péntek lévén akkor sem indulunk el. A szomszédaink nem ennyire babonásak. Többszöri próbálkozás után végül kifutottak a lagunából.

Folyó a lagunába

Folyó a lagunába

Jajj! Ott maradt a fogkefe

Jajj! Ott maradt a fogkefe

Reklámok

Indiai óceán. Darwin – Cocos Keeling atoll” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon jó olvasni a cikkeiteket,élvezetes,igy legalább én is utazom veletek.Nagyon jó szelet sok szerencsét kivánok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s