Dakar – La Restinga, Kanári szigetek. A vég.

 

Közeledek az egyenlítőhöz. Kevesebb mint egy mérföld

Amikor még volt szél. Két azonos orrvitorla pillangóban

… és amikor már nem. Elsimult az óceán vize

Delfin barátok jönnek látogatóba

 

2017 március 11. szombat

Lefekvés előtt felraktam a szúnyoghálókat, de az apró dögök átjutnak rajtuk. Büdös füstöt is hozott a szél, így ismét zárt hajóban aludtam.

Mellém horgonyzott egy belga zászló alatti vitorlás. 53 lábas Van de Stadt. Ugyanaz a típus amivel Naomi James első nőként körbe szólózta a Földet a klasszikus déli útvonalon 1977-78-ban. Régi, de jó és megbecsült hajó, szép vonalakkal. Érdekessége, hogy egy szétszerelt sport katamaránt szállít. A két hajótest a jobb és bal oldali korlát mellé van kötve. Érkezett még egy német vashajó is az éjszaka. A Charlie Kiel-ből. A parton éppen egy nagyobb fa halászhajót lökdösnek egyre kijjebb a vízből egy bulldózerrel. Sajátos módja a hajó sólyázásának.

Ide kanyarodott a vizi taxi. Aggódtak, mert ma még nem láttak. Fatigué? – kiabálták. Bólogattam.

A nap során a mellettem álló hajó fedélzetén összerakták a trapézos katamaránt. Valami nagy dobásra készülhetnek mert folyamatosan filmezik és a hajó tele van szponzor matricákkal (Citroen). Innen egy komolyabb cél lehet, keresztül az Atlantin. Visszaért a francia szomszéd is a rabszolga szigetről. Profin bólyára kötött vitorlák alatt. Így ismerszik meg a jó hajós. A vendégei közben iszogattak a kokpitban.

Áll mellettem egy Bavaria 36. Nem régi, de vastag guano réteg fedi. A szálingokon mindig ül egy-két kormorán. A Bavariáknak nincs különösebb respektje az óceánokon. Egy atlanti átkelésre még talán, de földkerülésre alkalmatlannak tartják. Ha valaki eljut vele mondjuk Európából Új-Zélandra annak már hírértéke van, és többen csóválják a fejüket. Az évekkel ezelőtti adriai baleset híre a leszakadt tőkesúlyról és a magyar vitorlázó haláláról bejárta a világot. Rossz PR-t jelentett a Bavariának, hiszen a tőkesúly a szemünkben szent dolog. A két nagy franciával a Jeanneauval és a Beneteauval jobb a helyzet. Ők jól megalapozták a nevüket a régebbi modellekkel. Azokból még ma is sok van az óceánokon. Az újabbak már kevésbé időtállók. A költségcsökkentés és az öldöklő piaci verseny nyomot hagyott rajtuk is. Minden esetre sokkal kevesbé mint a Bavarián. A skandinávokban senki sem kételkedik. Egy Malö, Hallberg-Rassy, Najad, Nauticat vagy a régebbi Swan-ok mindenütt ott vannak és elnyűhetetlennek tűnnek. Slágerek a francia Amel-ek. Örök darabok szintén. Megbecsülik a régieket is. Angol hajóból érdekes módon nincs sok. Egy-egy Moody felbukkan. Ausztrália vonalában a katamarán mánia is véget ért. Az Indiai óceánon már elenyésző az arányuk. Ami van, azt Thaiföldön vagy a Fülöp szigeteken gyártották. Dél-Afrikában aztán újra sok van. Mert sokat ott is sokat gyártanak. Tömegével kelnek át velük profik a Karib tengerre, hogy betegyék valamelyik nagy charter flottába. Nem kifinomult jószágok a Moorings és a Sunsail Leopardjai, de a célnak megfelelnek. Találkoztam ilyen hajóval Tahitin. Nem vitorlázzák őket hanem motoroznak. A hatalmas kokpit százhúsz literes gázolajos hordókkal volt tele. A skipper évente négyszer megy egy-egy új hajóval Fokvárosból a Karib tengeren át Francia Polinéziába. Jól keres vele.

Dakar előtt homokviharban

2017 március 12. vasárnap

Beszéltem a sport katamarán gazdáival. Olaszok. Jól sejtettem, Atlanti átkelésre készülnek. Manapság egyre több az ilyen kaland. Az Atlanti abban az irányban ilyenkor doromboló kiscica. Csak szimplán két hetet kihúzni a trapézon akkor is szívás. A napot netezéssel töltöttem a parton. Nagyrészt a klubban, de elmentem ebédelni egy francia étterembe is. Ott sikerült egy csomó képet feltornásznom a netre. Felraktam az átkelés szöveges naplóját, és leszedtem a jövő heti időjárás előrejelzéseket két forrásból. Rafael kétszer tette meg az utat innen Teneriféig. Egyszer tíz, másszor 14 napig tartott. Holnap elkezdek gyorsan készülni, és indulok amint készen vagyok. Extrém időre nem számitok, a többit pedig elviselnem. Szélcsendtől a 25-30 csomós szembeszélig lesz minden. Északkeleti szél majd csak a vége fele. Két barátom szólt, hogy a Kanárin csatlakozna. Ehhez egy csónakot jó lenne szerezni.

 

2017 március 13. hétfő

Az első lehetőséggel mentem a partra ügyintézni. Kilencre várt a taxis akivel elmentünk bankba és bevitt a központba bevásárolni. Visszaérve már vártak a srácok akikkel üzemanyagot hordtunk a hajóra. Ismét van háromszáz literem. Egy kézi kordéval toltak el kétszázötven litert a partig. Gyorsan át is fejtettem a kannákból a tankba. Kicsit aggódom a minősége miatt. Szokatlanul sötét színe van. De ott voltam a “kagylós” benzinkúton és előtte megnéztem a kannákat. Erre nagyon ügyelek. A diesel motort a rossz gázolaj tudja megállítani semmi más. Kora délután újra kellett pézt kivennem, hogy a külmotorom javítását fizetni tudjam. Éppen Elemérrel majd Lacival beszéltem, amikor jött Rafael, hogy nyélbe üssük a korábban megbeszélt üzletet. Ő ad egy dinghyt, én ráhagyom a leszerelt szélgenerátoromat. A dinghy először nem tetszett, de meggyőztem magam. Arra amire hazáig kell, tökéletes. Amúgy régi, de jó állapotú. Sokáig fog szolgálni. Rafael örült a generátornak. Bár magának a sikeres üzletnek inkább, hiszen még hajója sincs amire felrakja. Én is jó cserének tartom. A generátor holt súly volt, Új-Zélandon majdnem kidobtam. A csónakra meg abszolút szükségem van. Úgy eveztem vissza a hajóra az új szerzeményemmel, és vittem a megjavított motort is. Már csak egy dolog hiányzik a teljességhez. Egy kiadós zápor ami lemossa a vörös port. Lesz majd az is északabbra.

Éjszaka elindulok. Kicsit izgatnak az öbölben levő hálók, de remélem a telihold fényénél meglátom a bójákat. Két óra és túlleszek rajta. Az első két nap nagyrészt szélmentesnek ígérkezik, de legalább jó irányba tudok haladni motorral. Utána megjön az északi szembe szél, ha szerencsém van akkor egy kis keleti beütéssel.

Vágyom ismét a nyílt tenger magányára, de leginkább a tisztaságára. Nehéz szívvel hagyom itt ezt a vegyes kis társaságot. A mindent megoldó helyi szakikat és a fehérek nemzetközi csapatát. Az olasz katamaránosokat, törököket, német és francia vitorlázókat. Az autós és motoros Afrika kalandorokat. Ez a világ legkoszosabb, legszennyezettebb, legporosabb és legbüdösebb helye ahol valaha jártam. De ez az egyik legmarasztalóbb kis közösség is. Állandó a mosoly, a hogylét felől érdeklődés, mindenki segítőkész és nincs sértődés de grimasz sem, ha éppen nem veszed meg a felajánlott árut vagy szolgáltatást. Legközelebb ugyanolyan lelkesedéssel kínálják. Mindenki keresztnevén szólítja a másikat. Másodjára az idegent is. A kapcsolat orientáltság legjobb példái ők, ami a túlélésük záloga. Megindító látvány amikor a telep személyzete a vitorla javító műhely hűvösében a padló porába kuporodik a nagy tál rizottó köré. Méginkább az, hogy azonnal ugranak neked is kanálért.

Az egyik francia vitorlázónak panaszkodtam, hogy nem szivesen vagyok egyedül az utcán. Nem félek, de zavar, hogy nem illek a képbe. Akaratom ellenére, de bizonyára feltűnően bámulom a sok szokatlan dolgot. A brutális szegénységet, az utca mocskában játszó gyerekeket, a viskó tövében az utcán nyílt tüzön ételt főző asszonyokat. A mindenféle műhely sötétjében születő vagy újjászülető dolgokat. A hatalmas ellentétet. A rengeteg drága autót és motort és a halálból visszahozott régi francia vagy japán autókat, robogókat. A gyönyörű helyi viseletbe öltözött szép nőket és sármos férfiakat és a kézi kocsit toló vagy robogón port nyelő feketébbnél is feketébb embereket. Nem akarok bámulni, irritálni, fehérségemmel, ruházatommal kitűnni. Egyszerűen kiváncsi vagyok mindenre. Megérteni a lehetelen körülmények ellenére is működő világukat.

Dakar egy nagy kikötőváros – a taxis szerint – hat millió lakossal. Afrika egyik kapuja. A múltban sok rabszolga hajó indult innen keresztül az Atlantin. Most is virágzik az ember csepészet. Szenegálban landolnak az Európának szánt drog szállítmányok Dél-Amerikából. Teherautó konvolyok viszik a kikötőből Afrika belsejébe a rizst és más segély szállítmányokat. Ha egy autó Európában már javíthatatlan roncs, itt kezd új életet, és húzza még nagyon sok évig. Itt elmegy akárhogy. A helyi mesterek erre szakosodtak. Mindent a végtelenségig képesek üzemben tartani. Vicces látni prémium terepjárókat romként, lógó karosszéria elemekkel, vastag por alatt. Hát itt végzi a sok Mecedes és BMW. Már alig felismerhetők, de még gurulnak.

Az ország északi része sivatag. A déli viszont esőerdő, száz kilométereken át hajózható folyók hatolnak a szárazföld belsejébe. A legtöbb afrikai országgal szemben itt jó a közbiztonság, nincsenek belháborúk és a 95%-ban muszlim ország ellenére az idegen szívesen látott vendég. Büszkék arra, hogy ők a “jó” mohamedánok – ahogy Badu a segítőm is mondta. Ha nem fúj ez a szokatlan északnyugati szél ami ide hozott, sosem ismerem meg mindezt. Messze elkerültem volna.

Maradnék is meg nem is. Taszít a szenny. Vonz az ismeretlen, a megfejtendő ellentmondás, az idegen életforma, a kaland és a vele járó veszély, a tetten érhető Rejtői világ romantikája. Megértem Rafaelt és a hozzá hasonlókat, aki itt ragadtak hosszabb időre. Könnyen magába szippant, megbabonáz mindez. A franciák amúgy is sokkal nyitottabbak, bolondosabbak más nációknál.

Első lépések a parton. Halászcsónakok és szemét kupacok

Keskeny halászcsónakok. Kis motorral is jól hasítják a vizet

A partot vastag szenny hab borítja

A horgonyzóhely “jachtklub” teraszáról nézve

Utcarészlet. Mindent a Szahara pora fed

Tipikus utcai részlet

A jachtklub udvarán. Három héttel Szent Ilona után

A taxi és vezetője itt is főszereplő a történetben

Ilyen egy afrikai tér Dakarban

Ez is egy átlagos utcakép

A vizitaxi vezetője aki a csónakmotort javítja

A sokat látott csónakmotor. Megszorult a sótól

Rizs segélyszállítmány indul Afrika belsejébe a kikötőből

Megyünk tankolni a benzinkútra

Rendes, segítőkész srácok

2017 március 14. kedd

Fél kettőig aludtam. Egy fél éjszaka is több mint a semmi. Lekötöttem a gumicsónakot a fedélzetre és felhúztam a horgonyt. A felhők mögött bujkáló telihold és a város szórt fénye mellett kimotoroztam az öbölből. Az összes bóját felszedték, semmit sem kellett kerülgetnem. Napkeltére megtettem harminc mérföldet és eltávolodtam a partoktól.

Sokáig kedvező áramlat kísért, jól haladtam. Estig kézzel kellett kormányozni, de sötétedésre a szélkormány át tudta venni az iránytartás feladatát. Az ébresztőt fél órára állítottam. Nyugat-Afrika partjai mentén haladó hajózási útvonal “tetszett meg” nekem is. Fontos, hogy a leghatékonyabb útvonalon haladjak hamár egyszer gépi erőt kell használnom.

 

2017 március 15. szerda

Napkeltére beerősödött az északi szembe szél. Előbb mint az előrejelzés alapján vártam. Ma még motorral akartam jó irányba haladni. Azonban nem volt értelme tovább elrőltetni a motoros menetet. A sebesség három csomóra csökkent a meredek hullámzás miatt. Kávézás után vitorlát bontottam. A grószt egy soron reffelve. Ha marad az előrejelzett szél, vagyis ahogy haladok északnyugati irányba úgy fordul keleties irányba, lehet, hogy sokáig maradok ezen a takkon. Holnaptól további erősödésre számítok egészen szombatig. Ezzel talán elérem a kanári szigeteki táv felét. A hétvégén lehet, hogy ismét motorozni kell, de azzal legalább a cél irányára lehet menni ismét.

Az erős dőlést és a nagy dörrenéssel való hullámvölgyben landolást ismét szoknom kell. Egy darabig furcsa a hajó félre billent világa és megrázóak az érkezések egy-egy hullám tetjéről elrepülve.

Bár hivatalosan még a trópusi zónában vagyok, a szél és az áramlat mégis a tél leheletét szállítja. Éjszaka, de még reggel is sokáig hűvös van. Ez be is csapott tegnap. Nem éreztem a nap melegét kormányzás közben és leégett a térdem és a lábfejem.

 

2017 március 16. csütörtök

Nehéz volt az éjszaka. Talán az egyik legnehezebb az út során. Majdnem visszafordutam a Zöldfoki szigetekre. Erős széllel szemben krajcoltunk. A hullámok tetejéről elrepült a hajó és nagyot csattanva és rázkódva érkezett meg a völgyekbe. Azt hittem nem éri meg épségben a reggelt. Valamikor hajnalban lecseréltem az orrvitorlát kisebbre és még egy soron kurtítottam a grószt. A mozgás továbbra is brutális maradt, mert a szél is tovább erősödött. Reggel fáztam, így még kávét főzni sem volt erőm, de bátorságom sem.

Ez folytatódott egész nap. Próbáltam behozni az elmaradt alváson, hiszen semmi másra nem jók az ilyen napok. De amikor olyat koppan a hajó mintha két méterről ejtenék betonra, akkor elszáll minden álom. De nincs mit tenni ha haladni akarok. Ez az ára ellenszélben. Kicsi vigasz, hogy úgy haladok ahogyan előzetesen elképzéltem. Persze nem jól, de adott körülmények között lehetne rosszabb is.

18.30 A szél tovább erősödik. Lehúztam a harmadik sor reffet, de még ez is túl sok. A fedélzet széle így is a vizet éri. Amit a hajó széles konstrukciója miatt nem szeret.

 

2017 március 17. péntek

Hajnali egy órára túl sok lett a jóból. Kezdtek elszabadulni a “lóerők” és elveszni a kontrol. Levettem az orrvitorlát, csak a három soron reffelt nagyvitorla maradt. Így nagyrészt szembe fordulva a széllel a hajó lassan megy előre, de jelentős a szél alá csúszása is. Előnye, hogy a hajót a saját örvényrendszere védi valamelyest az oldalról rátörő hullámoktól. Nevezhetjük veszteglésnek. Először a hajó történetében. Idebenn a mozgás sokkal kevésbé erőszakos. Olyan a ringatás mintha a dajkát kicsit elragadta volna a hév. Később el-eltalál odalról egy hullám. Átzúdul a víz a hajó felett.

A napklete hozott változást. De csak annyit, hogy vissza tudtam húzni az erős szeles orrvitorlát. A három sor reff és a kényelmetlenség maradt. A 310 fokos irány is. Távolodunk Afrikától. Majd csak feljebb fordulunk északnak. Követjük a szelet ahogy az lassan északiból északkeleletire vált. Valamikor a jövő hét elején.

Ötkor átfordultam bal takkra. Most a part, Mauritánia felé tartok. Előnyei: 1., Már kicsivel most is ez a takk visz közelebb a célhoz. 2., Ha később keleties szelet kapok akkor ez a kedvezőbb pozició. 3., Szombat és vasárnap a parthoz közelebb szélcsendet jósol a passageweather.com. Ha ez bejön, amiben vannak kételyeim, akkor irányra tudok benne motorozni. Azért kételkedem, mert a windytv.com ugyanekkor tizenöt csomós északi szelet jelez előre. A vitorlázat maradt a három soron reffelt grósz és az erősszeles orrvitorla. Sajnos a döngés is maradt. Nagyon idegesítő. Szétveri magát a hajó.

 

2017 március 18. szombat

Dél van. A takkváltáson gondolkodom. Próbálok valamit leszűrni az előrejelzésekből, de nem egyeznek sem egymással, sem a valósággal. Tegnap délután óta tíz, tizenöt csomós északi szélnek kellene fújnia. A valóság közel a duplája.

A családdal nem beszéltem a dakari indulás óta. Erától kapott sms-eket elolvastam. A telefon épségét nem kockáztatom a folyamatosan hajónak vágódó hullámok fröccseiben. Talán ma összejön, ha estére bejön a szélerő csökkenés.

12.30 Beöltöztem, takkot váltottam, harmadikról másodikra kireffeltem. Most indonéz tésztát főzök és száz kézzel kapaszkodom. Bár a szél apadt, a hullámok ezt még nem tudják. Ők az elmúlt két napban megszokottan ostromolják a hajót. Valaki szólhatna a hullám felelősnek, hogy vegyen vissza mert vége a táncnak!

2007-ben elmentünk egy autós nyaralásra Franciaországba. Chamonix-ban kezdtünk a Mont Blanc lábánál. Onnan a Verdun szurdok, Saint Tropez, majd egy nagy ugrással a Pireneusok, Lourdes és Biaritz következett. Az Atlanti parton megpihentünk egy hétre, mielőtt Cannes és a Garda tó felé haza vágtattunk. Az a túrát azóta is úgy emlegetjük, hogy Le Petit Tour de France a’la Májkrém. Azért kapta ezt a nevet, mert bármikor megéheztünk a hosszú autópálya szakaszokon, csak előhúztunk az ülés alól egy májkrémet. Most ezt a szerepet az indonéz tészta tölti be.

Közben elfogyott a tészta. Dakar óta ez volt az első meleg ételem. De nem panaszkodom, így is jókat ettem. Francia bagett, görög feta sajt, spanyol szalámi és sonka. Ki tudja milyen alma és paradicsom? Talán az is dél-spanyol Almeria környékéről.

Elmondom hogyan kell leszokni a chipsről. Olyan rosszat kell venni mint amit Dakarban kaptam. Indulás óta nem fogyott el egy zacskóra való.

Az előbb úgy elrepültünk egy hullámról, hogy azt hittem sosem érünk újra vizet. Ha ez még ismétlődik, lassítanom kell a hajót, mielőtt elhagyunk róla valamit landoláskor. Ha a hajógerinc alapjaiban nem egy I gerenda lenne, most nagyon aggódnék, hogy az árboc egyszer kiüti a hajó fenekét és távozik a Föld középpontja felé.

 

2017 március 19. vasárnap

Egy szép tiszta verőfényes nap. Az egyenlítő óta az első. Régen volt már. Végre nincs pára, por, nyomasztó szürkeség. Nehezen adta be a derekát az előrejelzéseknek, de végül lecsökkent a szél is. Lassan elhagyom Mauritániát és átlépek a Nyugat Szahara előtti vizekre. Motorral haladok, vitorla rásegítéssel, ami annyit hajt amennyit a Kanári áramlat akadályoz. Így kicsit közelebb vagyok a parthoz mint eredetileg terveztem, de a szél elvileg onnan fog beerősödni. Így később hasznát látom. Még nem tudom, hogy melyik szigeten fogok kikötni. Tulajdonképpen mindegy. Rengeteg a lehetőség, és nekem nincs szükségem másra, mint egy biztonságos helyre ahol kifújhatom magam és felkészülhetek a Gibraltárig tartó következő szakaszra. A felkészülés sem jelent mást mint a kedvező szél kivárását. Talán egy olajcserét a motorban. Lehet két lépcsőben is. Megérkezem La Gomera-ra, majd tovább megyek Graciosa-ra ami a legközelebb van Gibraltárhoz. De lehet az érkezés Hiero-n vagy Gran Canaria-n is. Széltől függ és attól is, hogy csatlakozik-e valaki, és ha igen, hol.

Kora este Erát hívtam. Megbeszéltük a hét során várható szeleket. Sajnos lesz benne majdnem viharos erősségű is. Annak szembe menni nem lesz leányálom.

 

2017 március 20. hétfő

Az előrejelzésnek megfelelően nem sokkal éjfél után megérkezett az északkeleti szél. Kezdetben bizonytalan, pöffös. Vitorla húzás közben is változott még. Elsőre két soron lekötött nagyvitorlát és nagyobbik orrvitorlát húztam. De az orvitorlát már be sem tudtam húzni, olyan erős volt. Felhúztam helyette az erősebb szélre való kisebbik orrvitorlát. Mire ezzel végeztem, már kevésnek bizonyult. Újabb csere helyett, kiengedtem egy sor reffet a nagyvitorlából. A szél reggelig be fog erősödni, úgyhogy egyenlőre marad a kisebbik orrvitorla. Egy órát tartott a hajnali testmozgás. Megyek vissza aludni. Ezzel a kifordulással eltávolodunk a hajózó útvonaltól is. Kevésbé kell résen lennem a teherhajók miatt. A Kanári szigetek legközelebbi pontja El Hierro sziget 371 mérföldre van.

 

2017 március 21. kedd

Egy hete vagyok úton Dakarból. 760 levitorlázott mérföld, de csak 530 légvonalban, El Hierro 260 mérföldre van. Éjszaka jelentős esemény történt. Bezárult a kör. Kereszteztem a 2014. novemberi indulás útvonalát. Teljes a FÖLDKERÜLÉS ! Amúgy ma elhagytam a trópusi vizeket. A Ráktérítő fölé emelkedtem.

Késő délután nem találtam a megfelelő vitorla beállítást. A szél erős volt, a nagyobbik orrvitorlával és két soron lekötött grósszal szenvedett a hajó. Lecseréltem kisebbre az orrvitorlát, de ahelyett, hogy megkönnyebbült volna, nem haladtunk. A szemből érkező hullámok és az egy csomós szembe áramlat volt a ludas. Először visszaraktam a nagyobb orrvitorlát, de az sok volt továbbra is. Másodjára a kisebbik orrvitorla mellé elindítottam a motort. Így mentünk bele az éjszakába, de aztán beerősödött a szél. Harmadik sorral csökkentettem a grósz felületét és leállítottam a motort. Így viszonylag megnyugodott a menet. Annyira, hogy kihúzzam vele az éjszakát. Vacsoránál letört egy tömött fogam sarka. Nehéz szakasz – mutatja ez is. Kopik a hajó, fogy a kapitány.

Bezárult a kör

2017 március 22. szerda

Reggelre apadt a szél, de nem a vitorla felületet növeltem. Ha így teszek elnyomott volna a szigetektől a szél. 160 mérföld Hierro, el kell kezdeni irányra állni. Ebben a motor a segítség, jó húsz fokkal élesebben lehet vele a szélhez vitorlázni. Kompenzálja amit a hullámzás és a szembe áramlat leront. Sajnos mivel meredekebben fut a hajó a hullámokra, jobban megdobálják, gyakoribbak az “elszállások”. De nem ez fáj, hanem a durva landolás. De pont irányra megyünk. Ha marad minden, akkor bő egy nap az út. De nem szokott maradni…

Amikor túl kemménnyé kezd válni a haladás, szenved ember és gép. Az ember attól, hogy vajon a gép meddig birja ki ezt a terhelést. Ilyenkor a következő módon nyugtatom magam. Sorra veszem a fontos elemeket, és felteszem a kérdést, hogy rendben van-e, és hogy bízom-e benne. Hajótest? Árboc, állókötélzet? Vitorlák? Motor, üzemanyag, kihajtás? Kormány, tőkesúly? Mikor mindenre rendben a válasz, csökken az aggodalmam.

Estig még sikerült naggyából El Hierro irányára vitorlázni. Legalábbis annyira, hogy a szélárnyékát elérve bemotorozzak valamelyik marinába. De aztán elfordult a szél 20-30 fokkal észak felé. Ezzel engem eltolt nyugatnak. Az estére várt, már szokásos erősödés sem jött meg. Ráadásul olyan mélyen elaludtam, hogy az éjszaka közepén felébredve sokáig azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Közben a viszonyok nem romlottak, de javítani sem volt esélyem, ismét visszabújtam az ágyba. Majd akinek útban vagyok kikerül – gondoltam.

 

2017 március 23. csütörtök

“Ej, ha lenne egy hajóm, rommá vitorlázhatnám magam.” – Nekem sikerült.

A reggeli ébredéskor örömmel tapasztaltam, hogy azért nem fordultunk teljesen amerika felé. A partotérés reménytelensége miatt érzett fájdalmam egy dolog tudta csak feledtetni. Egy másik. Beállt a derekam. Nem csoda, felfázás odakinn, megizzadás a vitorla kezeléshez felvett öltözékben. Kevés mozgás, lehetetlen testhelyzetek, állandó billegés az élet minden pillanatában. Alváskor, étkezéskor, de még a WC-n is. Tart már pár napja ez a mutatvány.

Aztán jött egy tanker hátulról, szél alól. Az AIS sehogyan sem tudta eldönteni, hogy melyik oldalról fog kerülni. A Dóra sokat forgolódott a hullámokon, ehhez képest túl közel jött a nagy vörös szörnyeteg. Na most megkapod! Most nem én fogok kitérni. – döntöttem el. Itt az idő, hogy éljek útjogommal. Beöltöztem és kiültem, vártam a prédára. Persze felkészültem a takkváltásra, de végül nem volt rá szükség. A szél kihagyott, és ezzel megoldotta a dolgot. A bestia elmasírozott előttem. A társaság, élet jele a közelemben szokatlanul felvillanyozott. Már a sziget közelségét is más szemüvegen át láttam. Örültem, hogy itt vagyok, akkor is ha még nem érem el. Máskor 85 mérföldről bemotorozhatnék, de nem most. 20-25 csomós széllel, hozzá illő markáns hullámokkal és egy csomós áramlattal szemben nincs esélyem. De tudom, hogy előbb-utóbb becserkészem. Csak még cifrázom kissé.

Elvégeztem az aktuális feladatokat is. Megtankoltam kannákból. De nem a fedélzeti töltőnyíláson át, mert azt a hullámok mosták. Kinyitottam a tank kémlelő fedelét, a tároló rekesz védelmében. Ott öntöttem át két kannányit. Többet itt sem mertem kockáztatni, mert a hullámok bárhová betalálnak. Ha a tankba sós víz jut, vége a motorozásnak. Erősödött is a szél, így ismét a harmadik reff került sorra. Soha életemben nem vitorláztam ennyit harmadik reff alatt. Az már az a határ, ahol csúnya dolgok történhetnek nagyon is könnyen.

15.00 Úgy döntöttem megnézem a másik takkot. Megpróbálok azon közelebb menni a szigethez. Egy darabig jól ment, sőt egyre inkább a sziget felé tartva tudtam szorítani a szelet. De egyszer szétnézve, elállt a szavam. Mint könyvekben a vihar szeme. Körös körül súlyos felhők, felettünk tiszta ég. Nem váratott sokáig a szélroham. Porzott a víz.

Zavaros éjszaka következett újabb viharokkal. Egyre kisebb vitorlával, egyre nagyobb motor fordulattal sikerült haladni a sziget felé. Már ha a 2-2,5 csomós sebességet haladásnak lehet nevezni. Magam sem értettem, hogy miként, hiszen a szél közel abból az irányból fújt.

 

2017 március 24. péntek

Reggel újabb tankolás kannákból. Kaotikusan hullámzó tenger, de haladunk. Délben
telefon Erának és Lacinak. Óvatosan elárulom, hogy ha minden jól megy estére megérkezem, kikötök. Lehet, hogy lejönnek elém a jövő héten. De jó lenne!

Dél van. 17 mérföld a sziget, jó irányú a szél. Rászánom magam a vitorla bontásra, de csak megdolgoztat. Öt percig sem tart ki. Visszatér a szembe szél és hullámzás. A sziget előtt három órával erős áramlat fékez. Emelem a motor fordulatát. Így sikerül sötétedés előtt kikötnöm. Puerto de La Restinga, El Hierro, Kanári szigetek. A kikötésben segédkező hajósok az útról kérdeznek. A fizimiskám elárulja, hogy nem a szomszédból jöttem. Újságolom, hogy ez az első kikötés mióta megkerültem a Földet. A szomszéd osztrák Bernarddal gyorsan iszunk egy snapszot a hajóján. Utána megadom az adataimat a biztonsági őrnek. Most, hogy aludni készülök ismét “hangol” a szél. De a marina biztonságában ez már nem izgat. Éjszaka esik az eső. Lemossa a még nem rászáradt sót. De lehet, hogy csak álmodom. Olyan mélyen alszom mint még soha.

Egy újabb atlanti sziget. Ezúttal El Hierro a Kanári szigeteken

Megérkezés után. Hatalmas kikötő fal védelmében.

A földkerülő vitorlás. A Dóra La Restingán pihen.

Hiányzott a zöld szín látványa

Masszív védelem az óceán viharai ellen

Lépcsősor a kikötőfalra. Európa legdélebbi lépcsője

A fal tetejéről. La Restinga a kicsi halászfalu

Marina a korzóról a naplementében

A kövek mintáját a láva redőzete adja

Hol van már Dakar pora…

La Restinga a magasból. A horizonton túlról érkeztem

Marina iroda egy vulkáni kürtő felett

Strand a kikötő sarkában. A szélvédelem fontos szempont

Jöhetnek a gasztronómiai élvezetek. Tintahal vacsorára

Akik most indulnak kersztül az Atlantin. Motor nélküli manőverezés kihajózáskor

Akik most indulnak. Pascal és José

Lucas, Léna aki vitorláson nőtt fel

Ő is negyedszer megy Gambiába. De először vitorással

2017 április 3.

Tenerife nemzetközi repterén ülök. Várom a budapesti járatot. Eltelt egy hét a megérkezés óta. Nagyot fordult velünk a világ ez idő alatt. Belaktam La Restingát. Sőt megvetettem a lábam. Úgy döntöttünk, itt lesz a hajós bázisunk egy időre. Talán évekre. Egyenlőre nem megyünk vele vissza a zsúfolt Adriára. Még bírja a hajó, nincs vele munka. Innen kiindulva felfedezhetjük a Kanári és Azori szigeteket és Madeirát. A Karib három heti könnyed átkelésre van. Ugyanannyira mint Koper. Ki tudja, lehet, hogy pár év múlva ismét megkívánjuk a hosszú menetet. Addig elleszünk a környéken. Persze nem sokat. Most otthon van dolgunk. A hajó pihenhet. De a hely négy évszakos. Akár leszökhetünk az otthoni tél elől. Most nem tudjuk mit hoz a jövő, de nyitva hagyjuk a lehetőségeket.

Első reggelemen El Hierro-n járni tanulni indultam. A falu öt perc séta minden irányba. A strand a kikötőben van. Olyan tiszta a vize. Be is népesül délutánra. Nekem még hideg van. A derekam sem jött rendbe.

Az utcán megkérdeztem egy járókelőt, hogy hol a bank automata. Maite Barcelonából költözött ide. Búvárkodni érkezett, de megtetszett neki a hely. A csend, a tisztaság és az emberek. A kikötő nem igazi marina. Inkább halászkikötő. Nincs zuhanyzója. Maite ajánlotta, hogy nála használhatom.

Tíz vitorlásból ami itt áll nyolc francia. Van aki már egy éve itt van. Az osztrák szomszéd is itt él egy ideje. A közvetlen francia szomszéd is. Most hamarosan visszamegy Franciaországba egy műtétre, de jön vissza. Szép új a hely, csendes, nyugodt és nagyon tiszta. Egy fiatal pár a napokban indul a Karib tengerre. Suzanne már tavaly átkelt a saját hajójával, most a barátjával megy. Egy motor nélküli, 26 láb körüli hajóval. A kikötőkbe evezővel mennek be. Van egy hajójavító üzem is travellifttel. Pici, takaros mint a mesében. Mellettük egy halászati szövetkezet.

Végig sétáltam a hullámtörő gátat. Magas, masszív létesítmény. A település nem létezhetne nélküle. Ennek megfelelően igényesen megépített és dekorált. Egy katedrálishoz is illő lépcsősor vezet a tetejére. Szükség van rá. Három oldalról a nyílt Atlanti óceán veszi köbe.

Pascal egy visszavonult francia angol tanár. Most indul földkerülésre. Nagyon lelkes. Jókat beszélgettünk a hét folyamán. Persze ő is észak Bretagne-ból származik, mint szinte minden francia akit ismerek. Az ottani vizek jó iskolának számítanak. Tíz méteres árapály ingadozás, szigetek, sziklák, torkolatok, erős áramlatok. Aki ott sajátította el a hajózás tudományát, sehol a világon nem jön zavarba.

Daniel is francia. Sokáig marad. Most műtötték a csípőjét, felesége a kikötőben sem tud a hajón meglenni annyira tengeri beteg. Másoknak segít a hajók felkészítésében, igazi mekkmester. Ő lesz az egyik aki figyel a hajónkra. A német Gundula a másik. A búvárbázis ablakából rálát a hajóra. Persze Bernard is ott lesz, ha bármit tenni kell a hajóval. A szomszédaim egy régi Dufour-on Lucas, Lena és a két éves kislányuk Pia. Lena egy vitorláson született és onnan ment egyetemre. A férje fotós. A fő témái a tenger és a vitorlázás. A legérdekesebbek a Marionette legénysége. Markus Svédországban felnőtt belga. Cathy is ott él három éves kora óta, de Chilében született. Van egy negyven lábas Oystreük. Egyszer már velem teljesen azonos útvonalon megkerülték a Földet vele. Galapagoson találkoztak, a Marquesas-on lettek egy pár. Évek múlva a következő útjukon egy nagy katamaránnal ott fogant Kai a kisfiuk, és oda is mentek vissza a szülésre. A kislányuk Alizé pár hónapos gyönyörű csöppség. A hajójukat egy hónapra hagyták itt, végül öt évet állt szárazon. Most, hogy véget ért a munka a katamaránon visszatértek, felújítják és mennek újra. Várja őket a Marquesas, ami annyira meghatározónak bizonyult a család életében. Elutazásom előtt meghívtak az apartmanukba búcsú vacsorára. Ajándékba oda adtam nekik Dani összes hajón hátrahagyott ruháját. Gustavo a másik szomszéd helyi. Illetve majdnem. Van egy háza a szigeten, de Tenerifén él és dolgozik. A menyasszonya tengerbiológus. Ide fognak költözni. Ég és föld a két sziget. A túristákkal zsúfolt Tenerife és a csendes 6000 lakosú El Hierro. Gustavo egyébként fegyver mérnök. Sok időt töltött afganisztáni szolgálatban. Ő is hetente látni fogja a Dórát.

Nehezen hagytam hátra ezt a közösséget. Mintha a testvéreim lennének, annyi a közös vonás. Másik két hajóra is hívtak utolsó este. Remélem a maradókkal találkozunk még. Talán a tovább indulókkal is valahol, valamikor. Olyan kicsi ez a világ.

Megtörténik. Itt van a példa rá, ami egy keretet ad történetünknek. Induláskor három évvel ezelőtt Szardinián Cagliariban találkoztunk az amerikából hazafelé vitorlázó Virgo Richarddal és családjával. Azóta bővült a család, már négy gyerek van és persze egy hajó. Ricsi itt van vele a Kanári szigeteken. Alig várom, hogy Pesten találkozzunk. Van mit mesélni egymásnak.

Busszal mentem a sziget kompkikötőjébe. A negyven kilométeren át láttam valamit a szigetből. Az egész UNESCO bioszféra rezervátum. Lesz miért visszajönni az már biztos. A komp sem piskóta. Önmagában is élmény vele az út. Autókat és teherautókat is szállító katamarán. Eredetileg katonai célra épült aluminiumból Ausztráliában. Teneriféig a 120km-es utat két és fél óra alatt teszi meg. Az utazó sebessége harminc csomó. Négy darab tízezer lóerős mozdony dízel hajtja. Négy éve még a Gibraltári szorosban üzemelt. Egy baleset során egy teherhajóval ütközött, ami az oldal középső harmadát végig hasította. Még most is folynak a kártérítési perek. A kompon összefutottam Gustavo-val. Szerencsém volt. Elvitt a reptérre. Ha visszajövünk, egy pár napot nála töltünk Tenerifén.

A napló és földkerülésünk krónikája itt véget ér. Ha és amikor folytatjuk, itt fogjuk ismét dokumentálni. Vannak helyek és vizek amiket szívesen bejárnánk még. De az élet véges, és most ez egy időre hátrébb szorul a prioritások között. Lezárult életünk egyik legfontosabb időszaka. Jöhet a következő, amiben még nem látjuk pontosan, hogy milyen szerepet játszik a hajó. Addig is amíg ez kiderül, a hajót meghirdetjük eladásra. Teljesen felszerelve, holnap indulhat a távoli naplementékbe.

Vár a komp amivel Tenerifére megyek

Viszlát Dóra. Ki tudja mikor látjuk egymást újra

Itt az utazás vége. Újra otthon családi körben

Advertisements

Dakar – La Restinga, Kanári szigetek. A vég.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagy érdeklődéssel olvastam végig a blogot a hajóépítéstől a legvégső szakaszig, innen a gép elől is nagyszerű élmény volt végigkövetni az utat. Egy kérdés, hol hirdetitek a hajót?

  2. Jó volt reggelente a naplóddal kezdeni a napot ! Köszönöm ! Mindenféle jót itthon is !

    • Köszönöm Józsi! Ígérem lesz még folytatás. Motiváció, tér és hajó is van hozzá, miért ne lenne? Már most hiányoznak a hajós “testvérek”. A megérkezés, megismerés, elválás lelki hullámvasútja addiktív.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s