Szent Ilona – Dakar Szenegál átkelés

2017 február 17. péntek

“Már attól tengeri beteg leszek ha meglátom, hogy esik az eső.”

Utolsó ebédem a szigeten. Sertéssült yam körettel. Kértem Emmát a felszolgálót aki szintén vitorlázó, hogy mondja a szakácsnak, tegyen több fűszert a húsra. Finom lett.

Veszélyes dolog vitorlással járni a világot? Egyértelműen! Sok az olyan hely, ahol otthagyunk egy darabot a szívünkből. Vajon marad még a végére? Azt hiszem ezért vágyik vissza az ember, hogy visszavegye amit otthagyott.

A vitorlázók többsége szinte a Nappal együtt tér nyugovóra. Ma ismét búcsúzkodtunk, így hosszúra nyúlt az este. A két napja érkezett francia Laurent és Marie hajóján jött össze a társaság. Öt ember, négy náció: francia, norvég, kanadai, magyar. A norvég Origo-val holnap reggel indulunk. Ascension-ig egy az utunk. Ők ott kikötnek ha a körülmények lehetővé teszik, én megyek tovább.

Érdekes Laurent hajója. Szeretem az ilyen hajóbelsőket. Nagyon otthonosak. Szűkek, így nem lehet bennük nagyot esni, de ettől maximum kétszemélyesek. A srác vitorlásokon dogozott, korábban dobolt. Marie logopédus, öt évig dogozott La Reunion-on. Neki is az egyik kedvenc helye a világban. Ő elkezdett ukulele-n játszani. A norvég srác hozta a gitárját, a barátnője a kanadai Michele pedig énekelt és zongorán kísért. Marie-nek egy kis zongorája is van a hajón. A közös zenélés közben teljesen átlényegült a csapat. Főleg Marie ugrott ki majdnem a bőréből. Mindig erre vágyott, hogy ne csak magának pengessen.

Laurent hírből ismerte Manu-t. Olvasta cikkeit a francia hajós magazinokban és egy barátja vitte kórházba amikor Chilében megkéselték. Látta azt a filmet is amikor kimentette a jégtörő. Drámai volt. Egy ugrásra volt esélye.

2017 február 18. szombat

Felébredtem az RMS St Helena érkezésére fél hatkor. A reggel a többiek számára a szokásos koreográfiával kezdődött. Rádión hívták sorban a vizitaxit. Mennek a partra az indulás előtti utolsó bevásárlásokat megcsinálni. Az Origo kicsivel hét után elindult. Én még készülődtem, felraktam az orrvitorlákat, lekötöttem az üzemanyagos kannákat. Megvártam, hogy a nap átemelkedjen a szigeten és megvilágítsa az öblöt és az RMS-t. Indulás után odakanyarodtam és csináltam néhány fotót. A WOW katamarán, a Norsa, Solstice, Antares II és a Chamomile holnap reggel indulnak. Elindul még a svéd szólóvitorlázó is. Az időjárás az egyenlítőig jónak ígérkezik. Gyengülő délkeleti passzát. Kb. 1250 tengeri mérföld 8-10 nap. A Zöldfoki szigeteki távnak kicsit több mint a fele.

Két óra múlva kiértem a sziget szélárnyékából és elkapott a kedvező áramlat is. A sebesség néha hét csomó fölé ugrik, az átlag 6,6. Az Origo négy mérfölddel van előttem. Jó, hogy nem vagyok egyedül.

Kora délutánra megelőztem az Origo-t, de ezt csak az AIS képernyőről tudtam. Távol a horizonton felbukkant ugyan néha, ha én is és ők is a hullám tetején voltunk. Nem tartottam velük. Némi gondolkodás után a Zöldfoki szigetek és Ascension irányának szögfelezőjét lőttem be menetiránynak. Később finomítok majd az aktuális időjárási infók alapján. Eldöntöm, hogy melyik hosszúsági fokon keresztezzem az egyenlítőt. Most kb. a 17. nyugati hosszúsági fok látszik jó kompromisszumnak. Ha túl közel megyek keletre a legrövidebb utat adó irányhoz, akkor közel leszek nyugat-Afrikához. Ott keresztezem az egyenlítői szélcsendes zónát, ahol a legszélesebb. Így sok időt vesztek, sokat kell motorral menni és kézzel kormányozni. Ha másik irányba, nyugatra térek el, ahol keskenyebb a zóna, rossz pozicióba kerülök az utána következő szembeszeles szakaszon.

2017 február 19. vasárnap

Indulás óta jól haladtunk. Most jött egy szokásos reggeli zápor. Még nincs teljesen világos. Az Origo tartja a tempót, nyolc mérfölddel van mögöttem.

Meleg van. A hajóban a hőmérséklet már délelőtt harminc fok fölé ugrik. A Benguela áramlat hűvös vize napnyugta után kellemes körülményeket teremt.

Az Origo a délután közepén eltűnt az AIS képernyőről. Magam maradtam. A VHF antennám alacsonyan van, már nem érem el őket. Az árboccsúcson levő antennát az AIS használja. Most lenne jó egy SSB vagy egy HAM rádió. Oldaná az egyedüllétet. Mikor indultam még nem volt hosszútávú rádiós vizsgám. Azóta megcsináltam a Jachtakadémia jóvoltából, és megismertem azokat az embereket akik a felszerelésben tudnak segíteni. Sajnos drága móka és energiafaló. De legközelebb nem indulok el nélküle. Egy ilyen rádióval felszerelkezve az egész út jellege megváltozhat és társas úttá válhat.

2017 február 20. hétfő

Munkanap. A szél is elkezdett dolgozni. Az éjszaka még bulizhatott, mert tántorgott kissé. Szent Ilonán annyian a lelkemre kötötték, belém sujkolták, hogy nagyon vigyázzak magamra, hogy nem merek egy rendeset aludni. Tudom, hogy hajók vannak körülöttem, ha nem is látom nyomukat semilyen módon. Vége az egész éjszakás alvásoknak. Ébresztő nélkül is félóránként kelek. Reggel fáradtabban ébredek mint amilyen este voltam. A mozgás nagyon hiányzik. Nélküle éppen csak csordogál ereimben a vér.

Két nagy repülő hal várt a kokpitban. Ma még visszadobtam őket, de legközelebb megsütöm. Bár szörnyen büdös halszaguk van.

Richards Bay-ben tettem szert néhány Jack Higgins könyvre. Az ottani könyv csere-bere polc a női fürdő előterében volt. Hogy miért? Máig nem tudom. Most ezek vannak porondon. Nehéz őket letenni, de nem is kényszerít rá semmi. Sokadjára elolvastam Jimmy Cornell könyveiben mindent ami erről és a Gibraltárig tartó szakaszról szól.

Talán kezdem ismét felvenni a hosszú óceáni menetek ritmusát. Elfoglalom magam a gondolataimmal. Örülök ha találok új olvasni valót. Elmélázom a fényképeken. Némelyek emlékeket, érzéseket hoznak felszinre, mások terveket indítanak útra. Újra megbarátkozom a hiányos táplálkozás és tisztálkodás következményeivel. Nem vagyok már minden pillanatban éhes és a három napos póló is bírja még.

Ma eddig jól haladunk, kicsivel hat feletti a reggel óta mért átlag. 150 mérföld 24 óra alatt. Ezzel a tempóval megállás nélkül negyven nap alatt érnék fel az Adriára. Csakhát előttem a doldrums, a téli atlanti viharai és kétezer mérföldes szembeszeles szakasz Ginbraltárig. A Földközi tenger pedig mindig trükkös. Tehát a március végi megérkezés csak elméletileg lehetséges. Még az április vége is húzós lesz. Még az is lehet, hogy a hajót áltmenetileg Gibraltárban hagyom. Így lesz időm eldönteni a továbbiakat.

2017 február 21. kedd

Esik, nem esik, fúj, nem fúj. Harminc fok a kabinban pedig még a napot sem láttam ma. Mindenféle feltéteket, különböző fűszerekkel próbálgattam rizsre.

Éjszaka is együtt élek a hajóval. Minden apróságra, zörejre, csobbanásra, a billegés ritmusának megváltozására felébredek. A fókuszban mindig a haladás és a biztonság van. Akkor is így lenne, ha lenne velem valaki. Ezt a terhet nem lehet átadni senkinek.

Még mindig a 17. hosszúsági fokot tartom az egyenlítőn. Ez a középút. Hogy arany-e, majd csak utólag derül ki. Túl vagyok az ascensioni táv felén. Ez egy kis mérföldkő. Érzékelteti, hogy haladok. A szigetet több mint száz mérföldre keletre fogom kerülni, így nem is fogom látni. Három napra vagyok ettől, kb. egy hétre az egyenlítőtől.

Annyira esik amennyire csak el tudom képzelni, hogy lehetséges. Manu is mesélte, hogy errefelé sokat ázott. Ugyanilyen távolságra az egyenlítő északi odalán örülnének neki. A Zöldfoki szigeteken előfordult, hogy három évig nem esett eső. A volt portugál gyarmaton még afrikai viszonylatban is nagy a szegénység.

Délben jött egy zápor és átfordult vele a szél északkeletire. Eddig is lassan haladtunk de most aztán…

Később visszaállt a szél a délkeleti irányra. A következő zápor azonban ismét eltekerte. Ezúttal mentem utána és átszereltem a vitorlázatot. A szent ilonai indulás óta először. Az éjszakába egy elég sajátos kialakítással mentünk be. Nagyvitorla szél alatt egy soron reffelve, a bum preventerrel lekötve. Nagyobbik orrvitorla szél felé spi bummal kitámasztva. Mivel a látszólagos szél 130 fokról fúj, a két vitorla közé a résbe felhúztam az erősszeles orrvitorlát. Segít csökkenteni a billegést ami a nagyvitorla csattogása szempontjából fontos, de a nagyobbik orrvitorla rátolja a szelet, így stabilan húz is.

Este még elolvastam Era üzeneteit, és mivel a sajátom sokadjára sem ment el, felhívtam. Röviden beszéltünk csak. Az egyenlítő feletti szakaszra tartalékolunk. Az otthoni hírek valahogy mindig felkavarnak, akkor is ha jók. A kettészakítottság miatt.

2017 február 22. szerda

A szél maradt kelet-délkeleti, igy a vitorlázathoz sem nyúltam. Öt és fél csomós átlag jött ki éjszakára. Ami tekintetbe véve a gyengélkedő szelet, kielégítő. Szerencsére a hullámzás is kicsi, így nem kellett a nagyvitorlát azért levennem mert durrogott a billegő hajón.

Reggel egy madár fogadott a farkorláton. Nagy koszt nem csinált, így hagytam pihenni. Mire fél óra múlva újra kinéztem, már nem volt ott.

12.00 A hőmérséklet a hajóban 35 fok. Közelítünk az egyenlítőhöz. Igazi szép nyári égbolt, teleszórva apró cumulusokkal. Nincs valahol a közelben egy strand? Ahogy leírtam a nyár szót akkor jöttem rá, hogy itt nincs is más. Nyár és még “nyarabb”. Szörnyű unalmas és könyörtelenül egyhangú lehet.

Lassan telik a nap. Minden ablakot kitártam, így a meleg elviselhető. A ventillátor nem hagyja, hogy megrekedjen idebenn a forróság. Lesz ez még melegebb is. Galapagosnál a negyven fok megvolt minden nap. De vajon mi lesz északabbra? Bármilyen lassan haladok is még mindig túl korán érek fel a Kanári szigetek és Gibraltár szélességére. Vajon milyen idő vár ott rám? Mennyire lesz erős az északkeleti passzát? Mennyit kell várnom a Zöldfokin, hogy feljebb mehessek a Kanári szigetekre, majd onnan Gibraltárba? Szent Ilonán annyira szűkös volt az internet, hogy nem tudtam rendesen felkészülni a későbbi szakaszokból. Még jó, hogy a térképeket Dél-Afrikában letöltöttem. Most azt hiszem, hogy az észak-Atlanti viharai még el-elcsípik az útvonalamat. Jól kell kiválasztani a használható periódusokat. Ez sok várakozással járhat majd a Zöldfokin és a Kanári szigetek valamelyikén. Dinghy hiányában nem tudok horgonyon állni, marinához vagyok kötve. A Zöldfokin csak egy marina van, Mindelo-ban. A Kanári szigeteken viszont rengeteg a választási lehetőség. Las Palmast kedveltük a családdal az induláskor. De lehet, hogy most mást nézek meg.

Idén eddig 5800 km-t vitorláztam. A Richards Bay – Gibraltár távolság felénél járok. Az egyenlítő 600 mérföldre van. Mindelo 1700-ra.

2017 február 23. csütörtök

Éjszaka a három vitorla maradt fenn. Az elálló szélben csattogtak, remegett az árboc és az állókötélzet. De haladtunk az áramlat hathatós segítségével kicsivel öt csomó felett. Alvásról beszélni túlzás lenne.

Reggelre a maradék szél is elment. Levettem a grószt. Most három csomóval ballagunk, aminek fele a fokozatosan nyugatnak forduló áramlat. Így lesz a Benguela-ból Egyenlítői áramlat.

Méder Áron az Atlanti átkelésen napi ötven mérföldet ment. Az két csomós átlag. Elképesztő türelem kellett hozzá.

Előbányásztam a régi orrvitorlát. Reggeli után megpróbálom felhúzni a másik mellé pillangóba, rögzítetlen első éllel. Reggelire virslit, utána Manu nagymamája-féle dzsemet ettem. Mindig küld utána amerre jár a világban. Hogy milyen gyümölcsből készült nem sikerült megfejtenem. Voltak benne apró magok mint a fügében, de nem az volt. Manu szerint eper sem.

A vitorlát felhúztam ahogy terveztem. Jól állt és jól is húzott. Egy egész órát, aztán elfordult a szél. Éppen végeztem a grósz betakarásával, az erősszeles orrvitorla bezsákolásával és összes napvédő herkentyű felszerelésével. Nap mindent elpusztít ami nem “vasból” van. Kezdtem mindent előlről. Most teljes alapvitorlázattal keleti szélben félszelezünk. Kicsivel öt csomó alatt, kevéssel a kivánt irány fölé tartva. Csak tartson ki! Legalább amíg megeszek egy zacskós levest.

Ma zenés nap jutott. Ebben a hőségben nem köt le az olvasás. Ha már a zene sem, akkor már csak a whisky marad. De azt meg nem szeretem.

Ha megállnék Ascensionon, akkor most érnék oda. Ascension egy munka sziget mondta egy ott dolgozó szent ilonai. Aki ott tartózkodik vagy a közigazgatásban, vagy valamelyik bázison dolgozik. Az USA légitámaszponton kívül van bázisa a brit királyi légierőnek (RAF), a NASA-nak, az európai űrprogramnak. Átjátszói a Cable & Wireless-nek, a BBC-nek. A reptér kifutópályája alkalmas volt az amerikai űrsikló vészleszállítására. A sziget közigazgatásilag Szent Ilonához tartozik, tehát brit. Védett kikötőöble nincs. Ahol horgonyozni lehet ott is 15 méter vagy mélyebb a víz, és tele van akadókkal. Partra szálni (ugrani) a saját csónakból lehet(ne). Amúgy nem nagyon van miért, és nem is nagyon bíztatják rá az erre járókat.

Audiofileknek mondom. A legjobb basszus láda a hajófenék. Alulról egy egész óceán vize támasztja. Queen-nel szórakoztatom lakóit a halakat, a tengeralattjárók legénységét. Ezen a stratégiailag fontos környéken lehet néhány. Nem is érzem magam egyedül.

A forróság megszüntével lezuhanyoztam a kokpitban. Egy újjászületéssel ér fel.

Este hétkor déliesedett a szél. Visszaszereltem a két orrvitorlás megoldást. Éjszakára jobb, mert leng a vitorla nem pedig csattog mint a grósz. Kellemesebben ringatózik a hajó is.

2017 február 24. péntek

5.30 Lámpával a fejemen körbejártam a fedélzetet, hogy megnézzem a kritikus helyeket ahol kidörzsölődhettek a kötelek. Az efféle hátszeles tingli-tangliban nagy az esélye. A csendes idő lehetővé tette, hogy minden odal- és tetőabak nyitva maradjon éjszakára. Ennek ellenére kellemetlen a hőség már hajnalban. Az áramlat hűsítő hatása már a múlté.

Haladunk. Kicsivel hat csomó alatt. Ennek is örülni kell a világnak ezen a részén. Az egyenlítő kevesebb mint négyszáz mérföldre van. A DK-i passzát elméleti teteje az ötödik északi szélesség. A doldrums-ban való motorozás esetére belső kormány megoldáson gondolkodom. Az egyszerűbb, hogy meghosszabítom a kormányrudat az egyik evezővel, hogy beérjen a vége a kabinba. Kifinomultabb, ha felhasználom az autopilot meghajtását. Kétállású kapcsoló vagy két nyomógomb plusz némi vezeték kell hozzá. Nem biztos, hogy van. Rákfenéje, hogy le kell vágni a gyári csatlakozókat a motorról.

Még mindig a két orrvitorla dolgozik. Így is hagyom éjszakára. Lement a nap, lecsökkent a szél.

2017 február 25. szombat

Era írta, hogy otthon tavaszias az idő, tizenhat fokkal. Az átlagosnál keményebb tél volt az idén. Itt az ideje, hogy felengedjen a szorítása. Úgy emlékszem, több mint húsz éve volt utoljára, hogy a Dunán ekkora jégzajlás volt. Pakson laktunk akkor.

Elkezdtem váltogatni az álvóhelyeimet. Napközben jó behúzódni a farkabin viszonylagos hűvösébe. Éjszaka a szalonban alszom mint menetben mindig. Lassan át kell szoknom a jobb oldalról a balra. Az lesz használható, ha elérem az északi féltekét és elkezdem jobb csapáson szorítani a szelet.

Tegnap reggeltől megváltozott a légkör felettem. Már nem olyan szikrázóan kék és tiszta az ég. Azt hiszem ez már a doldrumsra jellemző nyomasztó párás homály. Alig van felhő az égen. Ami van, az sem látszik a párában. Éjszaka sem látszanak a csillagok. Szerencsére a szél eddig kitart. Lehetne kicsit erősebb, de legalább stabil ami van. Elméletileg még 500 mérföldet a DK-i passzátban kell megtennem. Remélem így lesz.

Az egyenlítő közeledte most sokkal jobban várt esemény mint két éve amikor a Galapagos szigetek előtt először kereszteztük. Akkor előttünk volt az út nagyobbik része. Éppen csak belefogtunk a “végtelen” Csendes óceán átszelésébe. Most visszatérünk a “jó oldalra”. Az északi féltekére ahová születtünk és ahol felnőttünk. Már viszonylag kevés van hátra. Az egyenlítő átszelését a hazaérés egyik első momentumaként élem meg.

A Bluewater Sailing magazin egy régi száma akadt a kezembe. Nem véletlenül tartottam meg. Egy cikk miatt amiben Beth A. Leonard elemzi az Indiai óceán átszelésének alternatíváit. Tavaly nagyon hasznos volt. Beth az egyik kedvenc szerzőm. Kezdőként egy 37 lábas Shannon ketch-el vitorlázta körbe a Földet partnerével. Írásai részletesek és lényegre törőek, őszinték és személyesek. A vezércikkben arról ír a főszerkesztő, hogy milyen nehéz elidulni egy hosszú vitorlás útra. A felkészülés a végtelenségig húzódik és sosem teljes. Az indulás egy azonnali és gyökeres életmód váltás, amire nem lehet felkészülni. Így a többségünk egyszer csak becsukja a szemét és lelép a “trapézról”. Ezután a világot már sosem látjuk ugyanolyannak mint előtte.

Webb Chilesről nem írtam mostanában. Talán mert már elszállt minden esélye, hogy találkozzunk. Dél-Afrikában a szokásos néhany nappal kerültük el egymást, hasonlóan mint Új-Zélandon és Ausztráliában. Béláékkal Durbanban néhány hajónyira parkoltunk az ő 24 lábas Gannet-je mellett. Ő még nem volt a hajón. Megdöbbentett mindannyiunkat a látvány. Kicsi, nincs felépítménye, pálcikányi karbonárboc, cipőfűzőnyi merevítő kötelekkel. Az egész meglehetősen szedett-vedett, lepukkant. Hogy őrült-e, valahogy így válaszol a kétkedőknek: ” Az emberek gyakran mondják rám, hogy őrült vagyok. Ez a képzelőerő teljes hiánya. 1974 óta nulla percet töltöttem dugóban munkába menet vagy onnan haza. Nem vettem részt konferenciákon és munka megbeszéléseken. Egyszer sem hivatott a főnök az irodájába. Nem bocsátottak el, sőt nem is fenyegettek meg vele soha. Sok ezerszer láttam felkelni a Napot és lenyugodni miközben a kedvenc zenéimet hallgattam. Tengeri madarak röptét figyeltem miközben a kedvenc boromat vagy whiskymet szürcsölgettem. Néhány nagyon bájos, okos és szép nő osztotta meg velem az életét két generációból. Ki akkor az őrült?” Hát látva, hogy mivel vág neki a Jóreménység fokának, mindezek ellenére elbizonytalanodtam. Én biztos nem hagynám el vele a durbani kikötőt. A sajátommal sem volt könnyű megélni. Amikor utoljára egy hete néztem az útvonalát, már ő is megkerülte Afrika déli csücskét.

Naplemente. Még nem a horizont mögé, csak felette a sűrű párába. Ragacsos, izzasztó meleg. Tipikus doldrums körülmények. Most kaptam üzenetet Erától. Jól van, jó az idő. Szerinte holnap elérem az egyenlítői szélcsendes zóna határát, és két nap alatt át lehet motorozni rajta. Legyen úgy!

Már most sötétedéskor is úgy leállt a szél mintha elzárták volna a szélcsapot. Szerencsére a két orrvitorlával és az érzékeny szélkormánnyal az utolsó métereket is ki tudom facsarni belőle. Előbb áll meg a hajó mint eltérne a beállított iránytól. Ezt először 2014-ben Korfuról Montenegróba menet egy este tapasztalhattam meg. Akkor volt új a szélkormány és nem tudtam mire számíthatok. A vitorlák már ernyedten lógtak de az irányunkat a maradék tized csomónyi sebességünkkel is tartottuk. Unokahúgom fiával Andrissal voltunk. Elsimult a víz, kinn voltunk az dél-Adria közepén. Végtelen volt a nyugalom. Egyszerűen elmentünk aludni.

Miközben ezt írom tovább csökkent a szél. Már csak szellőcske. Szerencsére a hullámok is gyorsan követik. Mégis megyünk hátszelezve öt csomóval. Ez köszönhető a sok vitorlának, a tiszta hajóaljnak és nyilvánvalóan valamilyen áramlatnak. Ezért pucoltam a víz alatti részeket Szent Ilonán két délelőtt, hogy semmi se akadályozza a gyenge szeles jó teljesítényt.

A vitorlás iskolákban a gyerekeket megtanítják, hogy hogyan hajtsák a hajót annak billegtetésével. Velünk most ezt csinálják a hullámok, csak nagyban. Én azért nem húzom rá minden billentésre a shottot és nem tolom a kormányt…

2017 február 26. vasárnap

Végre! Ez már olyan doldrum-szerű! Éjszaka haladtunk és billegtünk. Meglehetősen zavart alvásokkal. A hajó összes ágyán sikertelenül próbáltam álomra lelni. Öt után leszakadt az ég. Negyed óra alatt sikerült feltörölnöm a vizet ami a nyitott ablakokon át bejutott. Nevezhetjük kikényszerített takarításnak.

Amikor elállt az eső, visszatért a szél és szépen elindultunk ismét. Minden megy magától. Kívánni sem tudnék jobbat. Egyszer majd nem jó irányból tér vissza. Na, akkor kezdődik a munka.

Napfelkelte után megindultunk. Robogtunk 7-8 csomóval, de csak fél órát. Utána három csomóval billegtünk ugyanannyit. Hát itt vagyunk. Ez már tényleg a doldrums. Era megmondta, hogy így lesz. Egyik pillanatban kék az ég, sehol egy felhő. Tíz perc múlva óriási felhőtornyok takarják el a Napot. Nem jöttek valahonnan, itt keletkeznek. Ez a felhőgyár. Hozzávalók: meleg tengervíz, forró levegő, sok vízpára, enyhe légmozgás. A pára felszáll, kicsapódik, leesik. Egyhelyben.

Most jött el az idő, hogy nem tudom követni a napok múlását. Egyik nap gyorsan, szinte észrevétlenül telik el, a másikon félóránként pillantok az órára, mert annyira várom, hogy teljen az idő. A doldrumsban változékony az időjárás. Megszűnik a passzát kiszámíthatósága. Ez feladatot ad és figyelmet követel. Így az idő is gyorsabban telik. Minden vitorlával megtett mérföld sikerélményt jelent itt, ahol a motoros előrejutás az alap. Örülök ha csak négy csomóval is de magától megy a hajó. Még jobban ha hat fölé ugrik a sebesség mint most is. Ajándék ez az egyenlítő környékén.

Délután fél négy. Eddig még kitart a passzát. Sőt rendesen teszi a dolgát a reggeli bizonytalankodás után. Márcsak 140 mérföld az egyenlítő. Ha marad a szél, akkor holnap ilyenkor eljön a nagy pillanat.

Egy órája lement a nap. Annyira sötét van, hogy a vitorlákat sem látom, de még a szélkormányt sem a hajó farán. Hold még nincs, a csillagok fényét pedig felemészti a pára. Megyek bele a nagy fekete semmibe.

2017 február 27. hétfő

Éjszaka még mindig széllel haladtunk. Délelőtt tízkor leszakadt az ég. Minden záporok ősattya zúdult a nyakamba. Elvitte a szelet. Fél tizenegytől motorozásra váltottam. Beöltöztem és minden szabadon maradt bőrfelületem bekentem napkrémmel. Most fél egykor 15 mérföldre van az egyenlítő. Hűtésről a nagyvitorla zsákjából nyakamba folyó esőviz gondoskodik. Ami mellé folyik azt felfogom egy vödörbe és azt is magamra öntöm. Az egyenlítőn a déli órákban ez a sikk.

15.40-kor átléptem, az egyenlítőt. Előtte jött megint egy hatalmas zápor. Épphogy végeztem a zuhanyzással alatta, hogy levideózzam a nagy pillanatot. Tisztán léptem át az északi féltekére! A hajó nem döccent amikor áthaladt a vonal felett. Örülök, hogy két év után ismét “hazai” vizeken úszik a hajó. Juhééé! Örömömben megittam az alkalomra tartogatott sört és leöblítettem némi whiskyvel. Lassan lejjebb megy a nap, kevésbé lesz forró és én felkészülök az egész éjszakás kormányos szolgálatra. “Magad uram ha szolgád nincs” De jó, hogy van egy vadonatúj, de működésképtelen autopilotom…

A nagy esemény feletti örömömben felhívtam Erát. Ez alatt a 8,2 perc alatt nem voltam felöltözve és a jobb műhold kapcsolat miatt kiálltam a hajóorrba. Ennyi elég volt, hogy megégjek a napon.

22.45 Ülök a kormányállásban. A nagyvitorlából csöpög a viz a nyakamba. Ez tart ébren. Épp egy vízalatti hegyvonulat húzódik keresztbe alattam. Nem közelíti meg a felszínt 2000 méternél jobban. Kiváncsi leszek hogyan befolyásolja a kedvező áramlatot, ami stabilan segít Szent Ilona óta. Most is csak 1800-as fordulaton megyek, de a sebesség így is hat csomó. Ezen a fordulaton a motor óránként két liter gázolajjal beéri. Így hat napon át tudok folyamatosan menni. De nagyon nem szeretnék. Az éjszaka vak sötét, de a levegő kellemes. Azonban körös körül villámok cikáznak. Egyenlőre nem a közelben. Óvintézkedésként minden mozdítató elektronikus kütyüt beraktam a sütőbe. Ez a hajókon szokásos módszer a telefonok, navigációs eszközök légköri túlfeszültség elleni védelmére. Az aluminium hajótestben nem lenne rá szükség, de jobb a békesség.

2017 február 28. kedd

Egy órától ötig aludni probáltam. Közben többször esett, ilyenkor be kellett mindent csuknom. Sodródtunk hat mérföldet északkeleti tehát jó irányba. Reggel egy másik világban ébredtem. Olyan volt az érzés, mint amikor otthon reggelre behavazik a táj. Most elsimult a víz. Nyugalom üli meg a felszínt. A tornyos gomolyfelhők alja a vizet éri. Szél nincs. Még nincs nagyon meleg. Az éjszaka kicsit lehűlt. Ruha nélkül voltam a kokpitban. Nappal az UV sugárzás miatt nyakig be kell öltözni.

Naplemente előtt az egyik zivatar hozott szelet, mellyel rásegítettem a motorozásra.

2017 március 1. szerda

Háromig bírtam a kormány mellett majd leállítottam a motort és elmentem aludni. Nagyon mélyen aludtam. Közben a hajó szinte semmit nem mozdult. Se áramlat, se szél. Két – három napot még biztos, hogy efféle “vezekléssel” fogok tölteni. Csak ne lenne ennyire meleg. Éjszakára sem hűl harminc fok alá a hőmérséklet.

Az alaphullámzás iránya a tegnapi nap során megfordult, már szemből érkezik. Ez szelet egyenlőre nem jelent.

Összevont reggelire és ebédre tojásos tésztát csináltam. Húst az indulás óta alig ettem. Már ha a vagdalthús egyáltalán annak számít. Friss áru Szent Ilonán két napig van az RMS érkezése után. Ami már a hajóval eleve utazott egy hetet, plusz két nap mire levámolják és kikerül a boltok polcaira. Gyümölcsöm egyáltalán nem volt. Zöldségből is csak öt szem paradicsom, egy kiló vöröshagyma és kb. két kiló sárgarépa. Ez mind. Indulás előtti napra ígértek káposztát. Amikor reggel bevágtattam a boltba a bennfentes információm birtokában, mondták, hogy nem érkezett meg. Az ok? Az előző napi eső miatt felázott a föld, így a gazda nem ment ki a kertbe felszedni. Tipikus szigeti gazdaság és felfogás. Ettől olyan egészséges. Nem úgy az én étrendem.

Reggeli után látogatóim érkeztek. Egy nagy csapat delfin. Az egyik hátán tenyérnyi nyílt seb volt látható. Nem maradtak soká. Látszott rajtuk, hogy izgatottak voltak. Csak egy köszönésre szakították félbe a vadászatot.

Délelőtt a hajó rögzített kormánnyal tartotta az irányt. Ha kell azzal tudok finoman módosítani az irányon, hogy átülök a szalonban a másik odalra. Délutánra jött annyi szél, hogy elrontotta ezt a mókát. Vitorlázni probáltam benne, de sajnos hátulról jött, így a motoros rásegítés hatására a látszólagos szélsebesség csökkent. Így meg kevés volt a szélkormánynak. Iyenkor a propeller által keltett örvénylés dobálja a vezérlő lapátját. Szóval egy óra után visszatértem a tisztán motoros meghajtáshoz.

Az áramlatok csodálatos dolgok, ha segítik a hajót. Ha nincs szél és még a gázolajjal is spórolni kell, akkor meg egy átok. Lassan márpedig elérem az ÉK felől érkező Kanári áramlatot.

2017 március 2. csütörtök

Munkás nap a mai. Ott kezdődött, hogy a tegnapi be sem fejeződött. Ma este nem álltam meg aludni. Közben az áramlat visszafele vitt volna. A nehezen megszerzett mérföldeket nem adom könnyen. Nem is volt az. Alvás helyett bóbiskolás jutott kormánnyal a kézben. Nem volt rövid az éjszaka. Még elő sem bújt a nap amikor már vitorlát húztam. Igaz szembeszélbe, de innentől Gibraltárig úgyis az várható. Közben persze zuhogott. Kihasználtam, hogy a szélkormány viszi a hajót, és lezuhanyoztam a záporban. Mire kivilágosodott, üde tiszta voltam. Megittam még a kávémat és már mehettem is leereszteni a vitorlákat. Egy óra volt az arany élet. Azóta ismét perzsel a nap.

Most motorozunk, de van annyi szembeszél, hogy biztosít referencia irányt a szélkormánynak. Így most az kormányoz. Hogy tiszta szelet kapjon, lehajtottam a lejárat feletti sprayhood-ot is. Pihenés képpen három húsz literes kannából áttankoltam a gázolajat a fő tankba. Maradt még 60 liter kannákban.

A viz tele van algákkal. Sárga moszat. Pont olyan mint a Karibon volt. Még nem okozott gondot a szélkormány vízbe nyúló vezérlő lapátjának. Elhaladtam egy 200 literes vashordó és egy kisebb bólya mellett. Lehet, hogy kábszer lerakatot jelöl. Amerikából itt halad át a világ második legforgalmasabb csempész útvonala. A cél Nyugat-Európa Afrikán keresztül.

Naplemente után fokozatosan meggyőzővé vált a szél. Már előtte látszott, hogy megváltozott felettünk a légkör. Eltűntek a felhő gigászok, és apró gomolyfelhők borították be az eget. Csökkent a párásság, sokat javult a láthatóság. A hullámzás továbbra is csekély, de ami van az szélirány szerint rendeződött. Talán kiértünk a doldrumsból? Egyszer megálltam, mert valahogy nem haladtunk úgy ahogyan a sebességünk alapján kellett volna. Kicsit vártam és látszott a térképkijelzőn az egy csomós nyugat – keleti irányú áramlat. Emiatt nem álltam meg éjszaka sem. Tízkor aztán elkezdtem vitorlázni. Jobb csapáson megy a hajó teljes vitorlázattal. Öröm, hogy négy nap után végre leállíthattam a motort. Északnyugatnak haladunk, északi szélben.

2017 március 3. péntek

Azt hittem kikerültünk a doldrumsból, vitorlázhatunk, haladhatunk. De nem! Egészen furcsa hangra ébredtem. Hangos suhogás, mintha szénsav buborékok közé kerültünk volna. Mire kinéztem már megállt a hajó. Mindkét vitorla átvetődött. Az orrvitorla a belső előremerevítőn fekszik, a grósz a runner backstay-en akadt fenn. Az egyik felső latni kétrét hajolva, de még nem tört el. Beleragadrunk az algamezőbe. Bűzös mocsár. A szél nem volt erős így a vitorlák végül nem sérültek. De annyira igen, hogy oldalra sodródva szétnyitott a hajó egy folyosót az algamezőben. Pár perc és kinn vagyunk. De vajon hány ilyen úszó csapda leselkedik még ránk a sötét éjszakában?

Reggelig kiderült. Volt még négy vagy öt. A hajót most nem állították meg teljesen, csak a szélkormány vízben úszó lapátját hajtották fel. Az így van tervezve, tette a dolgát így előzve meg a sérülését.

9.00 Mérlegelve a lehetőségeket úgy döntöttem, hogy ha lassan is de motorozom amíg van gázolajam. Cirkálnom kellene. A jobb csapás visz közelebb a célhoz, viszont így szembe kell mennem az egyenlítői ellenáramlattal. De ehhez nem elég erős a szél. A hajó hánykolódik, de nem halad. A bal csapás viszont kivisz nyugat-Afrika partjai felé. Potenciálisan vissza a doldrumsba és a szembeáramlatba. Ez sem reális alternatíva.

De aztán fordult a szél és új helyzetet teremtett. Egész nap Gambia felé fordulva szorítottuk a szembe szelet. ÉNY-i szél? Pont onnan ahová mennünk kellene? Erről nem szól semilyen fáma. Bal csapáson tartunk szinte északnak.

20.40 Big Bang. Most omlik le az árboc! – gondotam. Rohantam a fedélzetre, hogy lássam mi van, és a vitorlákat eldobva tehermentesítsem a rendszert. Leelenőriztem mindent. Azzal kezdtem, hogy leengedtem a grószt, majd egy soron lereffelve húztam vissza. Forstágok, odalmerevítők, hátramerevitők megvannak. Minden a helyén, semmi nem lóg, vagy szabadult el. Talán elütöttünk valamit és az koppant. Belül a hajófenek puskapor száraz. Idő kell még megnyuszom. Tavaly egy nagy repülőhal találta el a feszes első árbocmerevítőt. Az is hasonlóan nagyot szólt.

2017 március 4. szombat

Két hete vagyok úton Szent Ilonáról. Két napnak tűnik.

Dél körül elkezdett bizonytalankodni a szél. Addig tartottuk a tegnapi irányt. Fél kettőkor aztán megálltunk. Kiengedtem a teljes nagyvitorlát és elindítottam a motort. Együttes meghajtással északi irányon haladunk.

Amint fordul valamerre a szél azonnal új helyzetet teremt az útvonal választásban. Újratervezés. Ma már volt belőle sok. Minden alternativát kidolgoztam. Mindegyikkel megbarátkoztam. Az alapfetevés mindig az, hogy egyszer (hamarosan, max. néhany száz mérföldre innen) el kell érnünk az északkeleti passzátot. Nem ismerős? Aki olvasta naplónkat Galapagos környéki kalandjainkról, annak bizonyára. Ugyanaz a szitu. Átverekedjük magunkat az egyenlítői szélcsendes zónán. Itt délről északra, ott fordítva. Elfüstölünk sok száz liter gázolajat, de ekkor a szél kihátrál a sorból és magára hagy. Pontosabban az áramlat kénye, kedvére. Aztán ülünk és várunk, miközben sodródunk. Akkor Laci barátunk mondta ki az ítéletet, hogy egy hétig nem lesz szél. Ma Era. Nemrég hivtam műholdas telefonon. Szegény telefon. Már annyiszor, de csak oly kevés mentette meg, hogy a rossz hírek miatt összetörjem, majd a darabokat a vízbe szórjam. Kérdeztem, hogy mikor lesz már vége ennek a szokatlan nyugati szélnek. A válasz, hogy holnap, de utána egy hétig semmi.

Itt is van áramlat is. Nem is egy. Az egyik kelet felé vinne vissza, a másik meg délre. Azt nem tudom, hogy a határon éppen melyikben vagyok. Hála istennek az egyenlítői ellenáramlat már elmaradni látszik, a Kanári áramlat pedig még nem elég markáns.

A jó hír, hogy az északias szélnek köszönhetően legalább éjszakára visszahűl a hőmérseklet harmic fok alá.

Anno Galapagosnál egy reggel levágtam a hajam nullás géppel. Túl meleg volt, a mosása pedig vízpazarló. Ezen az úton eddig esőben mostam hajat.

Az már szinte biztos, hogy nem érek vissza az Adriára amikorra terveztem. Áprilisban. Ezek a szélcsendekkel tarkított szembeszeles szakaszok igazán embert próbálók és lassúak. Szinte mind ilyen ami még visszavan.

Amint megkaptam a rossz szél előrejelzést azonnal leállítottam a motort. Nincs hova menni vele. Úgysem visz el egyetlen kikötőig sem. Lassan a vitorlák is elkezdenek ernyedten lógni. A zöldfoki szigeteki Mindelo pedig még 674 mérföld ide.

20.10 Minden elcsendesedett. Megállt.

Leszereltem a vitorlákat. Így megállapítható, hogy merre és mennyivel sodor az áramlat. Kicsit vártam és látszik is. Északkelet felé sodor 0,5 csomóval az egyenlítői ellenáramlat. Kárt nem tesz, csak csinálja! Talán előbb jön szél mintsem, hogy hónapok múlva partra tegyen itt a szomszédban Sierra Leonéban.

Érdekes még, hogy a széllel együtt szinte azonnal megállt a hullámzás is. Pedig néhány órája még volt több méteres tengerjárás. Szerencsére 3-4 napra való gázolajam van. Ha kell talán a gambiai Banjul-ba elérek vele. De nem akarok. Kalandkereső vitorlázók – értsd többnyire franciák – felhajóznak a Gambia folyón vizilovakat és krokodilokat nézni. De nem kenyerem a hajó épségének kockáztatása. Egyedül vagyok, másrészt a két méteres merülés nem sekély, rosszul feltérképezett, állandóan vándorló homokpadokkal teleszórt folyótorkolatokba való. Amúgy érdekes hely. Semmi másból nem áll, mint a folyó két partja néhány száz km hosszban. Ennyi az egész. A partra jutás is bajos lenne dinghy hiányában.

2017 március 5. vasárnap

01.00 vitorlák fel. Felébredtem a szélre. Amikor már ismét ment a hajó visszafeküdtem aludni.

Hetven mérföldet sikerült haladni. Az utolsó órában már motor rásegítéssel. Mire megfőtt a Maggi leves megállt minden. De olyan hirtelen, hogy mire leeresztettem a vitorlákat a nagy billegésben még a levesből is kifolyt.

17.30 Reménykedve, hogy haladhatok, elindultam. Motor és vitorla együttesével. A lehető legélesebben szél felé haladva pontosan célra tartok. Az egyenlítő óta most először. Era smsben írta, hogy kedd reggelre elérhetem a gyenge passzátot. Megpróbálom.

21.50 Motor leállítva. Nélküle is megy.

2017 március 6. hétfő

01.00 Fordítva mint tegnap: szél eláll, mindent leszereltem. Harminc mérföldet faragtam a visszalevő távból.

01.35 Alvási kísélet sikertelen. Közben jön szél. Teljes vitorázatot bontottam.

9.40 Összes vitorla leengedve. Szél használhatatlan. Motor még megy, de meddig?

Utikalauz szélcsendben ragadt földkerülő vitorlazóknak – avagy hogyan éld túl az elkerülhetetlent.

– Begin
– Hidd el ha már bekövetkezett. Másokkal is megtörtént és meg is fog.
– A “Miért pont én?” vagy a “Miért velem történik?” vagy a “Így soha nem fogok hazérni!” kijelentések kimondása programozottan történik, elkerülhetetlen.
– Amikor felfogtad a tényt, az öklöd és a lábad nem arra való, hogy drága dolgokat összetörj vele a hajón.
– Minősitett esete a balszerencsének, ha az alabbi néven emlegetett időjárási zónákban sikerült szélcsendbe kerülnöd: egyenlítői konvergencia zóna (ITCZ), vagy egyenlítői szélcsendes zóna, vagy doldrums.
– Ezen zónák árszelése legalább két alkalommal minden rendes földkerülés részét képezik. Ezek nélkül “teljesítés igazolás” nem állítható ki.
– Továbbra is csak a biológiailag lebomló dolgokat hajigáld a vízbe. Magadat vagy tárgyaidat nem éri meg.
– Hiába minden további szél előrejelzés letöltése, az otthoniak – aznapi huszadik satphone hivással történő – halálba ingerlése. Ez mind nem hoz szelet.
– Előbb – utóbb visszatér a szél. Az egy hét inkább előbbnek számít.
– Rájössz majd, hogy vannak áramlatok is a képben. Amik rossz irányba visznek miközben mozgásképtelen vagy a hajóval. Kerüld el az ebből fakadó második dührohamot. Vagy legalább mérsékeld a károkat és a negatív következményeket. Különösen kerülendő áramlatok azok melyek: partra, sziklákra, korallpadokra sodornak, visszafelé vagy a szélcsendes zóna legsötétebb mély bugyrai felé hajtanak. Teendő: bízni a vak szerencsében.
– Ne vádold magad az előrelátás hiányával. Az a plusz néhány száz liter gázolaj sem oldotta volna meg a problémádat. (De lehet, hogy további száz már igen.) Ilyenkor vigasztaljon a tény, hogy annyi kannát úgysem tudsz a hajón elhelyezni. Más objektív megfontolás, hogy az előző helyen a gázolajat arany áron mérték. Hát nem ér meg ez a jelentős megtakarítás egy pár napos/hetes ácsorgást a semmi közepén? (Vigyázat! A gondolat miszerint mekkorát spórolhattál volna ha egyáltalán bele sem vágsz az egészbe, káros egészségügyi kockázatot hordoz. Ebbe belegondolni csak orvos szigorú felügyelete mellett szabad.)
– Ne vedd szeméyeskedésnek, ha azt tapasztalod, hogy a pilot chartok szerint a szélcsendek aránya az adott helyen és hónapban nulla. Az a szélvektor ami odáig vitt téged, pedig egyáltalán nem létezik a szélrózsában. Megint csak adott helyre és hónapra vonatkoztatva.
– Ne táplálj hiú reményeket. Az a hullámzás amit lászt egy távoli, több nappal azelőtti vihar döghulláma. Nem, az a szél nem fog hamarosan ideérni.
– Használd ki az időt amire lehet. Főzzél, egyél, hozd be az elmaradt alvást, menj le alfába, kezdj el jógázni, meditálni, vagy csak elmélkedni a világ igazságtalanságán.
– Emlékszel milyen álmos és fáradt voltál két napja a kormány mögött? Hiába. Ettől most nem fogsz tudni jobban aludni. Ha ebbéli frusztrációdból eredő harmadik dühkitöréseden is sikeresen túltetted magad, jó eselyed van, hogy megérd a szélcsend végét.
– Ha kételyeid vannak próbáld gondolataid élét némi szesszel tompitani. (Ne szexet olvass! Annak itt objektív akadályai vannak.) Ha hagytad, hogy a legénységed mindet megigya, akkor most magadra vess.
– Ha kételyeid vannak az érkezett szelet illetően, akkor maradj nyugton, mert jogosak. Az a szél nem valóság, csak a vágyaid kivetülése.
– A körülötted vidáman fickándozó repülő halak nem a te bosszantásodra csinálják. Ők ekkor az életüket mentik a ragadozók elől, tehát ne akarj velük cserélni.
– A szélcsendeket gyakran szinesítik kisebb “nem szélcsendek”. Ezek jelentéktelenek az előrejutásod szempontjából. Két esetük ismert. Az egyik amelyik pontosan a menetirányod felől fúj, a másik amely addig sem tart, hogy rendesen beállítsd a vitorláidat. Mindezek végső soron a bosszúság faktort növelik. Tekintsd őket további jellemfejlesztésed eszközeinek.
– Az egészre gondolj úgy mint a VERGŐDÉS fogalmának mélyebb kibontására és megélésére adott lehetőségre.
– Végül emlékezz: A tengeren eltöltött legrosszabb nap is jobb, mint egy irodában eltöltött munkanap. Hát ne rohanj annyira vissza. Próbáld meg élvezni a csendet! (Ha képes vagy rá, akkor te egy másik bolygóra születtél. Ez esetben ajánlom a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvet. (Hitchikers guide to the Galaxy))
– Amúgy a statisztikában bevett eljárás, hogy az átlagot durván meghamisító kiugróan szélsőséges értékeket egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Majd tedd te is ezt a út végső értékelésénél.
– End

Közben délután kettőkor vitorlát húztam, hogy segítsek a vele a motornak. Az irány igy rosszabb, de vannak ötleteim amivel megmagyarázhatom. Például, hogy a korábban állítottal szemben mégis felmegyek a Gambia folyón. A másik, hogy ha itt egyszer rendes szél fog fújni az pont ebből az irányból lesz. A még nem létező széllel szemben nyerek teret.

Afrika a hajónak a koszos kontinens. Kezdődött a szénporral Richards Bay-ben. Folytatódott a vasérc berakodó porával Port Elizabeth-ben. Most az egyik esővel homok érkezett a Szaharából. A vitorlaszabó elsírná magát ha látná a szép új munkáit így legyalázva.

17.50 Feladtam mára. Nincs elég szél, hogy bármely értelmes irányba haladjak vele. Motorozni Mindelo felé lenne érdemes, viszont onnan jön már az áramlat is. K.O.

2017 március 7. kedd

Tegnap este kétszer beszéltem Erával. Szélre a belátható jövőben nem számíthatok ezért a B tervet vettem elő. Úgy hivják Gambia. Kértem, hogy nézzenek utána Dórával a noonsite.com-on. Pár éve poroszkált arra néhány vitorlás hajó. Remélem a helyzet mára sem lett rosszabb.

Este aludtam. Mint a tej. Elsimult tengeren. Csak épp annyira billegtünk amennyi a ringatáshoz kellett. Hűvös volt. A kabinban 27 fok. A párásság miatt be kellett csukódnom, de jól esett. Otthon édes otthon, távol a világban. Az nem írhatom, hogy “Távol Afrikától” mert az itt van a szomszédban.

A fedélzetet vörös porréteg fedi. Jó lenne most egy zápor ami lemossa, de reálisan erre nem számíthatok a környéken.

Délig motor és vitorla együttes meghajtással, majd már vitorlával is tudtam irányra vitorázni.

14.10 Két órát tudtunk motor nélkül haladni. Ajándék.

Egy óra múlva ismét erősödött a szél. Motor leállítva.

Negyed hat. Most értem bele a nyugat-Afrika melletti hajózási útvonalba. Száztizenöt teherhajót listáz ki az AIS. Mint a hangyák. Hozzák – viszik. Isten az égből bizonyára értetlenül néz le minderre.

19.30 Az elmúlt 24 órában úgy tettünk meg 100 mérföldet, hogy éjszaka hat órát álltunk, mert nem fújt szél és mert aludnom kellett. Most éppen ejtettem egy picit szél alá, és reffeltem is a grószt egy soron.

A szent ilonai indulás óta 2000 mérföldet jöttünk.

A naplemente ismét jóval a horizont felett esett meg. Porvihar szerűség van. Vastagszik a hajó minden porcikáját beborító sárréteg. Furcsa bukéja is van a levegőnek ahogy beleszagolok. Mire Afrikába érek nem leszek magam sem megkülönböztethető a helyi bozótlakó emberektől. Sok hetes szakáll, napszítta bőr. A ruházatom – kerülendő a köz megbotránkozását – inkább most nem ecsetelném. Legyen elég annyi, hogy a szennyesemnek nem mosószer kell hanem egy gyufa. Magamat meglepően tisztának érzem. Kevés étkezés, kevés méreganyag bevitel, kevés salakanyag termelődés, tiszta környezet. Ez lehet a magyarázat.

21.20 Eldurvult az idő. Még egy soron csökkentenem kellett a nagyvitola felületét. Megnőttek a hullámok amikre szemből megyünk. 7 csomós sebesség 25 fokos dőlés jobbra. Igen kényelmetlen menet. Ráadásul a por miatt minden csukva.

22.15 Megnyugszik a szél. Kimegyek kiengedek egy sort a nagyvitorla reffeléséből. Örülök, hogy az orrvitorlával való birkózást megspóroltam magamnak. Hűvös van odakinn. Az egyenlítőtől északra gyorsan elkezdett csökkeni a hőmérséklet. Itt most jó. Ezzen a szinten megállhatna.

Era leírta amit a neten talált Gambiáról. Állítólag biztonságos és talán fel tudom tölteni a készleteimet a következő etapra. Van ATM, boltok, és beszélnek angolul. Kérdés, hogy lesz-e internet és hogyan jutok partra csónak hiányában. Friss gyümölcsre vágyom. Néhány mangóért a fél karomat. Mindenképpen várnom kell egy jobb szélperiódusra is. Nem vágyom másra csak az itt uralkodó széljárásra. Mert egy hete olyan északnyugati fúj amit a könyvek szerint nem is létezik.

2017 március 8. szerda

A hőmérséklet a csukott hajóban is visszaesett 25 fokra. Éjszaka 40 percenként keltem ellenőrizni a hajó forgalmat. Reggelre nem láttam ki az ablakokon. Mintha bevakolták volna. Így kávézás helyett először vizet vödröztem a fedélzetre. A sós viz is jobb mint a sár. Betöltöttem negyven liter gázolajat kannákból a tankba. Jól állok még van 120 liter nafta. Ezt követte a kávé és a napi főétkezés egy szalonnás, hagymás, kolbászos tojásrántotta. Az utóbbit kezdem halálosan unni. Indulás előtt teszteltem az áramlatot. 0,7 csomó szemből. Ez már a Kanári áramlat. Bárcsak a szigetek is itt lennének már. Jó szélben kevesebb mint egy hétre lennének. Ami most van, abban hetekre.

Kilenckor indultam tovább tisztán motorral. Éjszaka míg aludtam kitartott a szél. Ezt nagyon respektálom. De a Nap elvitte mind. Ezzel a tempóval bő egy nap az út. Holnap reggel érkezem a folyó torkolatába, ami pont jó a folyón való felhajózáshoz. Onnan még 20 mérföld a városig Banjul-ig (Bathurst).

Továbbra is büdös a víz. Felkeveredik tőle a gyomrom. Ott szokott ilyen szaga lenni, ahol sok benne a plankton. De éjszaka nem volt foszforeszkálás. Amúgy pont a kontinentális talapzat széle fölött vagyok, ahol a mélységi áramlatok a felszinre kényszerülnek, tehát a plakton dolog akár helytálló is lehet. Ha van kínai halászhajó, akkor jó helyen kapisgálok. Márpedig itt van, az AIS szerint.

10.15 Vitorlát bontottam. Egyenlőre marad a motor is. Így is alig több négy csomónál a sebességünk. Mint a kínainál: egy kici ez, egy kici az. Egy kici motor, egy kici szellő a vitorlákba, és egy kici ellenáramlat. A várható érkezési időnk mégis tíz órával csökkent. Kici szél isz szokat ér ám!

Sietni nincs miért. A folyón való felhajózáshoz meg kell várni a reggelt. A folyók a torkolatvidékeken az óceán áramlataival találkozva változatos mederképet alakítanak ki. Homokpadokkal megtűzdelt szövevényes labirintust. Amely ráadásul állandóan változtatja a helyét. Feltérképezni csak korlátozottan lehet, ami meg van, azt kétellyel kell fogadni. Legjobb ha megnézzük merre megy az, aki ismeri a torkolatot, vagy merre járnak a nagyobb merülésű hajók. Fejlettebb országokban a hajózási jelzések rendszere segít. Itt vastag betűvel van a térképre írva, hogy nem megbízhatók.

Szép nap a mai. Több okból. Nyugodt az idő és a tenger. A napsütés végre simogató, nem perzselően bántó. Belátható közelségben a megérkezés.

Lassítanom kell a hajót, hogy ne érjünk a torkolatba az éjszaka közepén. Ideális négyes erősségű félszél fúj. Két soron reffeltem a nagyvitorlát. 18-19 óra van 65 mérföld megtételére.

Egy motor hangra lettem figyelmes. Kinéztem és egy halászhajó haladt a közelemben. Viszont előtte volt egy kisebb csónak és a hálóját jelző bója. Nem hittem a szememnek. Irányt kellett módosítanom, hogy bele ne szaladjak. Kezdődnek az izgalmak. Megjelentek Afrika első követei is a legyek.

Naplemente előtt harminc mérföldre voltam a torkolattól. Újabb hírek érkeztek Erától. A Külügyminisztérium Gambiát az utazásra nem javasolt országok közé sorolja. A noonsite.com-on kedvezőeket írnak az országról, de legutolsó bejegyzés gyanúsan régi. 2012-es. Ez döntött. Irány az ide 90 mérföldre levő Dakar. Szenegál fővárosa. Manu is járt itt két hónapja, igaz nem kérdeztem részleteket. A huszáros döntést egy zacskós leves követte, hogy felkészüljek a hűvös éjszakára. Sajnos a szél egy órat sem tartott ki. Motorral haladunk. Halászhajók és hálók körülöttünk. Lassan éjfél.

2017 március 9. csütörtök

Az éjszaka nem unatkoztam. Végig motorozni kellett. Volt figyelni való bőven. Egyrészt a halászhajók. Két mérföld volt a láthatóság a párában. Gakran hallottam a pöfögését, de nem láttam. Ami még nagyobb fejtörést okozott az az, hogy a térkép szerint a területen egészen Dakarig jelöletlen olajkutakra és fúrótornyokra hivják fel a figyelmet. De az AIS-en láttam, hogy a vonóhálós halászhajók és teherhajók is áthaladnak, így én sem kerültem. Reggelig egy akadállyal sem találkoztam. Éjfél után ebből a zónából tempósan, 16 csomóval jött szembe egy nagy teherhajó, a Maersk Voltaire. Gondoltam, hogy tudja mit csinál a labirintusban és tiszta előtte az irány. Ha így van, akkor amíg a közelembe ér én is védett vagyok mástól. Ezt kihasználva megálltam és aludtam negyven percet. Ezen kivül kétszer negyed órát volt merszem aludni menetben.

Késő délutánra értem el Dakart. A naplementében dobtam horgonyt. Végig motoroztam, de kellett mellé a vitorla is, hogy időben érjek. Délután pár órára fordult annyit a szél. Dakar előtt porvihar homályosította el a Napot. Korom finomságú vörös por lepte be a hajót. Posztapokaliptikus felhők gomolyogtak horizonttól horizontig. A vége hosszú volt. A vitorlákat tíz mérföldre le kellett engednem, mert elfordult a szél. A porban egymás után tüntek fel majd el a lehorgonyzott teherhajók. Két óra alatt értem el a kikötő előtti vizterületet. A várost három mérföldről még nem láttam. Egy mérföldről is csak a sziluettjét. Amint elértem a város előtti kis erőd szigetet, egy tankert vontattak ki a kikötőből. Kitértem, és a visszafelé tartó révkalauz hajónak is. A nagy kikötőben nincs hely vitorlások számára. Meg kell kerülni a várost, és a belső sarokban lehet horgonyozni. Útközben bójákkal van tele a víz. Többször csak üresbe tett váltóval mertem árcsúszni a vélt hálók felett. Távolból semmi jót nem igért az öböl. A térkép szerint két méter alatti a vízmélység a parttól messzebb is. Közelebb érve megláttam egy árbocot a párában. Hát mégis jó helyre jöttem! Reméltem, hogy így lesz, mert kezdett sötétedni. A trópusokon meredeken és gyorsan zuhan le a Nap.

Egy nagy katamaránon láttam mozgást. Mielőtt horgonyt dobtam, mellé kanyarodtam. Rafael mutatkozott be, és látott el tanácsokkal a partra jutásról. Mellette biztonságos távolságra lehorgonyoztam. Nincs két méter alattunk a víz. Még dagálykor sem. Sajnos tömény szennyvíz. Körülöttem néhány másik vitorlás. Szines halász csónakok szelik keresztül kasul a vizet. Hosszúak, keskenyek, rikítóan díszítettek. Rafael mellénk irányítja a sárga taxi csónakot. Kérdi, hogy megyek-e a partra beszélgetni, sörözni. Mondtam, hogy majd másnap, fáradt vagyok. Maradtam és hívtam a családot. Küldtem néhány sms-t.

A fáradság ellenére nem jött könnyen az álom. Ilyen hosszú töredezett alvás és átvirrasztott éjszakák után kell egy hét mire újra rendesen alszom. Elkövettem egy hibát is. A hajó tele lett szúnyogokkal. Mire rájöttem késő volt. Vadászhattam rájuk egész éjjel.

2017 március 10. péntek

Még aludtam volna. Elfogytak a szúnyogok, kellemes hűvös volt a hajóban. De fél kilencre jött a vizi taxi. El kellett intézni a bejelentkezést. Előtte elpakoltam a vitorlákat. A csónakban megismertem egy másik francia szomszédot. Ő is szólóvitorlázó. Az első útján a Karibra tart. A lapos partra jutni egy hosszú fából ácsolt stégen keresztül lehet. A város a vízig ér. A homokon halász csónakok és füstölgő, orrfacsaró bűzű szemét kupacok. Kicsit feljebb van a CVD ahová tartunk. Ez afféle jachtklub. Egy irodába vezetnek. Egy magas, földig érő fehér ruhába öltözött srác fogad. Kitöltök egy űrlapot, ő elmondja amit tudni akarok. Végén a wifi jelszót. A zuhanyzóból menten kifordulok. Három hét után is még én vagyok a tisztább. De a wifi működik. Le sem szállok róla órákig. Közben fél szemem a környezeten tartom. Kiderül, hogy nagy élet zajlik körülöttem. Az egész egy Rejtői világba álmodott, számomra ismeretlen, szinte szürreális, de valamitől mégsem taszító világ. Jó jel, hogy söprik a leveleket. Egy csap mellett egy fehér srác hajóköteleket mos. Odébb egy fa árnyékában valaki egy gumicsónakot javít, látszólag nagy szakértelemmel. Egy feltűnő, talpig sárgába öltözött nő kézműves portékát pakol ki egy beton asztalra, amin előtte egy kutya feküdt. Odébb amolyan műhely szerűségek sorakoznak a fák között. Ez egyikben köszörülnek. A bokrok között szebb időket látott csónakok, árbocok. Némelyiken dolgoznak, de a többség régen meghaladta azt az állapotot amikor még javítható volt. Az emberek jönnek, mennek. Mosolyognak, kezet fognak, bemutatkoznak. Megtudom ki mihez ért. Egyikük a vizi taxi vezetője a motor szerelő. Egy másik a gumicsónak specialista. Egy félszemű srác viszi a vizet és az üzemanyagot a horgonyzó hajókra. Egy asszony a mosodás. Szép, élénken színes, tradicionálisnak tűnő ruhában, ugyanolyan anyaggal bekötött fejjel. A legtöbb nő így öltözik, ami nagyon feltűnő a mindent beborító vörös por egyhangúságában. Az egyik francia srác Pierre bemutat még néhány másik helyinek. Egy óra alatt az egész társaságot megismerem. Ők már tudtak rólam, mert egy új hajó érkezése esemény. Egy srác is várt míg telefonáltam. Az ő dolga, hogy a taxival elvigyen a hatóságokhoz bejelentkezni. Előtte azért lezuhanyozom. A taxival megállunk egy bank előtt, de kiderül, hogy a tárcám a hajón felejtettem. Nem nagy dráma, szinte alig kell fizetni a vámosoknál, a srác kisegít. A taxis mindenütt megvár. Kell a biztos pont a hatmilliósnak mondott város forgatagában. A klubba visszaérve kivitetem magam a hajóhoz. Útközben Pierre hajója mellé kanyarodunk aki segít lefordítani, hogy mi baja a külmotoromnak. A Dórán magamhoz veszem a bankkártyát és visszük a motort is. Mivel nincs csónakom nem hiányzik, de mégis megjavíttatom. Nekem olcsó, nekik munka és bevétel.

Újra a taxiban. A bank felé menet turbános figurák ugranak a kocsi elé. Talán öten lehetnek. A mély homokkal “burkolt” utcán amúgy is lassan haladtunk. Fekete arcok hajolnak be a nyitott ablakokon és kiabálnak, mutogatnak. Nem értem mit akarnak, de az erőszak tapintható. A taxis dudál és visszont üvölt. Az egyik tíz centiről arcomba kiabáló összegyűrt bankjegyet mutogat. Félek, hogy kikapja kezemből a fényképezéshez használt telefont, de már késő elrakni. Lassan megértik amit a taxis mond nekik. A kocsi előtt álló még nem tágít, de társai gyorsan elpárolognak. Megyünk tovább. Megfagyott ereimben a vér. A taxis mondja, hogy pénzt követeltek, és hogy isten hozott Afrikában. Alig megyünk kétszáz métert, ott a bank. Ha oda fordulnának láthatnák, hogy éppen a bankautomatával babrálok. Gyors vagyok amennyire lehet. Be a taxiba és el innen. A pillanatnyi ijedségen túl nem ráz meg nagyon a dolog. Ha itt ez a természetes, hát legyen. Az utazás elején másként reagáltam volna. Talán csapot papot hátra hagyva felszáltam volna egy repülőre és haza menekülök. De az három évvel ezelőtt volt. Azóta láttam néhány dolgot a világból. Felrepedt az európai védőburok.

A taxis letett egy szupermarketnél. Egy másik világba csöppenek. Tisztaság, légkondi, európai import áruk. Hónapok óta nem látott választék.

A klubban közben kinyitott a bár. Tízféle ital a pulton, két tétel a menün. Csirke és hal. Néhány szék, több kóbor kutya, egy repedezett és szétült bőr pamlag. Nincs más dolgom estig mint utólérni magam a három hét alatt érkezett levelekkel, kommentekkel, facebook postokkal. Mindennel ami otthon a napi életünk része. Plusz felkészülni a következő szakaszra: időjárás, szél előrejelzés, Navionics térkép letöltés, kikötők műhold képeinek lementése. Órákat beszélek Erával és Dórával. A szél előrejelzések semmi jót nem mutatnak. Semmit amit vártam, de mindent amire az év ezen szakában számíthattam. A környéken szélcsendek, kicsit északabbra 20-30 csomós szembe szelek, még északabbra a téli atlanti viharok. A továbbindulás több kompromisszumot és bevállalást igényel mint megszoktam. A jövő héten mindenképpen elindulok. Ezer mérföld széllel szembe.

Betoppan a motorszerelő. Szétbontotta a motort. Kér, hogy menjek vele és nézzem meg. Nagyobb a baj mint gondoltuk. Nem a dugattyú szorult meg a hónapokig sós tengeri levegőben állástól, hanem a kihajtásban egy csapágy a sótól. Megállapodunk, hogy így is megcsinálja. A mozdulatai azt sugallják ért hozzá. Pierre meg van róla győződve.

Mellém telepszik a reggeli francia srác és két nő. A téma a szokásos. Ki honnan jött, merre tart. A Rejtői világ megelevenedni látszik ismét. A teraszról a francia idegen légió laktanyájára látunk az öböl túlpartján. A srác felajánlja, hogy menjek velük egy pár portugállal másnap kirándulásra egy szomszéd szigetre. A sziget arról hirhedt, hogy rabszolga elosztó központ volt. Az egyik nő fehér francia Lorient-ből. Nem vitorlázó. Jön-megy a világban. Kamionsofőr volt a balkánon. Amikor kérdezem, hogy most mit csinál, azt mondja jobb nekem ha nem tudom. A másik nő egy helyi fekete. Ő jobban beszél angolul. A munkájára vonatkozó kérdésre a válasza ugyanaz. Egy ideje látom, hogy a srác aki a bejelentkezésnél segített, figyel a terem másik sarkából. Felállok és odamegyek megkérdezni, hogy miben segíthetek. Azt mondja szeretne velem beszélni. Kiböki, hogy hallotta, hogy a Kanári szigetek felé megyek. Szivesen velem tartana. Onnan amerikába menne tovább egy barátjával. A régi jó történet. Próbálom kiábrándítani, lebeszélni. Látszik, nem hiszi amit mondok.

Egy nő érkezik kosárkával és tésztabundába sütött halat árul a bárban levő öt embernek. Kipróbálom. Finom fűszeres. Megkínálom belőle a francia srácot. Később letesznek az asztalunkra egy másik ételt. Az is valamilyen hal bagettben, salátával, tojással a tetején. A férfi mint speciaitását kínálja. Ezzel az étlapon szereplő tételek felét ki is próbáltuk. Nincs időnk tovább várni. Az utolsó csónak naplementekor, fél nyolckor megy. Aki lemarad, a parton alszik. Na ennyire még nem érzem magam otthon.

Azt hiszem jó döntés volt, hogy tovább jöttem Dakarba és nem álltam meg Gambiában. Annyit hallottam csak az ottani körülményekről, hogy az új elnöki érában a külföldiek már nem szivesen látott vendégek.

Advertisements

Szent Ilona – Dakar Szenegál átkelés” bejegyzéshez ozzászólás

    • Igyekszem;) Hamarosan megy a következő is. Megjöttem a Kanári szigeteki El Hierro-ra. A kör bezárult. Üdv Attila

  1. Szia Attila! Örülök, hogy az utóbbi beszámolóidban több a személyes élmény, tapasztalat. Ebből még többet várnék, legyen itiner az utánad jövőknek. A következő szakaszod lesz a legkeményebb az én tapasztalatom szerint, de a Kanári-szigetektől már nagy valószínüséggel vitorlázva is el lehet jutni Gibraltárba. Ha Spanyolországban hagynád a hajód, a Földközi-tengeren nekem a legolcsóbb kikötö Agvadulce volt közel Gibraltárhoz. Ha jól emlékszem 16 Eu volt a 14m-es Norviknak a vendég hely, ami itt a legjobb helyen volt!
    Baráti irígységgel Szenegál iránt,- jövőre azt hiszem, mi is visszamegyünk a trópusokra- Jó szelet és szerencsés megérkezést:TT.skipp. sv. Norvik.www.norvikinfo.com

    • Szia Tamás! Tegnap kikötöttem El Hierro-n. Igen ez volt az egyik legnehezebb szakasz. De egyben vagyunk a Dóra is és én is. Csak még kicsit sokat alszom… Otthon kereslek. Üdv Ati

      • Szia Attila! Gratulálok a földkerüléshez és különösen az Atlanti szakaszhoz. A nyomkövetőn folyamatosan követtem az utadat és mindig hozzánéztem az aktuális szélelőrejelzéseket. A szakasz nehézségei ellenére jó volt újra átélni a kalandot. Immár hét fős a klub, ahol magyar skipperek körbevitorlázták a földet magyar lobogó alatt. Nekem a gibraltári megérkezés volt az a pillanat, mikor tudatosult bennem, hogy körbeértem, hazaértem. Nagyon jó érzés volt. Várom a személyes élménybeszámolókat, mi most Gárdonyban lakunk.
        Jó szelet, üdv: Tamás.sv Norvik.
        ui.:A Gibraltári-szoroson próbálj meg nappal átkelni, mert a marokkói oldalon a helyi halászok zárt láncban sorakoznak hálóikkal, nekünk éjjel sokadik nekifutásra sikerült átkelni rajtuk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s