Miért aluminiumból?

A mi hajóhoz vezető utunk

Kezdjük ott, hogy 2002 táján eljutottunk odáig, szükségünk van egy saját hajóra. Nem igazán sürgős, pár évig még kihúzzuk adriai hajóbérléssel és a cég Dehler 25-ösével a Balatonon. 1-1 hét azonban nem elégít ki hosszabb távon. Szükségünk lesz egy megbízható világjáró vitorlásra a család számára. A vásárlási döntés nehéz lehet, de ez a veszély nem fenyegetett. Nem volt elég pénzünk egy új hajóra. Használt hajóban valahogy sosem gondolkodtunk. Talán mert valóban nem volt sürgős és mert nem volt a látókörünkben megfelelő példány. Utólag persze nagyon is lett volna, csak hát a látókörünk még nem terjedt ki azokra a csodálatos “classic plastic” vitorlásokra amik a nagy hajós hagyománnyal rendelkező országok kikötőit díszítik. Talán nem is voltak még annyira divatban mint ma. Nem is rendelkeztünk volna még azok felújításához szükséges készségekkel.

Gál Józsitól megtanultuk mik azok a dolgok egy hajóban amik elronthatják a bulit. Adriai hajóbérlések során meg is tapasztaltuk ezek egy részét. Tudtuk, hogy nekünk másra, többre van szükségünk. Drága eldobható divathajóra nem vágytunk.

Jártuk néhány hazai hajóépítőnél. Kerestük egy megoldás magvát, talán egy hajóhéj megvásárlása formájában. Nem jutottunk messzire.

Közben pörögtünk a kérdésen, mekkora hajó kell. Sokféle megközelítéssel találkoztunk. Az egyik véglet, hogy mi az a lekisebb méret ami még a felhasználás céljának megfelel. Ez már a kifinomultabb megközelítés, de nem ez a természetes. Általában inkább az, hogy mi az a legnagyobb méret amit még megengedhetünk magunknak. Hajóztunk hárman a tengeren 25 lábas hajóval. Imádtuk a víz közelségét. Ettől kicsit megnyugodtunk, nem feltétlen kell nyomulnunk felfelé. De mivel hajót bérelni nagyobb társasággal kifizetődő, 46 – 50 lábból indultunk ki, innen adtuk alább a család számára alkalmasabb 40 láb környékére. Aztán sokkal később egy ismerősünk épített egy 40 lábas vitorlást. Láttuk, hogy további 1m hajóhossz engedmény 20-30 százalékos költség csökkentéssel jár főként motor, árboc, vitorla, deck szerelvények, csörlők vonatkozásában. Így jutottunk el a 37 láb környékére.

Egy ideig szemeztünk egy zseniális konstrukcióval, a korábbi repülőgép konstruktőr Ian Farrier által tervezett F-9AX trimaránnal. Nem tűnt megvalósíthatalanak. Mondtam már, hogy eddigre már elköteleződtünk a saját építés iránt? Keszthelyen ahol vitorláztunk tüzetesebben megnéztünk egy nagy, negyven pár lábas, korosabb aluminium Alubat hajót. A részletmegoldásokat látva azt montuk, hogy ilyet mi is bármikor építünk. Kis figyelemmel jobbat is. Fontos még megjegyezni, hogy szögletes bordametszetű hajóról beszélünk. Vissza a trimaránhoz. Nagyon tetszett a sok okos ötlet és megoldás amely a használat során egy teljesen más világot jelentett. Véletlenül volt egy belőle Magyarországon. Soponyai Géza épített egyet egyedi megrendelésre. Természetesen megnéztük Füreden. Ámultunk – bámultunk, majd konstatáltuk, hogy ez nem a mi pályánk. Maradt egy távoli szerelemnek.

Szintén Gál Józsi tengeri tanfolyamán mondta az egyik idősebb társunk: Fiúk! Ha érdekel a hajózás és a hajók, szebb dolog egy saját hajó megépítésénél nincs. Fiatalok vagytok, nektek még van időtök végig csinálni. Már alig vártam, hogy belefogjunk.

Egy Yachting World cikkben bemutattak egy egyedi építésű hajót. Szép, klasszikus jegyeket viselő, igényesen megépített vitorlás sloop volt. Vasból, szögletes oldallal. Megragadó volt a története. Kocsmai italozás során felajánlotta egy hegesztő a haverjának, hogy ha megszerzi az anyagot pár száz fontért (a pontos összegre nem emlékszem) összehegeszt neki egy hajótestet. Vaslemezt, vereteket, rétegelt lemez darabokat találtak egy helyi hajóbontó üzemben. Színfa alapanyagot a bútorzathoz egy bonott kocsmapult jelentette. Árbocot távközlési hálózat faoszlopából faragtak. Ha jobb nincs…, ha Moitessier-nek a Joshua-ra jó volt, miért ne. Az üzlet megköttetett, a hajó két év alatt elkészült. Hol járunk már a charter tömeghajók világától… Megfelel a KISS (Keep it simple stupid!) alapelvnek az biztos. Jó alap egy kis gondolkodásra.

Aztán nem sokkal később megkeresett egy srác azzal, hogy hallotta, hogy hajóépítésen töröm a fejem. Érdekelné őt is a dolog. Megmutatam neki a Van de Stadt 40 Norman tanulmányterveit. Elmentünk düsseldorfi hajókiállításra és meglátogattunk néhány hajóépítő manufaktúrát. Megjött a kedvünk. Láttuk milyen távol vannak anyagilag a tényleg jó hajók és milyen közel lehetünk ugyanehhez, ha magunk belevágunk. Surranó pályán előzzük a tömeggyártókat mind anyagi, mind minőség tekintetében. István bekattant. Már rendeltem is a tervet és az aluminium anyagot Hollandiából. Napokat töltöttünk a tervek fölött görnyedve. Belevesztünk a boldog révületbe. Megtanultunk aluminiummal dolgozni, hegeszteni. Még többet láttam, tanultam a következő három év során, de nem a saját projectem volt. István elkötelezettsége és eredményessége tovább tüzelte bennem a vágyat.

Megpróbáltam étvágyam oltani egy Jeanneau Cap Camarat motorossal. Két évig “non stop” vízisíeltünk a Dunán, de végül nem laktam jól. Nem elégítette ki hajós ambicióimat. Kiszálltam és az árából megrendeltem a saját hajó terveit és alu anyagát. 2004. augusztusa volt ekkor.

És miért aluminiumból marad a kérdés továbbra is, bár az eddigiek részben választ adnak.

Az építés szempontjából majdnem ideális anyag. Könnyű megmunkálni. A közhiedelemmel ellentétben hegeszteni is, technológiai fegyelem és tisztességes apparát kell hozzá. Nem több mint bármilyen más anyagú hajó építése során szükségeltetik. Műanyag hajóval ellentétben nem igényel építő sablont, így egyedi hajóhoz ideális. Számomra ez meghatározó volt. Íves bordametszetű hajó héját alkotó lemezeket azonban térben domborítani kell. Ez Magyarországon nem megoldott (bárcsak lenne valaki aki ennek ellent tud mondani!) Két megoldás létezik, de a csak a külföldi domboritás jó megoldás. A másik nem ad elfogadható minőségű eredményt. A hajók nagy része a technológia és élőmunka igény csökkentése, a versenyképesség növelése érdekében szögletes bordametszetű kivitelben épül (Alubat). Az eredmény általában egy hardcore criuser. Ízlés dolga, de nekem nagyon bejön ez is. Persze saját célra mégiscsak megerőlteti magát az ember…

Korrózió álló. Én a saját házam udvarán, a szabad ég alatt építettem. Csak a végső fázisban, a festés idejére húztunk fölé egy fólia sátrat. Nyolc év alatt ázott, fázott, lepte hó és jég, tűzte a nap. Mi lett volna ez idő alatt egy poliészter netán egy vas vagy fa hajóval…? És később a tengeren? A megfelelő AlMg4,5 H321 ötvözet használatával ugyan ez, vagyis semmi. Az elektrolitikus korrózió persze jelenthet veszélyt, de abszolút kezelhető. Más anyagú hajók vízbe merülő fém részeire (víbevezetések, kihajtás, propeller, kormánytengely) nézve ez a probléma ugyanúgy fennáll. Szerencsétlen esetben egy 60-as saválló kormánytengely is lehet a múlté néhány hét alatt.

Drága. Kezdetben igen. Az egyik legdrágább alapanyag. Az építés élőmunka igényes. Később a hajó üzemeltetése során mindez megtérül. Nem kell ecsettel a kézben élni egy festék raktárban mint egy vashajó gazdájának. Vízvonal felett a festés csak esztétikai szempontból szükséges (szükséges?), belül egyáltalán nincs festve. Nincsenek a hajónak megközelíthetetlen, rémálmokban felsejlő, rozsdától virágzó bugyrai. Jó terv, jól megépítve teljesen víztömör hajót jelent. Nincsenek azonosíthatalan csurgások, kilazuló és beázó vantni bekötések. A fedélzetre akár minden, de tényleg minden a héj megfúrása nélkül rögzíthető.

Tele vannak a tengerek, óceánok uszadékkal, elszabadult konténerekkel? Vas hajóhoz hasonlóan a leginkább ellenálló anyag a pontszerű behatásokkal szemben. Vízálló válaszfal kell? Nem probléma.

A Van de Stadt 37-es tervei a vas építési módot is tartalmazzák. A kétféle anyagból készült hajó súlya így közvetlenül összehasonlítható. Az aluminium hajó 7 tonna összsúlyú, a vas 8,6 tonna. 1,6 tonna különbség számottevő. Körülbelül ennyit jelenthet egy Atlanti átkelés teljes felszerelése, víz és üzemanyag készlete 3-4 fő számára. A rig terhelése, autopilot igénybevétele és áramfelvétele, a hajó menetteljesítményei szempontjából 1,6 tonna nem elhanyagolható különbség.

Az aluminiumból épült Forna 7 tonnája megegyezik a üvegszál erősítésű poliészterből készült prémium kategóriás Hallberg-Rassy 37-es súlyával. Jól megépítve a poliészter hajó sem könnyebb az aluminiumnál.

A bekerülési költségek okán viszonylag kevés az alu hajó. Ami van, ahhoz a gazdája igencsak ragaszkodik. Emiatt nem csak műszaki, de gazdasági értelemben is értékállók. Kiváltképp ha nem csak jól, de szépen is van megépítve.

Ezért aluminium.

Reklámok

Miért aluminiumból?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s