La Réunion

 

Perverzitás az útvonal végére is nyolcas csomót kötni?

Perverzitás az útvonal végére is nyolcas csomót kötni? Jó, tudom a szabad vége rövid.

Újra szilárd talajon Saint Pierreben

Újra szilárd talajon Saint Pierreben

Halászcsónakok színes kavalkádja

Halászcsónakok színes kavalkádja

Szerdán beadtunk egy mázsa koszos ruhát egy mosodába. Lehet, hogy égetésre alkalmasabbak lennének a tengervízben és izzadságban pácolt pólók. Nem mondom vannak nyelvi gondjaink. De míg Györgyi egy bankfiókban megpróbált pénzt váltani, én beszédbe elegyedtem egy idős helyi asszonnyal Jeanne-el a főtéren. Egy ismerőse Marie nagy világjáró. Ő előkerített nekünk egy vitorlaszabót, aki délután el is jött a hajóhoz a javítandó vitorlákért. Újnak az elkészítését nem vállalta. Már aludni készültünk amikor megjelent ismét Marie egy barátjával Sakinával és meghívtak magukhoz vacsorára. Kellemes estét töltöttünk együtt, majd a család visszakísért a kikötőbe. A hétvégén megmutatják a szigetet, és valami házibuli is szerveződik.

Náluk kezdődött a vendégjárás

Náluk kezdődött a vendégjárás. Arnaud és Sakina

Györgyi ma megvette a repjegyét, szerdán repül. Én felvettem a kapcsolatot durbani és richards bay-i marinákkal Dél-Afrikában. Úgy tűnik repjegy is lesz méltányos áron a hazaútra és január végén vissza. Itt is megjavult az idő. Nincs ciklon szezon, de egy kósza példány mégis napokig fenyegette a szigetet. Mára elhaladt északon Madagaszkár felé és feloszlott. Kisütött a nap és ismét meleg van. A strandokon jópáran fürdenek, szörföznek. Én valahogy még nem kívántam meg a sós vizet. Nem is értem miért.

A nap első felét a marina melletti turista információs iroda kényelmes foteljeiben töltöttük netezéssel. Bámulatos posztereken mutatják be a sziget tájait. Pénteken elmegyünk az első felfedező utunkra. Egy indiai srác próbál mindenben a segítségünkre lenni. Helyismeret, tolmácsolás a legfontosabb. Néha felmegyek a felettük lévő toronyba a kikötő kapitányságra. Nagyon barátságosak.

Pénteken reggel sikerült beszélnem a kikötő kapitánnyal. Lesz helyem jövő hét végéig. Remélem akkor el is tudok indulni Dél-Afrikába. Utána autóba pattantunk és felmentünk a hegyekbe. A sziget fő látványosságai az ún. cirque-k. Kialudt vulkánok kráterei, melyek a lávafolyás völgyén keresztül megközelíthetők. Kör alakjukról kapták nevüket, ettől cirkusz völgyek. Cilaost választottuk mert ez az egyik legszebb és legközelebbi. Csodálatos hegyi szerpentin vezet fel 1300 méter magasan a kaldera belsejében lévő városkába. A “négyszáz kanyar” útja. A várost üde zöld hegykarély határolja, a valamikori vulkán pereme, melynek legmagasabb része eléri a háromezer métert. Hihetetlen egy ilyen kicsi szigeten. Úgy éreztem magam mintha a francia alpokban lennék. Máskor pedig egy szines kreol faluban. Hegymászó felszerelést árusító boltok, kreol konyhát vivő éttermek, kis panziók, túristautak, élénk színekre festett házak, az utcán hatalmas túrazsákok alatt görnyedő kalandorok. Bejártuk a völgyet, amit csak autóval elérhettünk. A völgyben van még másik három kisebb falu is, azokba is kacskaringós szerpentinek vezetnek. Jól megtekergettük az autót, sírtak a gumik eleget. A felhők kora délutántól bújócskát játszottak velünk, fokozva az itt-ott előbukkanó hegycsúcsok drámai méreteit és szépségét.

A Cilaos cirkusz völgy. Középen a falu

A Cilaos cirkusz völgy. Középen a falu

Cilaos falu 1.

Cilaos falu 1.

Cilaos 2.

Cilaos 2.

Cilaos 3.

Cilaos 3.

Cilaos 4.

Cilaos 4.

Cilaos modern főtere

Cilaos modern főtere

Ismét jönnek a felhők

Ismét jönnek a felhők

A Clióval is tolatni kellett néhol, pedig buszok is járják

A Clióval is tolatni kellett néhol, pedig buszok is járják

Szombat reggel ismét meglátogattak az ismerősök. Hoztak ebédet és megegyeztünk, hogy a jövő héten megmásszuk a sziget legmagasabb csúcsát a Piton de Neiges-t. Egy nap fel, egy nap le. A cilaosi kirándulás után ez legnagyobb kaland amit a sziget adhat. A hajó felkeszítésével is haladok, megjavítottam a szakadást a nagyvitorlán. Épp a családdal beszéltem a munka szünetében amikor viharos szél csapott le. Odakinn a tenger tajtékzó hullámai fehérlenek. Jó, hogy a kikötő békéjét élvezhetjük.

Vasárnap van és nem akaródzik előbújni a hajóból. Olvasunk, amikor látogatók érkeznek. Először Marie. Ő itt született, de sok évet járta a világot. Több mint száz országban megfordult. Bejárta Európát, végig vonatozott a Bajkál Amur vasútvonalon és Vlagyivosztokból repült át Japánba. Sok időt töltött délkelet-Ázsia országaiban és dél-Amerikában. Az El Caminót háromszor járta végig úgy, hogy Bretagne-ből indult. A kedvenc országa Peru, majd Kolumbia és Chile következnek a rangsorban. Magarországi kalandjairól is mesélt még a hetvenes évekből. Négy év után tért most haza és végigjárja a sziget legszebb részeit. Holnap reggel hétkor indulunk, hogy megelőzzük a felhőket a vulkán csúcsán. Kedden kijelentjük Györgyit a hajóról. Szerdán Marie viszi el a sziget túlodalán lévő reptérre. Időközben talán elkészülnek a vitorláim is és a hegymászás után elindulhatok Dél-Afrikába.

A következő látogatók már nem voltak ilyen ígéretesek. Három vámos mászott be a hajóra és a papírjainkat kérték. Új-Kaledónia óta tartok a francia vámosok kíváncsi természetétől. Ezek szerencsére kedvesek voltak és még angolul is beszéltek. Miután beavattuk őket a terveinkbe csak bólogattak, és mutatták, hogy a hegyekben hideg lesz. Ők nem tudják, hogy mennyire értékeljük azt, és mennyire fel vagyunk töltődve a trópusi meleggel. Barátsággal távoztak a papírjaink átforgatása után.

Amúgy sem vagyunk magányosak itt a kikötőben. Nem a többi hajó között parkolunk hanem a városi partfal mellett. Ez a helyiek esti találka helye. A parkoló minden nap megtelik autókkal melyekből reggelig szól a zene. Mi vagyunk az egyetlen idegen hajó és így az érdeklődő nézelődők célpontja. A minap egy helyi tőlem kérdezte, hogy hol a hajós bolt. Egy másik Franciaországból akar hajót behozni. Kikérdezett az útvonalról és a szavamat vette, hogy minden OK lesz az úton. Naivitás azt hinni. Utazni kaland még napjainkban is.

Erről Webb bizonyára sokat tudna mesélni. Ma végre elolvastam az úti beszámolóját a Bundaberg – Darwin szakaszról. Nem lettem volna a helyében. Mivel szinte ugyanakkor mentünk ugyanazon útvonalon, közvetlen az összehasonítási lehetőség. Lassan haladt és technikai problémák nehezítették az útját. Vitorlával indult el lefele a folyón Bundabergből és a fejébe vette, hogy nem használja az elektromos külmotorját előbb mint majd csak a durbani kikötéshez Dél-Afrikában. A Nagy Korallgáton belül ő is minden este horgonyzott és kétszer annyi ideig tartott neki mint nekünk. Minden horgonyzást és másnapi elindulást vitorlákkal csinált, így jól megbonyolította az életét. Volt, hogy hajnali háromkor indult tovább, hogy időben elérje a következő éjszakai horgonyzóhelyét. Párszor így is a semmi közepén állt meg éjszakára. Darwinban két hétig készült és minden nap másfél kilométerről evezett partra a gumicsónakjával. Most a nyomkövetője tanúsága szerint alig hagyta el Cocos Keelinget ahol nem állt meg. Három hét alatt ért el odáig és még nincs félúton. A nyomvonala néha egészen furcsa irányokba halad ami mutatja, hogy bizonyára vannak nehézségei. A java pedig még vissza van. A Moore 24-es ultrakönnyű hajócskája egyszerűen nem az Indiai óceán sprőd hullámai közé való. Felfoghatatlan, hogy hogyan bírja. Már Darwinig is fogyott akarata ellenére, pedig az sétagalopp volt ehhez képest. Nagyon kíváncsi vagyok a beszámolójára, ő ezeket a szakaszokat is tudja szeretni.

A vulkánon nem voltunk elég gyorsak pedig még szinte sötétben indultunk. Sajnos csak pillanatokra sejthettünk meg valamit a felhők között. A táj felfelé az Alpok hegyi legelőit juttatta eszembe. A növényzet még bujább és ha lehet még zöldebb a szinte állandó esőnek köszönhetően. A kaldera környéke holdbéli táj, kövek és vulkáni hamu borítja.

A vulkán java rejtve marad előttünk

A vulkán java rejtve marad előttünk

Holdbéli táj a vulkán oldalában

Holdbéli táj a vulkán oldalában

A természet reggeli fényjátéka

A természet reggeli fényjátéka

Marie elvitt minket egy kilátó pontra Le Tampon falu mellé. A vulkán egyik kanyon méretű vízmosásában egy falut láttunk felülről. Több mint ezer méterrel alattunk. Ahol álltunk egy kis kötélpályán küldik le a kért élelmiszert és más a napi élethez szükséges dolgot. A felvonó személyszállításra alkalmatlan, a faluba közút nem vezet. Eljutni úgy lehet, hogy lemászik az ember. Negatív hegymászás. A környező sziklák láthatatlanok a mindent gondosan elfedő zöld növénytakaró alatt.

Egy falu a vízmosás mélyén. A szürke csík egy kiszáradt folyómeder

Egy falu a vízmosás mélyén. A szürke csík egy kiszáradt folyómeder

A vulkán évente egyszer-kétszer lép működésbe. Olyankor több száz méter széles láva folyam indul a tengerig. Elmentünk megnézni a sziget keleti oldalára. Az egyes évek “termését” tájékoztató táblák jelzik. Az útról a megszilárdult lávafolyásra tilos felmászni mert a rejtett üregek teteje bármikor beszakadhat alattunk. Mint egy hóhíddal fedett gleccser hasadék esetében. A húsz évvel ezelőtti kitörések nyomát már szinte észrevehetetlenné tette a növényzet. A legújabb, tavalyi lávafolyam még növenyzet mentes. Holdbéli kősivatag. A felhőkből indul és a tengerbe veszik. A természet lenyűgöző erejének tanúi ezek a helyek.

Lávafolyam és gyalogátkelő

Lávafolyam és gyalogátkelő

Kedd reggel a kikötő kapitánysagra mentünk, hogy leírassuk Györgyit a legénységi jegyzékről. Azt mondták, hogy semmi teendőnk sincs. Egy újabb kellemes meglepetés. Mint az is, hogy bármerre járunk a szigeten, meglepően sokan beszélik az angolt. Korábban hallottam már, hogy a franciák szégyenlik, hogy nem nagyon beszélnek idegen nyelveket. De ez változóban van. Néhányan láthatóan örömmel szólaltak meg és némi büszkeséggel.

La Reunion. Újra egyesülés. Az embereké a környező kontinensekről. Ezt takarja a sziget neve. Tengerpart és hegyek, francia chic és kreol báj, óceáni elszigeteltség és Európai Unió, csak helikopterrel megközelíthető falvak és autópályák, működő vulkán, pusztító trópusi ciklonok, ötcsillagos szálloda és hegyi menedékházak. Európa, Afrika és Ázsia népeinek tökéletesnek tűnő szimbiózisa. A ideális szabadtéri játszótér a mozgás és természet szerelmeseinek. Órák alatt lehetünk az óceán mélyéről háromezer méteres csúcsokon.

Tízre érkezik értünk Marie. Megyünk Saint Denis-be a reptérre. Györgyi gépe délután indul. Ha elkészülnek a vitorláim én is útra kelek még a héten. Pénteken vagy szombaton, de legkésőbb hétfőn. Vár a legszebb kontinens Afrika. Eddig egyszer léptem a földjére 2008-ban. Nem csak az emberiség bölcsője, de a mi kis emberünké is. Onnan “hoztuk” Danit.

Bejártuk Saint Denis-t a sziget fővárosát. Néhány szép koloniális épületen kívül semmi különös. Marie barátaihoz voltunk hivatalosak vacsorára. Jo, Nathalie, Graig és Corinne borozgatás közben órákat vitatkoztak azon, hogy mit kellene feltétlen megnéznem a sziget látványos tájaiból. Megmutatták kedvenc helyi zenéiket. A szöveg francia illetve kreol, a ritmus afrika közelségét jelzi. Reggel felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy másik cirkusz völgyet is. Hell Bourg egy pici, régi színes faházakkal teli hegyi falucska. A túristák szinte kizárólag franciák. Salazie nevét viselő völgyben felmásztunk egy másik faluba. Csak egy keskeny gyalog ösvényen lehet megközelíteni. Járás helyett inkább mászás árán. Helyi lakosok jöttek szembe. Papucsban. Egy fiatal férfi egy kakassal a hóna alatt ment a kakasviadalra. Ami természetesen itt is tiltott, mit a civilizált világban mindenhol. Egy asszonyt kikérdeztünk az életmódjukról. Az ösvény jelenti a kapcsolatot a világgal. Egy óra alatt érik el rajta a faluba vezető aszfalt utat. Gyerekek iskolába, felnőttek dolgozni, ezen járnak. Mivel otthon ebédelnek, ezért naponta kétszer teszik meg az utat.

Saint Denis városháza

Saint Denis városháza

Ez is faház. Sajnos a legtöbbet a ciklonok és a termeszek elpusztították

Ez is faház. Sajnos a legtöbbet a ciklonok és a termeszek elpusztították

image

Kóstoljunk egy kis csokit!

Kóstoljunk egy kis csokit!

Ebédre helyi tradicionális ételt ettünk. Marie is kreol származású, tudja mit kell kipróbálni. Mindent akurátusan megbeszélt a rendelés leadásakor. Az alap főtt rizs. Volt rá egy babfőzelék szerűség, csirke sült nagyon kellemesen fűszerezve, és valamilyen szárított halból készült feltét. A legérdekesebb egy párolt zöldség volt, amely nem más mint egy nálunk is honos erdei futónövény szára és levele. Kreolul susu-nak hívják. Ugyanennek a “gaznak” a terméséből készült süteményt is ettünk.

A Salazie völgy felett

A Salazie völgy felett

Régi kreol ház. Ma vendégfogadó

Régi kreol ház. Ma vendégfogadó

image

image

image

Hell Bourg főtere

Hell Bourg főtere

Déli pihenőben

Déli pihenőben

Nád alagút a faluban

Nád alagút a faluban

Mire visszaértem Saint Pierre-be a hajóhoz, már várt Dom a vitorlaszabó a kijavított orrvitorlákkal. Első ránézésre profi munkát végzett. Igázából nem is ő, hanem a tanulója, mert a keze vastagon be volt kötözve. Üvegtáblával sikerült balesetet szenvednie. Így valószinű, hogy hétfőn el tudok indulni Dél-Afrikába, ahová ismét nem kell egyedül mennem, Marie elkísér. Képzett vitorlázó, egy nyugat-keleti Atlanti átkeléssel a tarsolyában.

A híreket gyorsan megosztottam Erával. Majd kiugrottam a közeli büfék egyikébe, ahol a város fiataljai közül sokan vacsoráztak. A helyi gyorsételek egyike egy tészta gombócban megfőzött csirke vagy sertés hús. A neve magyarra fordítva dugót jelent.

Marie pénteken kora reggel jött. Két napos túrára készültünk Mafate-ba. Ez a harmadik cirkuszvölgy, a legkülönlegesebb, a legvadabb és talán a legszebb is. Nevét egy szökött rabszolgáról kapta, aki egy zendülés élén itt bújt meg társaival az üldözőik elől. A kör alakú hajdani vulkáni kráter belseje óriási. A belső hegycsúcsok és mély kanyonok rendszere átláthatatlan. Vannak égbe törő hegyek, melyek teteje nem csúcsban, hanem lankásabb domboldalban, vagy egy kisebb sík mezőben végződik. Ezeken vannak a néhány házas települések. Néha csak egy-kettő, de a nagyobbakon sem több mint néhányszor tíz. Fentről apró szines oázisok a hegyek és völgyek tengerében. Emiatt szigeteknek is hívják őket. Út nem, csak nyaktörően meredek ösvények vezetnek hozzájuk.

Minden kanyarban változik a kép. A szivárvány is eltörpül a hegyekben

Minden kanyarban változik a kép. A szivárvány is eltörpül a hegyekben

A nyugati parti autópályán a St-Paul feletti Sans Souci faluig mentünk, ahol az autót hagytuk. Délelőtt tíz óra volt mire elindultunk az ösvényen felfelé. Nem vittünk hátizsákot, a felszerelésünk a kocsiban maradt, mert nem sikerült az előzetes szállás foglalás éjszakára. Esőkabát és ivóvíz volt nálunk. A túra a visszaúttal együtt nyolc-tíz órás, emiatt fejlámpát vittünk még magunkkal. Az ösvény nem más mint egy réges régi vízvezeték nyomvonala. A neve is Canalisation des Orangers. Miután elértünk egy bizonyos magasságot, a nyomvonal szintben haladt a kanyon oldalában. Nem győztük fényképezni az előttünk feltáruló fenséges tájat. Alattunk a kilométeres kanyon mélyén helikopterrel szállították az építőanyagot valahová a cirkuszvölgy egy eldugott zugába.

Marie-vel való beszélgetés során sok érdekességre derült fény. Először is meglepődtünk azon, hogy mennyi francia szót használunk. Legalább huszat találtunk. Aztán mesélt a kreolok életmódjáról. Meglepődött amikor gyakorta mondogattam, hogy igen ez falun nálunk is így van, vagy a szüleink fiatal korában ők is pont úgy csinálták. A növényzet a hegy szél alatti oldalán szárazabb. Azt hittem hogy bodza bokrot találtam. Minden stimmelt, csak a virága nem.

Az ösvényen. Megyünk Mafate-be

Az ösvényen. Megyünk Mafate-be

Késő délután volt már amikor feltárult előttünk a cirkusz. A szemközti hegyekből súlyos felhők buktak le a völgyeken, és nemsokára eleredt az eső is. Az eső, ha nincs hideg, a természet ölelése. Minket nem zavart. Még várt ránk a hosszú visszút, de a látvány teljesen rabul ejtett. Feltűnt egy kisfiú és egy asszony az ösvényen és gyorsan utól is értek minket. Marie megkérdezte, hogy honnan és merre tartanak. Az asszony kreolul magyarázta, hogy még a hajnal sötétjében ment le a városba fogorvoshoz, és hogy a vakációra érkező unokáját felkisérje a faluba. Öt órát gyalogolt lefelé, és két órával utánunk indutak el vissza. Kérdeztük, hogy melyik a falujuk. A nem messze előttünk, de a kanyon túloldalán levő színes háztetők csoportjára mutatott. Még három órányi járóföldre. Mondta, hogy ők is fogalkoznak vendéglátással, így Marie elkérte a telefonszámát. Egy gyors fényképezkedés után hamar eltűntek előttünk az ösvényen. Mentünk még pár száz métert, hogy még jobban láthassuk a falut. A látvány mágnesként vonzott bennünket, de ideje volt, hogy elinduljunk lefelé a hegyről. Útközben eljöttünk egy vizesés alatt. A csúszós szakaszon még világosban kellett áthaladnunk visszafelé. Még megálltunk egy utolsót fényképezni. De nagyon nem akaródzott visszafordulni. Mondtam Marienek, hogy mi lenne, ha mégis fenn aludnánk a faluban. A családnál akinek tagjaival az imént találkoztunk. Először nem hitt a fülének, de gyorsan ráhangolódott az ötletre. Felhívta a pár perce elkért telefonszámot, és amikor igenlő választ kapott, már majd kiugrott a bőréből az izgalomtól és a boldogságtól. Aki hónapokig barangolt a Himalájában, független utazóként bejárta Ázsia, Afrika és Dél-Amerika legtöbb országát, annak nem akadály az, hogy a fogkefe és a pizsama a kocsiban maradt, és nincs tiszta ruha másnapra. Nekem még hosszú nadrágom sem volt és a pólóm ázott volt az izzadságtól. De kit érdékel egy kényelmetlen éjszaka, ha abban a meseszerű világban tölthetjük ami ott, a lábaink alatt terült el. Gyorsan a cél felé eredtünk, és mire leértünk a faluba kezdett sötétedni. A falu gyerekei mutatták az utat a házhoz. Mire oda értünk az asszony levágott egy tyúkot és megfőzte belőle a vacsoránkat. Igazi kreol ételt, jó fűszeresen, chilivel. A férj felmászott a bádog tetőre, hogy leszedje a két érett papaját a közeli fáról. Aperitifnek rum alapú, gyógynövényekkel és levelekkel ízesített likőrt ittunk. Desszertnek befaltuk az addigra felszeletelt és behűtött papaját.

Későbbi vendéglátónk középen

Későbbi vendéglátónk középen

Már látszik a cél. A falu ahol az éjszakát töltjük

Már látszik a cél. A falu ahol az éjszakát töltjük

Gite vagyis vendégház.

Gite vagyis vendégház.

Elszigetelten élnek, de nem zárkózottan.

Elszigetelten élnek, de nem zárkózottan.

A vacsoránk. Egyszerű de ízletes

A vacsoránk. Egyszerű de ízletes

Miközben felszolgálta az ételt, háziasszonyunk beleszaladt kérdéseink végtelen csapdájába. Idővel egyre készségesebben válaszolgatott rájuk. Elsősorban a falu és környező települések életére voltunk kiváncsiak. Megtudtuk, hogy a völgy falvaiba minden helikopterrel jut el. Egy kb. 800 kg-os szállítmány fuvardíja kétszáz euro. De ugyanennyibe kerül az is, hogy a halottakat a szomszéd hegytetőn levő temetőbe reptessék. Templomba és iskolába is a kanyon másik oldalán, két órányi gyaloglásra levő faluba járnak, és orvosi alapellátás is ott van. A kicsit alacsonyabban levő falut még világosban megnéztük magunknak, mert a helyi kisfiúk egy csapata elcsalt, hogy megmutassák a falu kempingjét, focipályáját és a helikopter leszáló placcot. Az egész egy és ugyanaz a vizszintes, ötvenszer ötven méteres füves fennsík. Meg kellett néznünk egyikük családjának két büszkeségét is, a babföld közepén egy karámban árválkodó két kecskét.

A falu amelyben megszáltunk húsz házból áll. Nagyrészt ugyanannak a nagy családnak a tagjai lakják. Sok a kisgyerek, de akikkel találkoztunk nem mind a faluban él. Egy részük csak itt tölti a vakációt. Vidám, kedves és érdeklődő gyereksereg. Nyílt tekintetű, barna bőrű csicsergő “kismadarak”. Szüleik még kövön kézzel mosnak a patakban, de a nagyobbak megadták email címüket, ahová a közös fotókat küldhetjük. A konyhában nyitott tűzterű, fa tüzelésű, kandalló szerű tűzhelyben főzik az ételt. Világítást egy villanykörte biztosítja, ahhoz az áramot napelemek és akkumulátorok. Élelmezés tekintetében önellátó életet élnek. A kanyon mélyén vannak még földjeik melyeket a férfiak művelnek. Ők többnyire ott is alszanak és hetente párszor hoznak ellátmányt a faluba. A hegytetőn a canalization-nak köszönhetően ingyen van vezetékes víz. Olyan sok, hogy locsolnak is vele. Így aztán megterem minden elképzelhető zöldség és gyümölcs a kis parcellákon.

Alig múlt nyolc óra, már dupla paplan alá bújva álmodtam újra a napot. Éjszaka többször felébredtem, mert napok óta nagyon fáj a nyakam. Huzat és húzodás kombinációja. Még Saint Denisben kaptam rá forró borogatást, amit nem kellett volna. Fokozta a gyulladást. Aznap még inni is alig tudtam, és vezetés közben sem bírtam fordítani a fejem. Olyan voltam mint aki karót nyelt, csak én nem a büszkeségtől.

A reggeli nap nem hatolt be a katlanba, csak a környező hegyek csúcsait színezte ki fényével. Éjszaka esett, de mire a nap felkelt a felhők feloszlottak, szikrázó kék égnek adva át a helyet. Éjszaka nem fáztam, de a reggel hűvös volt. Mellé a tábori körülmények és a tiszta ruha hiánya a legkevésbé sem sarkallt arra, hogy lezuhanyozzak. Egy óra múlva már az ösvényen másztunk felfelé izzadva a nap hevében. A gyerekek színes sisere hada a falu széléig, az első meredek sziklalépcsőig kísért. Szombat lévén rengetegen jöttek szembe. Kevés kiránduló, a többség extrém futó. A sziklához lapulva adtunk utat nekik a keskeny párkányon. A Diagonalra edzenek, mely egy futóverseny a szigeten át délről északra. Minden októberben ezrek vesznek rajta részt a világ minden tájáról. A legjobbak két nap alatt, pihenés nélkül teljesítik a távot, mely érinti a sziget legmagasabb csúcsát és legmélyebb kanyonjait. A kevésbé profiknak akár öt napra is szükségük van. Vendéglátónk testvére futóként, ő segítőként vesz részt.

La Latanier faluban

La Latanier faluban

Viszlát Mafate!

Viszlát Mafate!

Késő délután volt mire elértük a parkolóban hagyott autót. Útközben Marie rengeteget mesélt utazásairól. Lehet tőle tanulni a független utazás tudományát, trükkjeit és hallani az egyes országok sajátos viszonyairól. Hogyan lehet vezető nélkül bejárni Nepált, hol kell megszállni Bankokban, közlekedni Peruban, feljutni a Kilimandzsáróra úgy, hogy ne egy vagyonba kerüljön.

Vasárnap van, ideje készülni az indulásra. Felmértük a meglévő étel készleteket a hajóban, majd Marie elment megvenni ami hiányzik. A gázunk bármikor elfogyhat. Próbálunk kevés főzést igénylő ételeket beszerezni. Sikerült jól meglepnie. Az ételek és gyümölcsök egy része amit hozott, teljesen ismeretlen számomra, így a felfedezés a sziget elhagyása után is folytatódni fog. Persze a rum készítmények sem maradnak el. Erről a délután érkező ismerősök gondoskodtak. Volt amikor nyolcan is ültünk a kormányállásban. Én is meginvitáltam néhány alkalmi ismerőst, majd egy asszony állt meg a hajó mellett, hogy megkérdezze készíthet-e néhány fényképet. Viszonzásul ő is megmutatta képeken, hogy hol él Madagaszkáron. A mozgalmas, érdekes és izgalmas napok után bizonyára furcsa lesz az óceán magányossága és egyhangúsága. Szerencsére “csak” 1400-1500 mérföld vár ránk. Az elején gyenge szél várható, majd szemből is fog fújni. A Madagaszkár és Afrika közötti rész ígérkezik nehezebbnek.

Innen élménnyekkel feltöltődve indulunk el, útközben bőven lesz miről beszélgetnünk, kíváncsi vagyok Afrikára is, de a krém a tortán, hogy onnan néhány napon belül haza utazom a rég nem látott családomhoz. Ennél több motivációm nem is lehetne az induláshoz. De ide egyszer vissza kell térni… Rangsor nélkül ez a harmadik hely amelyet újra látni szeretnék még az életben. A másik kettő a Marquesas szigetek és persze az örök favorit Új-Zéland. A természet másutt is rendben van. Tonga, és talán teljes Francia Polinézia csodaszép. Kedvesebb és több boldogságot sugárzó emberek mint Fidzsin sehol sincsenek a Földön. De a kettő együtt az amitől igazán visszavágyik az utazó. La Reunion ilyen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s