Dél-Afrika – Szent Ilona hajónapló

Az átkelés krónikája. A net lassúsága miatt képek nélkül.

2017 január 23. hétfő

Délután háromkor megkerültem a Jóreménység fokát. Pillangóra felhúztam a két orrvitorlát, leállítottam a motort és átadtam az irányítást a szélkormánynak. Elindultam felfelé az Atlanti óceánon. Segít az áramlat. Talán ez már a Benguela. Megvan a hat csomós sebesség. Ez elég. Stabil, kényelmes a menet.

Fejsebem ellenére reggel bementem a vízbe felrakni az új anódot. Cidri az volt. 16 fokos a víz. Megpucoltam a tengelyt, majd ráillesztettem a két félből álló anódot. Vagyis csak illesztettem volna. Mert nem ment rá. Rossz méret. Dúlva-fúlva visszarohantam vele a hajós boltba és elragadtam a polcról egy megfelelő darabot. Ezt percek alatt felraktam. Forró zuhany után bevásárlás, majd egy kiadós reggeli a klubban. Az utolsó rendes étkezés most hetekig. Biztos ami biztos a sebet bekentem Betadine-nel.

Tizenegy előtt kötöttem el a hajót. Épp nem fújt szél így nem volt gond egyedül. Három órát motoroztam a fokig. Szembe szélben, de tudtam, hogy a fok után nekem fog dolgozni.

Egy apróság okozott némi izgalmat. Vitorla bontáshoz készülve láttam, hogy valamit húztuk magunk után. Kelp. Egy csöves szárú algaféle. Olyan mint egy karvastagságú gumi tömlő. Csákjával kiemeltem a végét, de nem tudtam kihúzni. Síkos, nyálkás valami. Mivel hosszú volt, elindultam vele a hajó bal oldala mentén előre. Így sikerült kiszabadítani.

Délután négykor elértem a száz méteres mélységvonalat és már alig látom a partokat a párában. Remélem a Gibraltári szorosban pillantom meg újra az Afrikai szárazföldet.

Nem vagyok egyedül. Madarak és teherhajók tömkelege vesz körül. Az utóbbiakat csak az AIS képernyőn látom. Braziliába, az USA-ba és Gibraltárba tartanak. A Gibraltárba tartó várható érkezesi ideje február 9.

Megjöttek az ismerős hangok. A szélben búg a bumpihentető kötél. Kopog az asztallap alátámasztója, zörögnek a fűszerek a konyhában. Jellegzetesen surrog a víz a hajótest körül.

Delfinek, fókák, madarak mindenütt.

18.00 Átszerelés félszelre, egy soron reffelt nagyvitorlával.

2017 január 24. kedd

Fokváros közelsége miatt sok a teherhajó és nagy a rádióforgalom is. Halászhajóknak ki kell kitérnem. Világító planktonok soha nem látott fényességgel vonják be a hajósodrot és a hullámok taraját. Szinte földöntúli az óceán. Inkább bizarr és félelmetes. Szép is lehetne ez a ragyogás, csak nem most. Még bennem az indulás stressze. Kell pár nap a nyílt vizen, távolság a szárazföldtől. Rá kell állni az új életritmusra.

2.10 Nagyvitorla reffelése második sorra. A szél tovább erősödik és élesedik.

3.30 Orrvitorla csere

A szél tovább fordul szembe. Már nem tudom tartani a kívánt irányt. Eddig sajnos bejön az előrejelzés. De szerdán visszatér a kedvező délies szél.

10.30 Lecsapott a vihar. Némi hezitálás után lehúztam a nagyvitorlát. Szerencsére az erősödéssel együtt a szél hátszeles irányba fordult, így nincs szükség a grószra. Picivel félszél alá ejtve a hajót még mindig elfogadható az irány.

Ebéd után csökkent annyit a szél, hogy vissza húzhattam a három soron reffelt nagyvitorlát. A hullámzás felépült és beállt a szélerőnek megfelelő nagyságúra. Egy-egy taréj megtörik és ha a hajó ekkor van útjában át is csap felette. A belül a mozgás miatt szinte csak feküdni lehet. A nap forrón tűz odakinn de a víz és a levegő hűvös.

A hajó mozgása leírhatatlan. A mosógép egyik vagy másik irányba forgatja a ruhákat. Ebben nincs rendszer. A biztonság kedvéért bevettem egy Stugeront. Megelőzi az émelygést és majd segít elaludni.

2017 január 25. szerda

Reggelig nem változott a vitorlázat. Közben a szél nagyon lassan déliesebb irányt vett fel. Jól aludtam. Óránként keltem fel körülnézni. Egy alkalom sem tartott tovább egy percnél. Az ajtóból pillantás a széljelzőre, hullámokra, felhőzetre, árbocra és vitorlákra, szélkormányra. Belül még kevesebb. Az AIS képernyőn a hajókra és a navigáción az irányunkra és a sebességünkre. Nem kellett kimennem a hidegbe, és a hajóforgalom is megcsappant.

Sajnos hadilábon állok az evéssel. Az ízek valahogy nem állnak össze élvezhető harmóniában. Tegnap még a zacskós leves sem ízlett, pedig az jól szokott esni a mozgás által szétzilált gyomornak.

Talán már nem korai kijelenteni, hogy a két új orrvitorla megfelel az elvárásoknak. Jól állnak, jó a méretük, jól húznak. A hajón is minden rendben. Egyedül az alján több a potyautas a kelleténél. Sajnos aluminiumra nem tudok igazán jó algagátlót. Az International Trilux 33-át használom a kezdetek óta, de nem vált be. Megtelepszik rajta az élővilág, de nem elég kemény, hogy tisztítani lehessen. Ha lekaparom, lejön az algagátló is. Sem nem önkopó. Szent Ilonán jó móka lesz a meleg trópusi vízben lepucolni. Jó ok, hogy vízben legyek és haszna is van. Mindig érezhetően gyorsul a hajó. Mintha leadott volna pár tonnát a súlyából.

Tiszta, verőfényes a reggel. Lassan elhagyom a fok szélsőséges időjárását és beemelkedem a trópusi szélességekbe. Ez az amire vágyom mióta tudom, hogy mit jelent a passzátban hajózni. Az édes élet a hajós számara. Stabil szélben gondtalan napok, hetek. Kiszamítható a haladás és a hajó mozgása. A hurrikán évszak elmúltával igazi viharokra sem kell számítani.

Méder Áron könyvét olvasom századszorra. A Vörös tengeri szakaszt. Én most nem jutok el oda ezen az úton. Hurghadában jártam már, nagyon tetszett a tenger és a sivatag kontrasztja. Az élet többsége a víz alatt van nem a parton. Már repülőről láthatók a csodálatos korallpadok. Délebbre a Vörös tengeren még szebb. Mondja aki arra járt.

Itt is gyönyörű az óceán. Fényben fürdik minden. A víz milló irányba szórja szét a Nap sugarait. A szél éppen elég a haladáshoz. A hullámok még aránytalanul nagyok. A tegnapi vihar korbácsolta fel az óceán “kedélyét”. Még nem volt ideje lecsillapodni. Szerencsére hátulró jönnek, így csak mérsékelten billegetik a hajót. 280 mérföldet tettem meg két nap alatt. Még 1450 Szent Ilonáig.

Fokvárosban végül nem jelentkeztem ki. Egyedül nem tudtam beállni a Royal Cape Yacht Klubba. Az egy híresen szoros és szeles hely. De ha mégis megpróbáltam volna akkor lehet, hogy egy hétig vagy tovább ott ragadok az időjarás miatt. Közben pedig lejárt volna a vízumom. Így jó időben, nyugodt körülmények között indultam neki a hosszú óceáni szakasznak. Fokvárosban csapdába futottam volna. Így jobb. Ha a szent ilonai hatóságok meg is orrolnak rám, még mindig ez a kisebb kellemetlenség. Meglátjuk. Talán nem leszek nem kivánt személy Szent Ilonán.

Azt mondják a vitorlás világjárás átka a hatóságoktól való állandó kiszolgáltatottság. Eddig egészen jól viseltem. Örömet jelentett, ha sikerült elintézni a lehetetlennek látszó ügyeket. Máskor jófej emberekkel hozott össze a sors. A hatóságokkal találkozunk elsőként amikor belépünk egy országba. A stílusuk és a rendszerük az egész országról fest jó vagy rossz képet. Eddig igazán rossz élményem csak Antiguáról és Panamáról van. Persze a noumeai vámosok sem voltak egy leányálom. A többi helyen mindenütt volt valami érdekes vagy pozitív az ügyintézésben. Most Dél-Afrikában beletört a bicskám. Egyszer ezt is ki kellett próbálni.

Az esőnek mindig örülök a tengeren. Haszna van. Lemossa a sót, felfrissíti az életteret. Van aki ivóvizet is gyűjt így. Egy komolyabb eső a hullámzást is nagyban csillapítja. Olyan hatása van, mint az olajnak amit a régmúlt idők tengerészei használtak ha végleg elszabadult a pokol. Slocum az első tételek között rakott be egy hordó bálnaolajat e célra. Most esett pár csepp, de már újra süt a nap.

A nap nagyrészét olvasással töltöttem. Főztem egy zacskós levest és krumplipürét szintén porból. Még új-zélandi. Tejem sem volt hozzá mert Dél-Afrikában nem kaptam laktóz menteset. A tengeren a kulináris élvezetek háttérbe szorulnak.

20.30 Naplementére megerősödött a szél. Tíz csomó fölé ugrottuk egy-egy hullámfalon. Levettem az erőszeles orrvitorlát és a nagyobbik kitámasztását, majd áthúztam a jobb oldalra. Ez már vajon a passzát? Ott jellemző ez a fajta esti erősödés. Legyen úgy. Felhőzet nem jelzi front érkezését. A passzát zónára jellemző pamacsok vannak az égen.

A kurzustól északra térek el kissé. Most 35 mérfölddel vagyok északabbra mint a legrövidebb főköri útvonal. Ennek három oka van. Egyrészt elnyomott a tegnapi vihar. Ennyire távol a céltól nem érdemes küzdeni ellene, és feleslegesen gyötörni a hajót. Másrészt két-három nap múlva elérem a Valdívia tenger alatti hátságot. Ott gyakoriak a “semmiből” érkező óriás hullámok, hiszen a vízmélység gyorsan csökken 4000 méterről száz méter alá. Egy helyen csak 23 méter a víz. Az ilyen helyeket jobb elkerülni. Beth Leonard írja könyvében, hogy egy szép napon egy hullám felborította őket. Mire visszaállt a hajó már nyomát sem látták. Újra béke volt és nyugalom. A World Cruising Routes is említi a jelenséget. Harmadrészt később Szent Ilonához közeledve a passzátot jobb szögben kapom.

2017 január 26. csütörtök

7.45 Indulás óta 420 mérföldet tettünk meg. Mármint Dórával. A névadó Dóra ma vizsgázik gyógyszertanból. Drukkolok neki nagyon. Rengeteget dolgozott érte.

Reggelre lelassultunk. Befelhősödött az ég, megnyugodott szél és tenger. Kis idő elteltével felhúztam a három soron reffelt grószt. Ez is elég, hogy hat és hét csomó között menjünk, jobb az irányunk és stabilabb a hajó mozgása.

Tíz után kisütött a nap. Ismét kellemes napnak nézünk elébe.

Megjött a hír, Dórának sikerült a gyógyszertan szigorlat. Megvan a féléve. Nagy kő esett le a szívemről.

Napnyugtakor menetrendszerűen megjött a szélerősödés. Most nem csináltam jól. Az orrvitorlát vettem le és a két soron reffelt grószt hagytam fenn. De a szél tovább erősödött így az is sok volt. Visszahúztam a kisebbik orrvitorlát és levettem a grószt. Így nem áll fenn a spontán átvetődés veszélye, de kicsit kevés a vitorla felület. Négy-öt csomóval így is ballagunk, de a hullámok nagyon táncotatják a hajót. Több is ez mint tánc. Inkább vad dobállózás. De így marad éjszakára. Ebben van még tartalék további erősödés esetére. Nincs kedvem erőltetni a hajót a holdtalan vaksötét éjszakában.

2017 január 27. péntek

Kellett a tartalék. Éjszaka tovább erősödött a szél. Durván dobáltak a hullámok. Mire megszoktam volna hajnalodott. Arra ébredtem, hogy lobog a vitorla, és a hajó mozgása is megváltozott. A szélkormánnyal van valami baj. Talán uszadék alga emelte ki vezérlőlapátot. De láttam, hogy a kormányrúdhoz nincs rögzítve a kötele. Leesett a rögzítő bronz veret. Kiszakadtak a csavarjai a fából. Miközben rögzítettem a kormányt eltalált egy hideg fröccs. Egy pillanat alatt bőrig áztam. Ilyenkor szoktam azonnal tengeri beteg lenni. Kerestem két hosszabb csavart és visszaraktam a veretet. Előtte gyorsan átöltöztem, mert vizesen a szélben tényleg hideg volt. Körülnéztem még odakinn, majd gyorsan menedéket kerestem a meleg pléd alatt. Eltartott egy ideig míg lenyugodtam. Ekkor örültem igazán, hogy csak a kis orrvitorla volt fenn. Nagyobb lett volna a ramazuri ha a grósz is fenn van amikor kormányozhatatlanná vált a hajó.

Ha már nem volt jó az éjszaka, legyen jó a reggeli. Kompenzáljunk! Egy finom tojásrántotta megteszi. De azt el is kell készíteni. Ez jelen körülmények között torna mutatvánnyal ér fel. Közben sikerült háttal nekiesnem a wc ajtónak. Röptömben még elkaptam egy kapaszkodót, így megúsztam egy “kilinccsel a bordában” landolással.

Jöhetett a másik reggeli torna is. Felhúztam pillangóra a nagyobbik orrvitorlát. Ezt a spinnaker rúddal mindig kitámasztom. Most megfordítottam a sorrendet. Felszereltem a rudat és csak ezután húztam fel a vásznat. Jó, hogy ezeket a manővereket a vitorlázásban kevéssé járatos ember nem láthatja. Nem biztos, hogy egyezne azzal az álomképpel ami a vitorlázásról bennünk él. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon a Vendée Globon hogyan csinálják. Azt hiszem ott is vannak olyan horror pillanatok amikor az történik amit a vitorla és a szél akar. A siker jól időzített koreográfián múlik.

Mellettem a parton elértem a namibiai határt. A partot hátterében a Namib sivataggal Csontváz parnak hívják. Aki itt szenved hajótörést, az partot érve sem kerül könnyebb helyzetbe.

Tegnap átolvastam a Szent Ilonán várható hatósági formalitásokat és átgondotam hogyan magyarázom meg, hogy nincs papírom a dél-afrikai kilépésről. Abban reménykedem, hogy ismerős lesz nekik a probléma.

Holnap kitör a hétvége. Még nem csináltam programot magamnak. Azt hiszem itt most nem is kell. Megcsinálja nekem az óceán és a szél.

Tavaly Reunionról Dél-Afrika felé tartva Marie-val összeírtunk egy bakancs lista szerűséget. Kikértem a véleményét hiszen sok olyan helyen megfordult ahol még nem jártam. Száz országgal többen. Odaírtuk a fontosabb paramétereket. Most elővettem a listát. Az álmodozás jó időtöltés. A mostani út is hasonlóan kezdődött.

16.30 Erősödö szélben kisebbik orrvitorla levétele, a másikkal halzolás.

2017 január 28. szombat

Az éjszaka eseménytelenül telt. Ugyanazzal a vitorlázattal és beállításokkal megyek tegnap délután óta. Szokatlan, hogy sem naplementekor sem napkeltekor nem változott a szélerősség. Annyiban követte a trendeket, hogy az éjszaka során vesztett erejéből. Mivel a hajót inkább kényelemre állítom be és nem a sebességet hajszolom, így nem raktam fel plusz vitorlát.

Ma a szél is úgy döntött, hogy nem siet. A két orrvitorla hangosan hiányolta a muníciót. Lobogtak, csattogtak. Még azon a határon voltak, hogy nem vettem le őket. Pár óra múlva visszatért egy kis fuvallat. Újra haladunk. Elkezdtem északiasabb irányba haladni, hogy kikerüljük a víz alatti hegyeket.

Írtam sms-t a családnak, de nem válaszoltak. Remélem mert lekerült vállukról a vizsgaidőszak terhe és belefeledkeztek a tél örömeibe. Jó itt, de ők hiányoznak.

2017 január 29. vasárnap

A mondás szerint csendes tenger nem farag jó tengerészt. Nekem nagyobb gondot okoz a szélcsendek lelki megélése. A hajó nem halad, véget nem érően billeg, a vitorlák lobognak, csattognak. El kell magammal hitetni, hogy nem sietek sehova.

Máskor rég motort indítottam. Most nem látom értelmét. Kell az üzemanyag az egyenlítői szélcsendes zónára (doldrums vagy Inter-tropical convergence zone). Egyébként itt is helyénvaló a szélcsend. Ezt hivják tengerész hagyomány szerint a lovak szélességének (horse latitudes). Anno a vitorlás hajók korában itt dobálták vízbe a lovakat ha fogyni kezdett az ivóvíz. A mondás egyébként az északi párjáról született valahol a Kanári és a Zöldfoki szigetek térségében. Ez is átmenei zóna a Föld nagy szélrendszerei között. Esetünkben a déli változó szelek zónája (variables) és a délkeleti passzát közötti térség. Felfele az Atlantin vár még rám ilyen. Maga a rettegett doldrums és az északi horse latitudes.

9.30 A maradék vitorla is ernyedten hullik a fedélzetre. Ettől kezdve annyit haladunk amennyit a Benguela áramlat visz. Ami egyébként nem elhanyagolható. Több mint egy csomó. Ez messze van a megcélzott hat csomós átlagtól. Ami nem irreális cél, ennyi volt az eddigi teljes utunk átlaga. Két éve a családdal ugyanígy megálltunk a Galapagos szigetek alatt. Most is kivettem egy pár nap szabit, mint akkor. Még korai volt, de itt a temészet dönt.

Milyen fura az ember. Alig vártam, hogy elszabaduljak Dél-Afrikából és elinduljak hazafelé az Atlantin. Most meg nosztalgiázom és afrikai ritmusokat hallgatok.

Sok és hosszú beszélgetés a családdal fogja eldönteni, hogy Gibraltártól mikor és merre visz az út tovább. Külső szemlélőnek evidens, hogy vissza az Adriára. Az a mi hajós otthonunk. De nem kellene új otthonba költözni? Parkolhatna a hajó másutt is Európában. Az Adria amúgy is az egyik legdrágább, zsúfolt, jól ismerjük minden zugát és vonzanak ismeretlen tájak. A földkerülést Gibraltárban lezártnak tekintem. A többi – Forma 1-es nyelven szólva – boxutca.

Egy ideje teljes vitorlázattal haladunk. Lassan, kissé bizonytalankodva de fúj valami. 940 mérföld a cél. Reggelre leszek fél úton. Era szerint csütörtökig nem nagyon várható más. Ennek is van szépsége. A víz olyan sima mint a Balaton. Csak most a legközelebbi part 700km-re van. Süt a nap, de a levegő még hűvös az alattunk folyó hideg áramlattól. A hajóban 28 fok. Tökéletes. Kívánni sem lehetne kellemesebbet. A hajó dőlése pár fok csak, és nem billeg semerre. Ha így marad lassú, de nagyon kellemes szakasz lesz ez.

A tavalyi új-zélandi kiemelés óta a propeller előre menetben lassan nyílik ki. Olyan mintha szorulna. Szűk helyen manőverezve elég kellemetlen. Ma ránéztem az irányváltóra. Hátha nem is a propellerrel van gond hanem a váltó nem ugrik be – gondoltam. Lekötöttem a működtető bowdent és kézzel kapcsolgattam, de a jelenség ugyanaz.

A motor járatása csinált nekem meleg vizet. Ezt és a jó időt kihasználva lezuhanyoztam a kokpitban. Jól esett a hajmosás egy hét után.

Ebédre otthoni rizses lecsó konzervet tuningoltam fel. Tavalyi sorstársam Györgyi nagyon jól csinálta. Még van néhány hazai konzerv. A szavatosságuk valamikor 2015-ben lejárt, de semmi bajuk. Nagy kincsnek tekintem őket.

2017 január 30. hétfő

Egy hete vagyok úton Simonstown-ból. Kicsivel több mint a felét tettem meg az 1800 mérföldes útnak.

Reggel átfordult a szél keletre de egy kicsi északias beütéssel. Nem jártam itt, de szerintem az utóbbi száz évben nem fújt ilyen irányú szél. Talán még soha. Egy biztos. Vihartól ebből az irányból nem kell tartanom. Amúgy meg nem kell csodálkozni, benne vagyok a Szent Ilona magasnyomású övezetben. Amikor otthon hosszú, szép őszi idő van akkor ennek északi párja húzódik Európa fölé, az Azori magasnyomású övezet. Mindkettő viszonylag állandó időjárási képződmény, persze változtatja helyét az évszakok függvényében.

A gyenge szélben új dolgokat fedezek fel a hajón. Nem menettulajdonságok vonatkozásában, hanem készletekben. Bevásárlások utáni elpakolásoknak kialakult egy hozzávetőleges rendszere. Ha elfogy a hely, akkor kitömjük a lyukakat. Így kerül tejpor a könyvek közé, pottogatni való kukorica pedig a szerszámokhoz. Györgyivel sok kólát pakoltunk a padló alá, ahonnét még mindig előbújik egy-egy.

A kólákról amúgy is külön odalági történet szövődött az évek során. Én nem vagyok oda érte, de vannak helyzetek amikor kifejezetten jól esik. Mások arra az esetre dugtak el maguknak tételeket, ha gyomorrontással kerülnének szembe. Az óceán közepén 35 fokban sokat ér az utolsó doboz hideg kóla. Teljesen más ízű a tahiti, az ausztrál és a dél-afrikai coca cola. Az ausztrálból sokat vettünk az indiai óceáni átkelésre. Már útközben néhány eldurrant a hajófenékben. Hogy a távollétem alatt ez ne okozzon problémát, az egész készletet beraktam a mosó dézsába. Amikor Laciékkal készítettük fel a hajót Richards Bay-ben akkor szembesültünk a következményekkel. A negyven doboznyi kólának kb egy harmada folyt ki. Azt nem tudom leírni, hogy nézett ki az egész négy hónap múlva. De aki szereti a kólát ne kérdezze! Olyan mint a virslis mondás: Ha szereted, ne nézd meg hogyan készül! Szerencse, hogy nem a hajófenékbe folyt ki az egész. A dél-afrikaival ez nem fordulhatott volna elő. Ők még nem tartanak gyártásoptimalizálás terén ott, ahol az ausztrálok. Az ausztrál dobozt ha kiürült könnyedén szét lehetett tépni, ezt összenyomni is nehéz.

Ha ilyen lassan haladok, nagyobb bozót lesz a hajó alján mint a Gemenci erdő mire Szent Ilonára érek.

13.00 Elállt minden szél. A vitorlák ernyedten lógnak. Nem haladunk sehová. Pont. Önuralom! Itt a helyed, hogy bizonyíts! Leveszem a vitorlákat, ne halljam, hogy ráncigál mindent cafatokra a hullámzás.

Egy lassú de csodaszép nap. Tűéles a horizont. Még hullámok sem zavarták. Láttam egy bálnát. A fújására figyeltem fel. Nehéz lett volna nem észrevenni. Nem volt más csak ő és a hajó. Néha kidomborodott a háta. Nem volt nagy. A szikrázóan tiszta naplementére beerősödött a szél. Vagy mondjuk inkább, hogy jött valami használható. Rögtön felrántottam minden vásznat és megyünk is szépen négy-öt csomóval. Remélem kitart.

2017 január 31. kedd

Négyig tartott ki. A csattogáson kívül a hajó mozgása ébresztett. Valami örvénylés lehetett. Forrt a viz a hajó alatt. Talán itt bukik át az áramlat a víz alatti hegyláncon. Egyik pilanatban még négyezer méter mély, a következőben meg csak száz. Nyilván felgyorsul és örvényes lesz. Elérve a kétezer méteres kontúrt már ismét békés a viz.

Már egy hónapja érkeztünk Bélával, Lacikkal és Péterrel Richards Baybe a hajóhoz. Felfoghatatlan. Durván rohan az idő.

Még sötét volt amikor levettem a grószt és “csorgó üzemmódra” álltam át. Ez újabban azt jelenti, hogy akkor is fennhagyom a kitámasztott orrvitorlát amikor szinte semmi szél sincs. Csökkenti a hajó billegését így növeli élhetőségét.

Tegnap találtam kiwi (Új-Zéland) tejport. A reggelim tejeskávé. Nagyon meg akarták őrizni az eredetiségét mert tehén íze van. A hajón kinyílnak az érzekek a tiszta, túlzott ingerektől mentes környezetben. Művészeknek ideális helyszin az elvonulásra. Könnyű fókuszálni, mélyre ásni a lélekben, gondolatokban.

Sikerült feléleszteni a régi Samsung Galaxy SII telefont. Tele van jó zenékkel.

Van rajta európai hajózási térkép is. Lassan kelleni fog. Megdöbbentő mennyit fejlődött ehhez képest a Navionics három év alatt. Plusz van sok jegyzet a földkerülést megelőző tervekről.

Kettőig sikerült haladni valamicskét. Most ismét meg kellett szabadulni a nagyvitorlától, hogy a billegés ne semmisítse meg a riggel együtt.

Megszünt a külvilág. Nincs más csak a nagy kék ég felettem és nagy kék óceán alattam. Mindkettő tiszta. Se felhő, se hullám. Összefolynak az órák, napok. Elfelejtettem hová tartok, mikor. A miért nem is létezik. Teljesen feloldott a hajó billegése, a tökéletes időjárás és a zene. Szétnézek de nincs mit nézni, mire fókuszálni. A hajón kívül nincs semmi ember alkotta. A rádió süket, az AIS szerint nincs hajó a közelemben. Még kondenzcsík sincs az égen. Ez a tökéletes természetesség. A lét határa. Azt hiszem ezért jöttem, ezt kerestem. Utoljára csecsemőként anyám hasában lehettem ennyire gondtalan. A haldokló érezhet ilyen mértékű nyugalmat az utolsó pillanatában amikor túl van mindenen és beugrik, hogy ennyi volt.

Hihetetlen, hogy ezen a túlnépesedett bolygón vannak még ilyen helyek. Ahol az ember az lehet ami. Tökéletesen semmi és senki. Porszem, egy csepp az óceánból, lélegzetvételnyi levegő. Ide nem ér el a civilizáció. Ha nem gondolok rá akkor nincs. Nem létezik. Vegytiszta hely. Az abszolút távolság ahová a Földön el lehet távolodni.

Talán ez a végletes szabadság állapota. Nincs cél, kényszer, határidő, aggodalom, külső hatás vagy akarat. Meg vagyok fosztva mindentől ami épp nincs a hajón. A világ összes telefonja egyszerre csöröghet.

2017 február 1. szerda

02.40 Levettem a grószt. Erősödött a szél. Felraktam helyette pillangóra a másik orrvitorlát. Tudatosan kellett dogoznom azon, hogy ne utáljam az éjszakai átszereléseket. Egy könyv tanácsolja: Gyakoroljuk be a mozdulatokat ha nappal van vagy ha tök sötét. Ha esik és ha viharos szél fúj. Ha álmosak vagyunk vagy ha tengeri betegek esetleg szerelmesek. Azért a végére mindig kiszárad a szám.

Amúgy szép az éj. Nem vadult be a szél. Máskor hagytam volna a vittorlát. Ha erős szelek lettek volna az elmúlt napokban. Most nem hagyom megzavarni a harmóniát.

Felettem a Dél Keresztje. A nyugati horizonton az Orion van lemenőben. Van más is… De azokat Dóra ismeri…

Vérben tapostam. A hajó bal odala tele van vele. Egy repülőhalé. Egy volt repülőhalé.

Most látom, hogy az utóbbi 24 órában száz mérföldet mentem. Lassú kocogó tempó. Szent Ilona szolidan közeledik. Még mindig 730 mérföld. Megyek vissza aludni.

Reggel a küszöbön is egy repülő hal várt. Akkora amiből ha van másik három már kiad egy reggelit. Csak nem lenne ilyen ronda. Meg halszagú. Ment vissza oda ahonnan jött.

Ma több a szél mint elmúlt öt napban bármikor. De még ez is kevés, hogy normális tempóban haladjon a hajó.

21.00 Most ment le a nap. A szél napközben tovább erősödött. Rendszeresen adott munkát. Rögtön közel megduplázódott a sebességünk. A sárga vonal láthatóan halad a térképkijelzőn. Újra hozzá kell szokni a hajó dinamikus mozgásához. A vitorlákon éberdő erők is nagyobbak. Óvatosabban kell bánni a kötélzettel. Meleg volt, de már jobb, kezd hűvösödni. Találtam egy nagy üveg ausztrál nutellát. Kicsi változatosság. Sajnos már nem maradt felfedezetlen ételtároló zuga a hajónak.

2017 február 2. csütörtök

Kisebb esők. Vitorlázat folyamatos csökkentése.

Napközben a szél stabil maradt, 5,6 csomós átlaggal fogyasztjuk a mérföldeket. Hiányzik a mozgás. A testem és a gondolkodásom is tompa.

2017 február 3. péntek

Napkeltekor egy felhő elvitte a szelet. A vitorlát a spinnaker rúddal stabilizáltam. Fél órára beindítottam a motort, hogy töltsem az akksikat. A monoton berregéstől elaludtam. Elnyomta az apró, de állandóan jelen lévő csobogást és a vitorlázat különböző zajait. Mire feljött a nap visszatért szél, a spinnaker bumra már nem volt szükség. Még 470 mérföld Szent Ilona.

A szigeten a legfontosabb teendőm a készletezés. Egy hónapra való élelmiszert kell vennem. Pótolnom kell az elfogyasztott vízmennyiséget. Lehet, hogy még gázolajat is veszek, hogy tovább kitartson doldrumsban. Slocumnak kilenc nap alatt sikerült átvergődnie háromszáz mérföldön. Az manapság két napnyi motorozást jelent. Az is lehet, hogy most kétszer vagy háromszor szélesebb lesz a szélmentes zóna.

Ha marad ez a tempó, akkor hétfő éjjel vagy kedd hajnalban fogok megérkezni. Sötétben bólyára kötni a többi helyi csónak között ismét izgalmas lesz.

2017 február 4. szombat

A második hétvégém. Zivatarok adnak munkát. Próbálok vitorlázni. Forog a szél és két nagy felhő között el is tűnik. Az egyik ilyen “lyukban” motoroztam kicsit. Kevesebb mint fél órát, de lehet, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Már itt olyan mitha a doldrumsban lennék, pedig az még kétezer mérföldnyire van. Most kellene fújnia a legstabilabb passzát szélnek.

11.15 Ahogy az előzőeket leírtam ismét fodult a szél 90 fokot. De nem elég erős, hogy az össze-vissza hullámzásban megtámassza a hajót. Motoroznom kell.

Kora délutánra a nap felperzselte a felhőzetet. Magára talált a szél és egyenletes tempóval haladunk. Az óceán felszíne egybefüggő csillogó gyémántpor. Bármerre nézek.

2017 február 5. vasárnap

Ugyanúgy indult a nap mint a tegnapi. Hajnali vitorla csattogással, reggeli záporokkal. Többször kimentem csökkenteni a vitorlázatot még sötétben, de mindig meggondoltam magam. A záporok nem hoztak durva szélerősödést maggukkal, így most sem számítottam rá.

Nagy pusztítást végeztünk egy tintahal rajban. Tíznél is több hevert reggel a fedélzetre száradva. Mindegyik egy nagy tintafolt közepén. Hónapok kellenek, hogy lekopjon.

255 mérföld a célig. Keddi érkezés a legvalószinűbb. Talán még világosban.

Hajnalban az órámat egy órával visszaállítottam. Először nem gondoltam volna, de már megvan a 15 foknyi vagyis 900 mérföldnyi nyugati eltávolodás. Kezdtem kiesni a szinkronból a Nappal.

2017 február 6. hétfő

Éjjel volt egy vendégem a szokásos repülőhalakon kívül. A madárnak terített asztal lehetett a fedélzet. Sajnos a wc-nek is azt használta.

Este nyolckor elaludtam. Csak háromkor ébredtem fel először. Itt a néptelen vizeken még meg lehet tenni. Később újra meg kell barátkoznom az ébresztő órával. Két hét óta nem találkoztam senkivel, nem láttam az óceánon és az égbolton kívül semmit.

148 mérföld a cél. Egy erős hat csomós 24 órás menet kiadná. De éppen semmi szél sincs. Lehet, hogy ötven mérföldről már bemotorozok majd, de innen még nem akarok. Pedig nagyon várom már a megérkezést. Kíváncsi vagyok a szigetre. Az emberekre akik modern viszonyok között, de mégis hihetetlen elszigeteltségben élnek. Állítólag nagyon kedvesen fogadják az idegent.

12.45 Záporok jönnek-mennek. Már nem tudom követni hányszor halzoltam hajnal óta. Mindezt egy gyenge 4,3 csomós átlagsebességért.

Naplementére belül vagyok a száz mérföldes határon.

Tíz mérföldre jön szembe az RMS Saint Helena. A hajó ami az egyetlen kapcsoatot jelenti Szent Ilona számára. Már a neve is letűnt időkre emlékeztet: RMS, royal mail ship, királyi posta hajó. Egy legenda, amit tavaly ki akartak vonni a forgalomból, de a szigeten elkészült reptér szélnyírás miatt nem kapott működési engedélyt. A tervezett napi egy londoni és egy fokvárosi járat nem tudta leváltani az RMS-t.

2017 február 7. kedd

A megérkezés napja. Reggel nyolckor még 44 mérföld választ el a legendás szigettől. Szerencsére éjszaka a szél kitartott, szerény 5,2 csomós átlagot biztosítva. A reggeli záporok, melyek az elmúlt napokban szétverték a szelet, eddig elmaradni látszanak. Ha minden így marad, akkor napnyugta előtt néhány órával kiköthetek egy e célra fenntartott bólyára. Bejelentkezés, hatóságok fogadása és partralépés majd holnap. De talán körbe úszom még a hajót. Hiszen már nem sokáig élvezhetem a világ legtisztább vizét és a trópusok kellemét. Megyek vissza az európai – addigra már – tavaszba.

Megláttam a szigetet. Hetven kilométerről. A szokatlanul egységes formájú felhő vonzotta oda a figyelmem. Úgy van ahogy Slocum írja. Egy meredek szilafalakkal határolt egyéges tömb a sziget sziluettje. Kár, hogy nincs kivel megosztani ezt az élményt. Era és Dóra tudja mire gondolok. Olyan mint 24 nap után megpillantani Hiva Oa-t a Csendes óceán közepén.

Attól, hogy megjelent valami a horizonton, egycsapásra megváltozott minden. A tenger nem ugyanaz mint egy perccel előtte. A tizenöt nap alatt kialakult egyensúly semmivé válik. A hajó mintha másként menne. Nem tudom levenni a szemem a szigetről. Az elmúlt két hétben összesen sem töltöttem néhány óránál többet a fedélzeten. Most a tűző nap ellenére sem mozdulok. Mérföldről-mérföldre egyre több a kivehető részlet. Lassan megjelennek a színek is. Aztán a terep részletei. Völgyek, dombtetők, elkülönülnek az erdők a megművelt földektől.

Tízre erősödött a szél, de élesedett is kissé, így volt értelme nagyvitorlát húzni. Felgyorsultunk és a visszalévő menetidő azonal zsugorodott két órával. Van itt még rajtam kívül aki szeretné már ha megérkeznénk.

Megváltozott a vitorlázás ritmusa. Már nem elfogadható a lassú bandukolás. Az sem, hogy csak naggyából megyünk jó irányra. Hiszen van már határozott referencia – a sziget jobb szélét célozzuk.

Meg kell néznem a naptárat. A szárazföldi időszámítás ott megállt nekem amikor Béláék haza repültek és én pár napra rá elindultam. Nyugtázom magamnak, hogy benne járunk a februárban. Otthon bizonyára nagyon várják a tavaszt. Én is. Mert az azt jelenti, hogy újra európai vizeken járok majd.

26 mérfödre a szigettől kifogytunk a szélből. Csak akkor és annyira fogok motort indítani, hogy a kikötés még világosra essen.

Kireffeltem a nagyvitorlát egy soron, majd utolért egy zápor. Csak kikészítem a törülközőt. Már nem öltözöm be vitorlás ruhába. Szükségem van egy hűsítő, ápoló zuhanyra.

Megjött a zuhany, de elvitte a szelet. Leeresztettem a vitorlákat és elkezdtem motorozni. Talán egy órát ha motoroztam, visszajött a szél. Jamestowntól a fővárostól 15, a sziget legközelebbi pontjától nyolc mérföldre vagyok. Kezd megélénkülni körülöttem az élővilág. Madarak nagy csapatokban. Hamarosan bejelentkezem rádión a Saint Helena Radio-nak. Ez nem egy kereskedelmi rádió, hanem a tengeri forgalom irányítás. Én vagyok a forgalom. Az összes.

Helyi idő szerint kettőkor hivtam a rádiót. Kérte, hogy a 14-es csatornán vegyem fel a kapcsolatot a kikötői irányítással. Ők nem válaszoltak. Talán még szieszta idő van. Még az öt órai tea előtt újra probálkozom.

Ötkor érkeztem meg. Öbölnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a hely. Kinn állunk az óceán nyílt vizén, egy meredek szila alatt. Az uralkodó széltől védett. Amikor megfordul a szél akkor nem szeretnék itt lenni. Kicsit bajlódtam a bólyára kötéssel. Horgonyozni nem lehet. Ahol lenne még hely, ott túl mély a viz. A hegyről szélrohamok csapnak le. Velem együtt kilenc hajó van itt. Egyiket sem ismerem.

Mellém jött a vizi taxi. Kérdeztem a hatóságról. Mondta, hogy majd holnap reggel hozza őket. Mobiltelefon szolgáltatás nincs. A műholdas telefon nem lát műholdat. Nem tudtam haza üzenni. A Yellowbrick nyomkövetővel elküldtem az aktuális poziciót.

A megérkezést két dolog tette teljessé. Először ennem kellett, majd lemostam magamról két hét koszát. Minden ruhámat és ágyneműt lecseréltem. A fürdés már sötétben az óceánban történt. A szükséges bátorságot egy frissen felbontott reunion-i bor adta. A Holdat felhők takarták és a sziklafal tövében vészjóslóan morajlottak a megtörő hullámok.

2017 február 8. szerda

A keleti döghullámzásnak köszönhetően az alvás nem volt bokros. Amikor nem billegtünk annyira akkor meg a bója kopogott a hajó oldalán. A bólya puha anyagból van, de akkora, hogy elbírná egy ember súlyát ha ráállnánk.

Az este vívmánya volt még, hogy sikerült kideríteni mi és miért sípol egyet öt percenként több mint egy hónapja. Béláékkal biztosak voltunk benne, hogy a mélységmérőnk a ludas, mert amúgy is rendszeresen produkált fals riasztásokat. A kettő kb egyszerre kezdődött. Menetben nem zavart, de most a végére akartam járni. Minden kütyüt kikapcsoltam vagy kivettem az elemeket. Legnagyobb meglepetésemre a csipogás maradt. Ekkor lett egyértelmű. A műholdas nyomkövető az, amiből nem lehet kiszedni az akksit. Kikapcsolni sem lehet igazán, csak deaktiválni. A csipogásnak oka egy olvasatlan email. Erről próbált szegény ilyen hosszú ideje meggyőzni. Ezt a funkcióját nem használom és egy próba üzenet volt csak.

8.15 Most hívott rádión a kikötői irányítás. A vámos és a kikötő kapitány kilencre érkeznek látogatóba. Ha végeztünk, velük együtt megyek a partra. Szilárd talajra vágyom a talpam alatt. Újra meg kell kívánnom a hajózást a folytatáshoz, ahhoz pedig el kell távolodjak tőle egy időre.

11.30 Szabad vagyok! A hatósággal minden simán ment. Velük együtt jöttem ki a partra a vizi taxival. Első utam a bevándorlási hivatalba vezetett. Onnan bank, biztosító, majd a pénzzel és a biztosítással vissza a bevándorlásiakhoz. Olyan biztosításra van szükség, ami fedezi egy esetleges légi evakuálás költségeit is. Csak ezután pecsételik be a tartózkodási engedélyt az útlevélbe.

Vettem net előfizetést. Az egyik legdrágább a világon. Jobban megérné a drága műhodas telefonon beszélni. Az étteremben (Ann’s Pace) a mellettem álló hajó gazdája szolgált ki. Ők is 2014-ben indultak. Most itt maradnak fél évig, dolgoznak, majd a nyáron mennek haza.

A következő bejegyzés sok képpel Szent Ilona szigetén tett kirándulásokról.

Reklámok

Dél-Afrika – Szent Ilona hajónapló” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Hallo Attila,köszönet a részletes utleírásodért,olyan mintha ott lettem volna!
    Veled utaztam tovább,egy kis vigasztalása számomra.A tintahal inváziónál arra gondoltam,milyen finom megsütve!Alig várom a folytatást!Azt hiszem igazán az tudja értékelni a teljesítményedet,aki már próbálta az ilyen hosszú vitorlázást!
    Csak így tovább,már nincs messze a cél!!Jó szelet és egy tenyérnyi tengert a kill,a tőkesuly alá!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s