Irány Dél-Afrika!

2016.augusztus 1. hétfő

Az indulás napja. De vártak még meglepetések. Marie reggel beköltözött a hajóra, majd kijelentkeztünk a kikötő kapitánynál. Csak nála. Semmi rendőrség, határőrség, vámosok vagy efféle. Mindent a ő intéz a továbbiakban. Az eljárás és a sallang mentes kikötő kapitány még tovább növeli a Reunion iránt érzett szimpátiát.

Vissza volt még egy árboc mászás. Rutin ellenőrzésnek indult, de komoly munka és legalább tízszeri mászás lett belőle. Tavaly Tahitin az egyik alsó árbocmerevítőt ki kellett cserélni. Most a másikat. Ugyanaz a hiba. Törött pászmák a préselt terminál tövénél. Akkor négy, most csak egy volt szakadt. Szerencsére volt hozzá minden tartalékban. Új-Zélandon vettem kúpos T-terminálokat e célból, hiszen várható volt, hogy a préselt végekkel még lesz gond. Marie biztosított mászás közben és engedett le a magasból. Indulás előtti kötélkezelési gyakorlatnak jó volt neki. Megismerhette az árboctő elrendezését, szerelvényeit.

Közben ismerősök jöttek búcsúzkodni. Nad még ebédet is hozott. Nem aprózta el, hozott asztal terítőt, szalvétát, evőeszközöket, inni pedig bort. Indulás előtt még visszajött néhány fürt banánnal. Ő volt aki a köteleinket elengedte, lelkesen fényképezett és integetett utánunk.

Dél táján illendőségből a rendőrök is benéztek és ellenőrizték az útleveleinket. Egy perces formaság volt az egész. Majd elmentünk a pár lépésnyire levő benzinkúthoz két kanna gázolajért. Milyen egyszerű így tankolni. Ó, édes civilizáció!

Eljött búcsúzkodni Jeanne is, az asszony, akivel először megismerkedtünk. Ő indította el az ismerkedési lavinát. Hozott gyümölcsöt és egy rum puncs-szerű házi készítésű italt. Mivel az indulás nehéznek ígérkezett, csak jóval később már a nyílt vizen mertünk bele kóstolni. De ekkor már a szélkormány vitte a hajót és mi elbűvölve néztük a szigetet a naplementében. Jól látszott az a mély vízmosás (ravine) amin keresztül az első kirándulást tettük Cilaosba. Marienek köszönhetően ennél sokkal többet is láthattam a szigetből. A tájakon túl megismerhettem sok érdekes embert, a sziget életét és a kreol hagyományokból is egy keveset. Nem utolsó sorban sokat mozogtam melyre már nagy szükségem volt a hajón töltött hónapok mozgáshiányos rutinja után.

A sürgősségi üzenetek két típusát, security és pan pan üzenetet hallottunk nem sokkal indulás után. A security-t csak franciául mondták be, de Marie sem értette. A pan pan angulul is lement. Tőlünk negyven mérföldre északra egy kishalász kerülhetett bajba. Ennél több részletet nem sikerült kihámoznunk. Így viszont nem igen számíthat segítségre a feladó. Mint ahogy érkezéskor mi sem tudtuk megfejteni a franciául leadott security üzeneteket. Csak késöbb a parton fordították le nekünk, hogy egy közelítő ciklonra hívták fel a figyelmet.

Szerencsére a ciklon elkerülte a szigetet, de a kikötőben a halászok sokat dolgoztak a hajóikon, hogy felkészüljenek a fogadására. Nekünk is mondták, hogy a kikötő vizét úgy meg fogja emelni, hogy a rakpart felett úszik majd a hajó. Az is előforfult már, hogy a hullámok átcsaptak a kőmólón. Megjegyzendő, hogy most nincs ciklon szezon, így ez a kósza példány is példa az abnormális időjárási jelenségekre. Jó, hogy nem találkoztunk vele a nyílt vizen. Nem irigylem azokat a hajókat akik mögöttünk vannak és még ezután fognak megküzdeni az Indiai óceánnal.

2016.augusztus 2. kedd

Éjszaka jól haladtunk a sziget hegyodalairól lefutó szélben. Nem volt túl hűvös, de így is csodálkoztam, hogy Marie sokáig a kokpitban pihent. Ilyet utóljára a Földközin engedhettünk meg magunknak. Az óceán hullámai is szolidak így kényelmes a menet, jó feltételek a visszaszokáshoz a tengeri körülmények közé.

Rengeteg a gyümölcsünk pedig most van tél Reunionon. Banán, ananász, alma, licsi, mandarin, narancs, citrom, avokádó, pamlemousse, őszibarack. Vajon kitart Afrikáig?

Felraktam a nagyobbik orrvitorlát is, de nem fogjuk sok hasznát venni, a terhelt helyeken sok további apró szakadást találtam. Az igazán gyenge szeles szakaszokra tartogatom, talán egy pár órát kibír. Dél-Afrikában vagy otthon új vitorlát kell varratnom.

Indulásunk óta tíznél is több nagy hajóval találkoztunk. A világ egyik legforgalmasabb hajózó útvonalán vagyunk. Húsz mérföldön belül legalább egy hajó mindig van körülöttünk, de néha öt-hat is. Az AIS-nek köszönhetően minden fontos infót tudunk róluk azelőtt, mielőtt meglátnánk őket.

Vacsorára lazac salátát ettünk. A készítése közben Marie-nek többször kellett friss levegőre mennie, de egyszer így is kidobta a taccsot. Közben egy teherhajó érkezett hátulról, egy squall pedig balról. Az orrvitorlát gyorsan a kisebbre cseréltem.

2016.augusztus 3. kedd

Kiértünk a passzátból. Itt a szelek változékonyabbak, így a haladás több vitorla állítással jár. Hajnali kettőkor is ez várt rám. A második lépcsőben levettem az orrvitorlát. A két soron reffelt grósszal megyünk. Megoldódott egy talány is. Vacsora közben hirtelen megremegett az állókötélzet. A legrosszabbtól tartva rohantam a fedélzetre. Azt hittem, hogy a frissen javított bal alsó merevítővel van probléma, de nem találtam hibáját. De másnak sem. Elkönyveltem, hogy bizonyára egy madár repült neki valamelyik drótkötélnek. Majdnem így is volt. Megtaláltam az áldozatot. Egy sirály meretű hatalmas repülő halat az orrfedélzeten. Finom, de nagyon ronda hal. Ejtettük.

Hajnalra teljesen megállt a szél. Itt billegünk a semmi közepén túl messzire mindentől, hogy motorozni kezdjünk. Ez vár ránk a héten.

A napfelkelte visszahozott valamit a szélből. Reggeli után felhúztam az orrvitolát és kitámasztottam pillangóra a spinnaker rúddal. Marie ismét megetette a halakat. Fogyókúrának nem rossz, csak egy kicsit gyors.

Hihetetlen mennyiségű hajó van körülöttünk. Csúcsforgalom az autópályán. Mint korábban most is az azonos irányba haladók ballasztban, a szembe jövők megrakodva. Érccel Dél-Amerikából, szénnel Dél-Afrikából. A cél valamely kínai kikötő vagy Szingapúr. A másutt általános konténer szállitókból egyet sem látni, azok nem erre járnak. Az időjárás tulajdonképpen kellemesnek mondható. Eső frissíti a hajót és hűvös az idő. A hajóban 25 fok. Hullámzás is meglepően szerény.

2016.augusztus 4. csütörtök

Hajnali három óra. A Szingapúrba tartó Grace One és a Durbanbe tartó Melati-4 tanker között mint a tű fokán fűztük át magunkat. Nem tetszett az a megoldás, hogy a két egymáshoz közel párhuzamosan elhaladó hajó között legyünk ezért radikálisan kifordultunk jobbra közülük. Hallottuk amint rádión egyeztették a kitérési manővert egymás között, de ekkor mi már két mérföldre eltávolodtuk. Ezt a tömegnyomort…

Olyan szép az idő amilyet már régen nem láttam. Nyugodt a tenger, szél alig. Egy kedvező áramlatnak köszönhetően az öt csomós átlag éppen megvan. Úgy ring a hajó mintha a Balatonon lennénk. Kinn meleg van, de nincs forróság. Minden ideális. Sajnos ez nem az a környék, ahol ez normális. Félek meglesz a pár szép napnak a böjtje. Illetve már meg is van. Rájöttünk, hogy kevés kenyeret vettünk. Hamarosan itt az éhezés.

Doug írt. Port Moresby-ből Bali felé halad. Hogy pontosan hol, azt nem írta. Sok van még vissza az öregnek hazáig. Ő még mindig a Vörös tengeri útvonalban hisz, meg az egyszem pisztolyában, amivel majd alkalom adtán kalózra vadászik. Utoljára sok éve és egy száz méteres luxusjacht kapitányaként járt arra. Az kicsit más tészta mint a tizenhárom méteres Cavatina-n egyedül. Jól esett leírni, hogy már csak ezer mérföldnyi hajózás választ el Afrikától. Egyenlőre nem tudom, hogy Durban vagy Richards Bay lesz-e a kikötő. Még van egy hetem mindent sokadjára újra átolvasni és eldönteni. Biztonsági és hajótárolási kérdések a legfontosabbak. Öt hónapra kell magára hagyni a Dórát a problémás közbiztonságú országban.

A napnyugta változást hozott a szélben. Gyakran előfordul. Az előrejelzésnek megfelelően északiasra fordult. Még világosban átszereltünk pillangóról félszeles menetre. Nagyobbik orrvitorla, két soron reffelt grósz. Sebesség hat csomó. Kicsit közelebb húzódunk Madagaszkárhoz, hogy legyen terünk később az északi, majd északnyugati szélben dél felé húzni.

2016.augusztus 5. péntek

Éjszaka jól haladtunk, közel hét csomóval a vízhez képest. Azonban van egy váratlan két csomós ellenáramlat. Így aztán a célunkhoz lassabban közeledtünk mint valaha. Azt, hogy nem tévedtünk rossz vizekre az is bizonyította, hogy volt amikor 11 teherhajót láttunk.

11-kor átrobogott felettünk egy felhő és nyomában a szél is szembe fordult. A grószt az első sorra kireffeltük, és a kicsivel kedvezőbb bal csapáson elindultunk Madagaszkár déli csücske irányába. Az előrejelzés szerint a szél hátrálni fog ami nekünk ezen a takkon kedvező. Csak az a kérdés, hogy mikor.

14.20: leengedtem a vitorlákat és elindítottam a motort.

19.00: A motor zaja mellett is hallatszott valamilyen furcsa suhogás. Ismét kirepedt egy cső a vízrendszerben. A hajófenékben már elég sok víz gyűlt össze. A fenékvíz szivattyú egy pillanat alatt kiszedte. 20-30 liter ivóvizünk veszett oda. Bőven maradt még. A lyukas szakaszt gyorsan kicseréltem.

Három órás váltásokban megyünk egész éjjel. Marie kezdett hat órakor. Sajnos nem tudok aludni a kilences szolgálatomig.

2016.augusztus 6. szombat

Éjszaka a szembeáramlat miatt lassan haladtunk. Pedig erről a helyről mielőbb távoznunk kellene. Madagaszkár alatt összetalálkozik az egyenlítői és a a Mozambik áramlat, és lesz belőlük Agulhas. A csomópont körül mindenféle visszaforgó ágak meghatározhatatlan rendszere erős szelekben kellemetlen és veszélyes tengerjárást okoz.

Napkeltekor vitorlát bontottunk a motor mellé, de még így sem tudtuk a sebességünket elfogadhatóra tornázni. A víz örvénylő, a szél bizonytalan erejű és irányú. Rendszeresen kihagy. A szélkormány ilyen körülmények között használhatatlan. Így kormányoznom kellett, majd ebéd után Marie átvette, hogy be tudjak hozni valamicskét az elmaradt alvásból. A szél azonban egy csapásra megemberelte magát, és csodák csodájára két nap után az ellemáramlat is alábbhagyott. Az ég kitisztult és a hullámok elültek. Egy pillanat alatt ideális vitorlázó körülmények között találtuk magunkat.

Este tíztől Peter a szélkormány szétszórt figyelme a vitorlák panaszkodását váltotta ki. Amikor Marie megvetette lábát a fedélzeten, megérdezte mi a neve a szélkormánynak. Eszerint ismeri a hajós szokást, hogy a szívünknek kedves dogoknak nevet adunk. Az elnevezésnek praktikus oka az volt, hogy idegen nyelven kommunikálva egyszerűbb Petert mondani mint azt hogy windvane. Peter ékezet nélkül írva a gyártó Peter Förthman elkötelezettsége előtti tisztelgés.

Szél hiányában Peter kissé szétszórt kezdett lenni. Pont akkor amikor az AIS képernyő úgy nézett ki mint egy aknamező. Hét hajó volt a közelünkben. Mi pedig elkezdtünk köztük véletlenszerűen szlalomozni. Ez persze erős túlzás, de a sötét, Hold nélküli éjszakában mégis csak így ėrződik. A szél időnkénti kihagyásai mellett voltak Peternek jó periódusai is amikor lelkesent terelte a hat csomóval galoppozó hajót. Rossz periodus mindig akkor jött, amikor éppen levetkőztem, hogy visszamásszak a meleg takaró alá. A szél tovább bizonytalankodott. Itt az átmeneti szélességeken nem tudja eldönteni szegény, hogy mi legyen ha felnő. Passzát, vagy nyugati szél.

Az előrejelzés szerint két napig nem lesz szelünk. Viszont kb. három napra való üzemanyagunk van. Nem töltöttük fel minden edényünket gázolajjal, mert rövid és erős szeles szakaszra készültünk. Másrészt a Saint Pierre-i kikötő benzinkutasa nem volt hajlandó adómentes áron adni a naftát, mint az a világ más helyein bevett szokás. Egy rendelkező papirost mutogatott a falán, de az nekünk nem volt elég. Marie még a vámosokat és az ember főnökét is fehívatta. Emiatt most takarékoskodni kényszerülünk, hogy ne ismételődjék meg a Galapagos szindróma, vagyis a szél és gázolaj hiányában történő kényszerű veszteglés. Bár amilyen szép időnk van ezen az úton, az sem lenne nagy tragédia.

2016.augusztus 7. vasárnap

Ha kevés van mindenből akkor annyit használunk. Kis szél, alig forgó motorral csodát tett az éjjel. Adódott hozzá egy fél csomós kedvező irányú áramlat is. Így történt, hogy jó tempóban haladtunk minden erőforrásunkat egy üstbe összeöntve. Sajnos a rögzített kormányt felügyelni kellett, de kibírtuk. Elsimult víz, foszforeszkált a hajósodor, szikrázóan fényes csillagsátor melyből egy-egy csillag lehullott az égről, kellemes hűvös. Olyan tiszta az egész, hogy mosás nélkül lehet fogyasztani. Marie nagyon lelkes. Nem volt még ilyen vitorlás elménye. Viharos atlanti átkelést áprilisban, törött bumot, térdig érő vizet a hajóban nehéz kitörölni az emlékekből. Főleg ha a kúra sem sokkal jobb a Bretagne-i partok mentén, hidegben, viharban. Most láthatta az érem másik, szép oldalát. A legvalószerűtlenebb helyen ami létezhet. Ahol senki sem várta volna.

A reggel az előrejelzésekkel ellentétben szelet hozott. Csak annyit amennyi kell. Teljes vitorlázat! Motor állj! Irány Richards Bay! Olyan békés a víz, hogy nem térek magamhoz. Tegnap egy bálna vetette ki magát a vízből kétszer. Padlóig esett az állunk. Akkora volt mint a Dóra. Utána egy madár kezdett követni bennünket. Most nem kellett találgatnunk, hogy miféle. A fennséges röptű albatrosz összetéveszthetetlen.

Olyanok vagyunk mint a hegymászó aki hosszú felkészülés és viszontagságok után eljutott nyolcezer méter fölé. Ott van a halál zónában, de rövid időre eláll a havazás és a szél, kitisztul az ég és ő a kék égben meglátja a csúcsot. Ilyen nekem ez a pár nap. Nehéz és hosszú az út idáig. A szakasz Új-Zélandtól kimerített. Négy hónapig szinte csak a hajón, csak a vizen. Afrika az idei cél kevesebb mint egy heti út. A hajó orra a cél felé mutat, szinte látjuk már. De ahol viharokra számítottunk szélcsendet, szépséget és békét találtunk. Ez az óceán vitorlázás egyik csodája.

Délután és este a szél változékony lett. Öt percenként erősödött és gyengült. Felmentünk szélbe hét csomóval, majd leestünk ötre belobbanó vitorlával. Így nem lesz nyugodt az éjszakánk.

A továbbiakban a szél tovább hátrált, vagyis átfordult keletire. A hullámzás feltámadt én pedig megszabadultam a grósztól. Orrvitorlával is megyünk öt csomó felett. Ez jó lesz éjszakára.

2016.augusztus 8. hétfő

Fél öt. Már nem bírom tovább az ágyban. Minden eresztékem kikopott ebben az éktelen billegésben. A szél és a hullámzás tovább erősödött, így éjszakai átlagunk megközelítette a hat csomót. Minden előrejelzés szerint szélcsendnek kellene lennie két napja. A hajó pedig a legjobb átlagait futja Reunion óta.

A szél és az áramlat stabilan és kényelmesen hajt minket Afrika felé. Még fél óra és egy százassal ismét kevesebb lesz vissza. Belül leszünk a hatszázon. A teherhajók továbbra is mutatják az utat. Így bármiféle navigációs eszköz nélkül is eltalálnánk Dél-Afrikába. Olyan mintha a Kéktúra útvonalán bandukolnánk. Csak a fákra festett kék sávokat kell figyelni. Itt meg a vasszörnyeket. De tényleg. Előfordul, hogy az irányt arra állítom be, hogy látom merre megy a melletünk elhaladó teherhajó. Lassan elválnak útjaink a többségtől. Ők a Jóreménység foka felé mennek, mi majd csak a nyáron, februárban. Addig meghúzzuk magunkat a viharok elől északabbra.

Délután a szél tovább forgott délkeletre és onnan keletre, majd vesztett erejéből. Átvariáltuk a vitorlázatot és békében poroszkáltunk tovább.

2016.augusztus 14. vasárnap

Több napot ugrunk az időben. A köztes napok kimaradtak a naplóból. Az ok egy komolyabb gyomorrontás, mely két napig járt hányással, majd további két napig vizen kívül semmit nem tudtam megenni. Még ma is csak igen mértékkel. Viszont meglepően fiatalosnak látszom a súlyvesztésnek köszönhetően. A megviselt ábrázatomtól eltekintve…

Szombat hajnalban, helyi idő szerint öt órakor érkeztünk meg Dél-Afrikába, Richards Bay-be. Az előírt helyen, a Tuzi Gazi marina külföldről érkező hajók számára fenntartott dokkjában kötöttünk ki.

Madagaszkárt elhagyva a Mozambik csatornában megkaptuk amit a hely ígér az erre tévedőknek. Változékony irányú, erős szeleket és áramlatokat. Voltak az útvonalunkat figyelők számára megfoghatatlan irányváltásaink. A család és egy barát is aggodalmaskodva kérdezett rá az okára sms-ben. Másról nem volt szó, minthogy az adott takk túlzottan délre vitt volna, a másik pedig a magas nyomású zóna keletre áthelyeződésével idővel alkalmassá vált a célhoz való közelítésre. A fenn levő vihar orrvitorlával az öt méteres hullámokkal szemben préselve, hát, finoman szólva sem voltunk elég élesek.

A gyomorgörcsök miatti két álmatlan éjszakát egy harmadik, a megérkezés éjszakája követte. A vad viszonyok és az állandó intenzív navigáció miatt ismét egy éberen töltött éjszaka. Vitrolás ruhába nyakig begubózva, a felcsapódó hullámok állandó vízpermete ellenére sem lehetett elhagyni a kormányállást. A szélkormány vitte a hajót, de az Agulhas áramlat sem volt rest. Először a partoktól kb. 60 mérföldre éreztük meg az eltérítő hatását. Harminc mérfölddel északabbra jelöltem ki a partotérés helyét, de még ez is alig volt elég. Folyamatosan szél felé fordulva kellett harcolni, hogy ne robogjunk el a kikötő előtt. A szél azonban szintén fokozatosan erősödött. A partoktól 20 mérföldre már viharos volt az ereje. A hajó nyilvánvalóan túlvitorlázottá vált két soron reffelt grósszal és a kicsi orrvitorlával is. Ha ekkor elszakad a sokat megélt orrvitorla, akkor most ezt a beszámolót kilencven mérfölddel délebbről, Durbanből küldéném. Az Agulhas áramlaton áttörni csak a legnagyobb sebességgel volt esélyünk. Mentünk is mint a meszes nyolc-kilenc csomóval egész éjszaka. Amit a hajó kapott az felfoghatatlan. Ahogy rohant a pokoli éjszakában az is. A tervező Van de Stadt “bácsi” valamit nagyon tudott.

Marie az utóbbi napokról csak ennyit mondott: It is slavery. Ez rabszolgaság.

De itt erre kell számítani és fel is voltunk rá lelkileg készülve. Most már tudjuk, hogy más téren is, hiszen itt vagyunk. Az egész komplexum legbelső, legvédettebb zugában. Aludni azonban ekkor is csak három órát lehetett. Reggel el kellett kezdeni a beléptetési ügyintézést. A hatóságokat az érkezésünkről a hivatalos verzió szerint a kikötői hatóságnak kellene értesítenie. A rádió hívásunkra pedig már a behajózáskor sem válaszoltak. De erre is számítottunk. A gyakorlat az, hogy a marina telefonál. De hétvégén a marina iroda zárva. Végül mi kezdtünk telefonálgatni. Mindig van segítség a hajósok között, de itt csak egyetlen külföldi volt rajtunk kívül. Guy segített is. Adott telefont, hívott a vámosok felkereséséhez taxit. Kora délutánra megvoltunk. A neten sok hajós számolt be róla, hogy ez nekik egy hét elteltével sikerült. Én már akkor Magyarországon akarom szürcsölni Era legfinomabb húslevesét. Az való a megviselt gyomorra, nem?

Beültünk a szomszédos étterembe enni valami emberit. Láttuk, hogy a hajón közben bársony majmok dézsmálják a maradék banán készletünket. Vidám kis figurák. A gyomrom nem volt közreműködő kedvében. Az asztalon hagytam mindent és behúzodtam a hajóba. Reggelig aludtam tizenhat órát egyvégtében.

Reggel új emberként ébredtem. Marie-t nem is engedtem a konyha közelébe. Ezután már tudom mit jelent az, ha valaki azt mondja, hogy nem tud főzni. Én sem tudok, de ennek is vannak fokozatai. Marié a legerősebb fokozatú nem tudás. Reggeli után átballagtunk a közeli Zululand Marinába. Egyeztettük a hajó tárolását, ebédeltünk a klubban, ami tele van régi hajós relikviákkal. A régi szép időkből. A nap visszalévő részében olimpiát és a Moto GP osztrák futamát néztük. Jól elbeszélgettünk néhány helyivel az országról, politikáról és közbiztonságról.

Hétfőn átálltuk az új helyünkre. Két napunk volt szétszerelni, kitakarítani, elpakolni a hajót. Felmértem, hogy mihez kell alkatrészt, csere darabot hoznom januárban. Egyik délután végre megittuk az érkezésre vásárolt pezsgőt. Eddig nem volt hozzá erőnk.

Amikor e sorokat írom a durbani King Shaka nemzetközi reptér A22-es kapujában ülök az isztambuli gépre várva. Reggel egy illegális taxi hozott el minket Richards Bayből. Eredetileg csak a kikötő és a városközpont között fuvarozott volna tíz kilométert. Útközben meggyőztük, hogy hozzon el kicsit tovább, százötven kilométerre. Dél-Afrika a lehetőségek országa. A tipikus fekete afrikai piac közepéről induló mocskos kisbuszt nem volt reális lehetőség. Azzal nagy eséllyel nem értem volna el a repülő indulását.

Véget ért az idei szezon számunkra. Az erre tartó vitorlázók majd csak novemberben érnek utól minket. Nagyot jöttünk Új-Zélandtól idáig. 9600 mérföldet, vagyis 18 ezer kilométert. Május elején indultunk. A három és fél hónap alatt négyszer álltunk meg, de egyedül az utolsón, Reunionon volt pár nap lehetőség pihenésre, feltöltődésre. A hajó ismét kiválóan viselkedett. A két orrvitorla mostanra teljesen elhasználódott. Azért nem dobom ki őket csak, mert meg akarom tartani emlékbe.

A déli féltekén most tél van. Afrika déli csücskét megkerülni februárban, az ottani nyár közepén fogom. Utána már “csak” haza kell ugrani felfelé az Atlanti óceánon. Hatezer mérföld. Igazi tét nélküli öröm vitorlázásnak kell lennie. Vár a legendás Szent Ilona szigete, a Zöldfoki szigetek. Talán ismét útba esnek a Kanári szigetek vagy Madeira. De az már Európa. A déli féltekén még a délkeleti passzát ígérkezik kellemes társnak. Utána meg kell küzdeni az egyenlítői konvergencia zóna szélcsendjeivel, majd a szemből fújó északkeleti passzáttal. De mindkettőt jól ismerjük már, elboldogulunk velük a Dórával. A Földközi tenger Gibraltártól akár kellemes nyáreleji időt is hozhat. Mai szándékom szerint Koperig jövök. Ott trélerre rakjuk a hajót és haza hozzuk. Megszabadítjuk a földkerüléshez szükséges felszerelések tömegétől. Megérdemel egy csinos friss festést és egy szép kormánykereket. Új-Zélandon láttam az egykori Sir Peter Blake győztes hajóját a Steinlagert. A szintén aluminium építésű hajó gyönyörű volt piros köntösben.

Reklámok

Irány Dél-Afrika!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s