Hajószállítás az Adriára, Tenerife – Madeira

Folytatódik a hazaút. Ismét Ria szemszögéből ismerhetjük meg, milyen az óceánon amikor közel sem ideális az időjárás.

05.05.-én délután 5 órakor futottunk ki a tengerre…

…és kezdtük meg utunkat Európa felé, ami kb. 20 óra hajózás után már belátom, hogy nincs is olyan közel.

Indulás előtt szertartásosan mindenki bevett egy Stugeron-t (tengeri betegség elleni tabletta). Még koccintottunk is vele.

Első este és nagyjából éjszaka végig szárazföld mellett hajóztunk. Végig motorral.

Balról Tenerife, jobbról Grand Canaria. Ekkor még a Lanzarote mellett fekvő kis sziget volt a cél, mondván ott szerzünk új időjárás információkat és döntünk a további menetről. No, ezt a szigetet végül még nem is láttuk. Illetve csak a fényeit.

Lassan kopnak a mérföldek. Vitorlát nem igen bontottunk ez idáig. Ha mégis, akkor is ment a motor, rásegítésképpen. Tegnap délután – még Lanzarote irányába – tudtunk először vitorlázni és végre lekapcsolni a motort. Viszont pont mire lefeküdtem, vissza kellett kapcsolni, ami hál’ Istennek egyáltalán nem zavar. Pedig a farkabinban lakom, mellettem dübörög, végig. Az alvókám viszont a régi és óriásiakat alszom, ahogy ringat a hajó. Néha arra ébredek, hogy a bőröndömbe épültem bele picinkét, aztán meg a másik oldalon a falra, de összességében egyelőre nagyon sima utunk van. Mondják ezt a hozzáértők.

A sima út olyan, mintha a vursliban a műbikán ülnél és még csak a felvezető, lassú, előre-hátra-oldalra mozgást csinálná a bika. Első este dülöngéltem össze-vissza rendesen, ahogy kint ültünk. Ki is mozogta magát a derekam. Nincs gond.

Indulás előtt a benzinkúton

 

 

05.06 Vasárnap – eltávolodunk a Kanári-szigetektől. De merre?

A kabinomból pont kilátok egy picike ablakon a kormány mellett ülőre. Ez azért jó, mert látom ki-mikor van szolgáltban ill., hogy ki-mikor bóbiskol, alszik vagy küzd az ébren léttel. Friss embert még nem láttam eddig az éjszakai szolgálatban. Robot volt első este „Robotos”/darabos. Gondolom, a fáradtság meg az izgalom miatt is. Kint ülni egyszerre funky és mégsem.

Reggel a WC-ről azzal ugrasztottak ki, hogy „Cápa! Cápa! Gyertek gyorsan ott egy cápa!”

Úgy kapkodtam, hogy hirtelen beledobtam a WC papírt a budiba.

Egy uszony volt a víz tetején. Kb. 25 m-re és csak pár másodpercig láttam. Viszont a végső megállapodás szerint minden bizonnyal egy bálna lehetett, a mozgásából és az uszonya alapján. Azóta nem láttunk semmit és fogni sem fogtunk semmit, hiába húzunk magunk után indulás óta egy csillogó, citromsárga csalit. Senkit nem érdekel, marad a konzerv.

Első este egyedül nem vállaltam éjszakai szolgálatot. Robottal ültem kint éjfélig és hosszan néztem a foszforeszkáló planktonokat. (Felmerült bennem a kérdés, hogy mi a különbség a fluoreszkáló és foszforeszkáló között, amire net híján egyelőre nincs kielégítő válaszunk.) Nem láttam még ilyet, soha. Nagyon szép. Mintha szentjános bogarak röpködnének a hajó keltette hullámokban vagy az égbolt tükröződne a vízben. Odaköltöztek a csillagok.

A konyha az én terepem. Védem is anyatigrisként. A kikötőben fél napot töltöttem azzal, hogy felmértem a készleteket, csoportosítottam őket, kidobáltam a 2015 előtt lejárt dolgokat – a többi szerintem még jó lesz -, majd újabb 2-3 órát azzal, hogy bepakoljam a megvásárolt dolgokat.

Rengeteg kajánk van. Rengeteg.

Reggel kezdtem el az élelmezést, nagy örömömre. Egyrészt hálás a közönség, másrészt ezt imádom csinálni, mint tudjuk. Bundáskenyér volt, helyi rettenet szafaládéval, amivel erősen mellé nyúlt, aki a bevásárló kocsiba tette. Előre persze ezt senki nem tudhatta, de annyira szörnyű volt mind állagra, mind ízre, hogy kénytelen voltam belőle chillis babot csinálni. Kidobni nyilván nem fogom, bár többen arra szavaztak. Érdekes, elfogyott.

Elég ingerszegény egyébként az élet a hajón, mert nagyjából az evés, alvás, döglésen kívül nincs mit csinálni, hiszen motorral megyünk. Délután, estefele volt egy hosszas gondolkodás, miután műholdas telefonon kaptunk időjárás előrejelzést.

Pont most van vége a csendes pihenőnek. Felébredt a csapat és megy a negyedik elfoglaltság. Duma-duma, sztorizgatás. Megyek is ebédet csinálni, mert így írni úgysem tudok.

2018.05.08 – Kedd – Madeirára menet

Ezek szerint elment egy nap, úgy, hogy nagyon észre sem vettük vagy már összemosódnak a dolgok. Inkább a második. Hullám, hullám, hullám. Aztán egy nagyobb hullám, ami már túl van a kellemes határán. Tegnap eléggé bedurvult délutánra az óceán. Mondom én, hogy bedurvult, de Attila is azt mondja, hogy örül, hogy nem ezzel indítottunk, mert akkor lehet elment volna a kedvünk az egész úttól az első percben.

Különböző módokon tudom leírni milyen a helyzet, mert videót hiába készítettem, egyáltalán nem adja vissza a valóságot.

Az első, amikor ülsz a WC-n – ez azt feltételezi, hogy eljutottál a WC-re, ami kb. 3 lépés a kabinomtól, 2 a konyhától – és egyrészt látod az ablakon, ahogy a hullámokon le-fel megy a hajó, másrészt a felakasztott törülközőt inkább megfogod, hogy ne lóbázódjon a szemed előtt, mert attól leszel rosszul. Ja, azt majd elfelejtettem, hogy természetesen kitámasztva ülsz a WC-n, plusz még kapaszkodsz is és közben kellemesen csúszkál picinként alattad a WC léce.

A második, amikor az ágyban fekszel. Itt több dologra is figyelmes lesz az ember. (A bőrönd csúszkálást kiiktattam valamelyest.) Nekem elég széles ágyam lévén, ügyesen kell megválasztani, hogy melyik oldalra helyezkedsz. Na de ez csak akkor mükszik, ha tartósan egy oldalra dőlve halad a hajó, ami eddigi utunkon csak átmenetileg fordult elő. Ekkor például Robotnál remekül meg lehetett figyelni, hogy begurult a polc alá és oda ékelődve aludt tovább édesdeden. Amikor viszont É-nak tartva, a hullámokat kicsit sréhen véve haladunk – és ez most már 48 órája megy -, akkor a hajó imbolyog folyton. Robot mondta, hogy 3 irányban tud mozogni a hajó. Le-fel, jobbra-balra és előre hátra és persze ezek kombinációi egyszerre. Ekkor kicsit kalandosabb az alvás. Bevallom, ma éjszaka már nem aludtam úgy, mint a tej. Volt egy pillanat, amikor kezdtem volna a motorhangra bemérgesedni, de rájöttem, hogy semmi értelme, úgyhogy aludtam szépen tovább.

A harmadik nagyon tetszik nekem. Amikor hanyatt fekszel a kabinban, már megtaláltad a helyzethez képest ideálisnak mondható pozitúrát, ami közben megállás nélkül le-fel megy a hajó a hullámokra – mint az autóval a bakkanókra, amikor picit megemelkedik a gyomrod és amit én nagyon szeretek – és érzed, ahogy a paplan is, igaz csak parányit, de meglibben. Hm. Jó ám.

Szóval Lanzarote óta/helyett hosszas mérlegelést, számolgatást és a fiúk szavaival élve „szarakodást” követően lett az a döntés, hogy kikötés, mindenféle időjárás frissítés és egyebek helyett – műholdas telefonon volt friss info, ahogy azt írtam már szerintem -, neki indulunk egyenest É-nak, Madeirára. Ez a döntés nekem abból a szempontból a leszimpatikusabb, hogy a másik opció Marokkó lett volna, amiért annyira én nem ugrándozom. Annyit tudunk/tunk, hogy kedd-szerda magasságában lesz egy kis szélerősödés, aztán szombaton valami erősebb, amikor egyáltalán nem kellene kint tartózkodnunk a vízen. Ezért és még a további esélyeinket tekintve – később Madeiráról egy takkal tudunk Gibraltárig menni – döntöttek az Urak Madeira mellett. Meg persze azért is, mert Attila ott még nem járt és nagyon szeretné látni, bevallottan. Mondjuk, amikor ma előkerült egy komplett Madeira könyv a hajón, akkor azért jót mosolyogtam. Cserébe viszont nagyon szép lesz és nem mellesleg nekem is vágyaim között szerepelt ide eljutni. Jajj, annyira szerencsés lány vagyok!!!!

Sajnos az egyszem uszonyon kívül csak madarakat látni. Őket viszont nagyjából egész úton. Állítólag nem 100%-ig igaz, hogy a madár szárazföld közelségét jelzi. Most is volt itt 2-3, pedig csak holnap délre érünk Madeirára, ha minden marad változatlan. Ideje lesz már, mert ez tulajdonképpen kurva uncsi, ha azt a csekélységet leszámítom, hogy az Atlanti-óceánon ülök egy hajón, mellettem csapkodnak a hullámok, királykék a víz, tudok úgy gépelni, hogy közben a horizontot pásztázom a szememmel, alföldi szemmel nézve, kisebb dombnyi mélységeket-magasságokat járunk meg és szüntelenül morog a motor!

4. esténk lesz a mai a vízen. Jézusom, 4? Ma kedd van, igaz? Igen.

Szóval 4. este. Hm.

Kezd már beállni az éjszakai watch beosztás. Én a kora esti órákat merem egyelőre bevállalni, mert akkor még bomba biztosan fent tudok maradni. Ez 11-ig, éjfélig jelenti, hogy kint vagyok egyedül, miután elcsöndesednek a többiek. Kb. 1-1,5 óra egyedül a sötétben és tegnap már csak pillanatokra kapott el a félelem. Első este Robottal ültem kint, part közelben. Nem volt gond. Második este már egyedül ületem ki és kb. 30 perc múlva konkrétan kezdtem beszarni. Amikor előre tekintettem bele a sötétségbe, amibe megyünk bele, alattad a nem tudom hány km mély óceán, benne a nem tudom én milyen állatokkal, kezdtem mindenféle hülyeségeket elgondolni, amiket barom filmekben látsz. Hogy felnyúl értem egy óriás polip lába és leszed, vagy valami leharapja a hajó felét meg hasonló ökörségek, amiket gyorsan kellett elhesegessek mert simán be tudtam volna pánikolni. Sajnos vagy szerencsére – inkább az első – ezt nem volt időm, hogy helyre tegyem magamban, mert jött a váltás, Robot. Aki édes volt, mert mondta, hogyha gondolom, akkor csöndben marad, de ez semennyire sem sikerült neki. Aztán lefeküdtem. És milyen az ember? Bedőlsz simán mindenféle illúziónak, mert azt hiszed, hogy attól, hogy bementél a „szobádba” már biztonságban vagy. Vagy – pl. tegnap este – amikor azért háborgott a víz jobban, ha betekintessz a kabinba és látod a fényeket, meg a többieket, megint biztonságban érzed maga. Simán el tudom feledni – tulajdonképpen saját magamat kell figyelmeztessem -, amikor bent fekszem az ágyban, hogy hahó Ria, az óceánon vagy, az óceánon hajózol és egy lemez választ el a mélységtől. Hát ilyen dolgok vannak itten, kérem.

Nagyon örülök, hogy eljöttem. Óriási élmény.

Ja és hideg van. Nagyon. Ma egész nap hosszúnadrág, polár felső kellett. Mióta kint ülök – kb. du. 3 óta – kantáros nadrág és csizma. A napocska ma nem bújik elő.

Hajnali érkezés Funchalba, Madeirára

Első a mosás: hajót, ruhát és magunkról az út sóját

Az első benyomás. Madeira tényleg gyönyörű

Halpiacon. Tonhalak amiket nem mi fogtunk ki.

Halpiacon 2. Szörnyek

Cabo Girao. Akár Szent Ilonán is lehetne

Madeirát túl gyorsan, másfél nap után magunk mögött hagytuk. Köszönhetően egy közelítő frontnak sietnünk kellett, hogy mielőbb átérjünk előtte.

Madeira másik arca távozásunkkor

A vészjósló felhők és a napról napra erősödő szélerőrejelzés nehéz átkelést ígért Gibraltárba. A következő beszámoló erről szól majd.

 

 

Reklámok

Hajószállítás az Adriára, Tenerife – Madeira” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s