Tengerre szállítás


Dóra vitorlás eléri a tengert

2011.október

Terveink szerint a hajó tengerre úsztatása a Dunán történt volna. Így képzeltük el az építés hosszú évei alatt. A 2011 nyárának elejére jutott el az építés odáig, hogy komolyan gondolkozni kezdhettünk a megvalósításán. Ekkorra, mivel belátható közelségbe került a dunai út, a várakozásaink is átalakultak vele kapcsolatban. Korábban csak egy elviselhetően fárasztó, hosszú „motorozásra” gondoltunk, amelynek során a hajó eléri a sós vizet. Maga az út nem cél volt, csak egy megoldás. A végcél a tenger. Ebben sosem inogtam meg. Másokban többször felmerült a hajó balatoni használatának ötlete, annak látszólagos praktikussága ellenére bennem soha. Én mindig a tengerre vágytam 13 éves korom óta, mikor először megpillantottam Triesztnél. A hajó ennek eszközéül született.

Ahogy közeledett a dunai út, a szükségesből, már vágyott kalanddá alakult át a lelkünkben. A tengerre érést felvezető, romantikus kalanddá. Elképzeltük ahogyan idegen országok vizeit hasítja a hajó orra, miközben halkan duruzsol alattunk a még bejáratás alatt álló hajómotor. A nyári forróságot elviselhetővé tevő fürdések a dunai homokpadokon, miközben a hajó előttünk a mélyebb vízben lehorgonyozva áll. Vágytunk a hajós fürdőzés másik formájára, a menet közbeni kötélen csimpaszkodásra. Tudtuk, hogy az út alatt sor kerül nem kevésbé romantikus határátlépésekre, élelmiszer és üzemanyag beszerző túrákra is. Lélekben felkészültem még izgalmas kikötési manőverekre és kényszerhelyzetekre, műszaki problémákra, melyek egy új hajónál óhatatlanul felmerülnek. Próbáltam előre átgondolni a hajó napi életének apróbb történéseit, a társakkal a hajó néhány négyzetméterén való együttélés részleteit.

P1200070

Írány a Duna

Július elejére vízre kerülhetett a hajó. A megelőző hetek kapkodása, kevés alvást engedő izgalmai már természetessé váltak. Voltak hasonló fizikai és érzelmi kihívások már korábban is; amikor megérkezett a kamion az alumínium lemezekkel, az első bordák összehegesztése, a lemezek domborítása érdekében megtett prágai utak, a hajóhéj megfordítása, a motor bedaruzása, 3,5 tonnányi ólomöntés a tőkesúlyba, az első árbocállítás vagy az első motorindítás. Lassan hozzászoktunk a jelentősebb eseményekkel járó megpróbáltatásokhoz és az azokat követő siker eufóriájához. Ezek az élmények voltak a hajóépítés mérföldkövei és a nehézségeken átlendítő részcélok. A Dunára jutás azonban mindennek egy nagyságrenddel komolyabb átélését jelentette. Az udvar fái fölött a darukötélen lógó, évek munkáját megtestesítő hajó látványát megkönnyeztem. Végül túl minden bonyodalmon és megoldott helyzeten, a Dunán ringott a hajó. És itt is maradt szinte mozdulatlanul három és fél hónapon át…

A nyár ügyintézéssel és az utolsó simításokkal telt. Ahogy közeledett az ősz és már az első fagyos októberi éjszakán is túl voltunk, a hajó még mindig a gerjeni kobolya mélyén állt a használatból kivont komp oldalára kötve. Indulni kellett volna lefelé a Dunán az álmok megvalósítása felé, de volt egy nagy akadály. Nem volt elegendő víz a Duna medrében. Az évben az átlagos csapadék mennyiségnek csupán harmada hullott. A gerjeni hónapok alatt a parti kocsmában a fő beszédtémát a Duna vízállása jelentette. A kompot harminc éve vezető, a Duna gerjeni szakaszát a tenyereként ismerő Józsi bácsi megadta a döntő választ arra kérdésre, hogy mikor lesz újra elegendő víz a mederben: jövő májusban. A Dunai utat a vízhiányon kívül munkahelyi kötelezettségek is késleltették, végül ellehetetlenítették. A tél réme azonban sürgette a megoldást. A tengeri útra sürgősen más módot kellett keresni.

049

Kidaruzás a Dunából

Nem jelentett valódi alternatívát sem a gerjeni, sem az esetleges balatoni áttelelés. A döntés már korábban megszületett, a hajónak ebben az évben el kell érnie a tengert. Ezt kellett végrehajtani, így vagy úgy. Maradt a szárazföldi szállítás megszervezése. A feladat adott, álmodozásnak, romantikus tervek szövögetésének helye nem volt.

A megfelelő szállító cég megtalálása várakozáson felül egyszerűnek és gyorsnak bizonyult. Egy telefon, egy személyes találkozó és előleg átadás után felgyorsultak az események. Következő hét szerdáján érkezik a tréler Gerjenbe. Kidaruzzuk a hajót, ami másnap reggel a szlovéniai Koperben vár minket. Így is történt. Minden rendben zajlott, a hajó sérülés nélkül megúszta a szállítást. Bónuszként közben az is kiderült róla, hogy milyen gyors. Péter a szállító elárulta, hogy az útvonalengedély miatt sietniük kellett, az autópályán 120 km/h-val száguldottak a tenger felé. Alig három nap múlva már a saját „lábán” is bizonyította gyorsaságát a hajó.

Érkezés Koperbe

Október közepén Koperben késő nyári idő köszöntötte kicsi csapatukat. De csak egy napig tartott ki a jó idő, aztán elkezdett fújni a hegyek felől a hideg bóra. Szerencsénkre mire megérkezett, az árboc bedaruzásán már túl voltunk. A tengerre való kijutást korábban úgy képzeltük, hogy a Duna torkolatban a Sulinai ágból futunk ki és széles ívben kerüljük a hullámtörő kőgátat. Mindez nyáron, kellemes melegben és szinte szélcsendben történik. Mire idáig eljutunk már közel ezerötszáz lehajózott folyamkilométer tapasztalatára támaszkodhatunk. Bár a vitorlázat és az árboc csak nemrég lett felállítva, a hajótestben és a motor megbízható működésében biztosak lehetünk. A valóságban ennek nagyrészt az ellenkezője történt. De most nem volt idő ezen bánkódni. Indulnunk kellett, mert az elkövetkező két napban 150 mérföld lehajózása várt ránk a szinte szűz hajóval.

075

A sok éve vágyott pillanat

Abban viszonylag biztos voltam, hogy a hajótesttel nem lesz probléma. A holland tervek alapján épült hajónak minden porcikáját ismertem, hiszen magam építetem. Több hónapot úszott már a Dunán. A motor üzemóra számlálója induláskor csak 2,5 órát mutatott. Ezt is még a Dunán, két rövid próba alkalmával gyűjtöttük össze. Az árboc és a vitorlázat éles próbájára rögtön a kikötőből való kifutás után sor került. Ehhez a kifújt 25 csomós szél több volt a kelleténél. Egy rövid látogatást tettünk a benzinkúton, majd Izola városa mellett elhaladva megcéloztuk a Savudrija félsziget csücskét. Egy szál fock vitorlával raumolva egy órán belül el is értük azt. A fokon túli halzolás után már délies irányt követve is tartottuk a hét csomós átlagsebességet. További egy óra és máris Umag kikötőjének bejáratánál jártunk. Itt szándékoztunk belépni Horvátországba. Túl voltunk az első 16 mérföldünkön és bár nem teszteltük a hajót minden szélirányban és vitorlaállásnál, az első pár óra minden várakozásunkat felülmúlta. Már alig vártuk a másnapi indulást. Nem is volt más vissza aznapra mint bejelentkezni a kikötő kapitányságon és egy csevapcsicsa vacsora után kipihenni az elmúlt három nap hajószerelési munkáit. Vasárnap nem indultunk korán, bár helyismeret hiányában a reggeli misét kihagytuk. A kikötőből kiérve a továbbra is part felől fújó szélben az Isztria nyugati partjai mentén való hajózás várt ránk. Sütött a nap, kellemes volt a hőmérséklet. Elhaladtunk az összes híres, most októberben a víz felől nézve már elnéptelenedett üdülőhely mellett. A kezdetben alig érzékelhető félszél fokozatosan erősödött, Rovinj elé érve már elérte az előző napi 25 csomót. Később még kissé tovább erősödött, a Brijuni szigetek közelében már a hajó orrának csapódó hullámokat permetként vitte tovább a szél. A hajó pedig még bírta a teljes vitorlázatot. Nem csoda, a tőkesúlyban két méter mélyen úszó, a hajó súlyának 45%-át kitevő ólom tette a dolgát. Ebben a szélben a Pulában történő kikötés eseménydúsnak ígérkezett. A kikötőben az Uljanik hajógyár félkész tengerjáró hajóinak tövében elhaladva még mindig fehér tarajok voltak a vízen. Nem volt más választásunk, haladtunk tovább befelé az ACI marina irányába, ahol Elemért mindenképpen partra kellett tennünk. A szél csak közvetlenül a marina előtt csillapodott kissé a környező épületek árnyékoló hatásának köszönhetően. A kikötés után szinte azonnal besötétedett. Ekkor érkezett meg Koperből a velünk együtt indult holland motoros jacht. Személyzete a belvízi csatorna hajózásra épített hajó dülöngélésére panaszkodott. Komoly lehetett a helyzet a nyílt vízen, mert a kokpit hangszórókból még mindig Mozart zenéje harsogott. A legénységünk egy része levezetésként a város felfedezésére indult.

096

Első Veli Rat-i kikötés

Másnapra korai indulás volt betervezve. Fél hatkor már a kikötő vizét szeltük az áthatolhatatlannak tűnő sötétségben. A tágas hajógyári kikötőből kifelé szlalomozva segítségünkre volt a GPS képernyőn berajzolt előző napi útvonalunk, kevésbé kellett szemünket meregetnünk a jelzőfényeket keresve. Bő fél óra elteltével megkerültük a tenger által lerombolt hullámtörő kőfalat és ráfordultunk az Isztriai félsziget csücskét jelző Porer világítótorony irányára. Már majdnem el is értük azt mire keleten a Velebit hegység fölött felkelt a nap. Nem sokáig élveztük a természet színjátékát, mert mellénk fordult a parti őrség naszádja, egyértelmű karjelzésekkel mutatva, hogy nincs a környéken keresni valónk. Később két másik vitorlást is a félsziget távolabbi elkerülésére utasítottak. Feltételeztük, hogy a közelben katonai lőgyakorlat lehetett. Aznapi szelünk ekkor volt a legfrissebb. Deck vízen krajcolva haladtunk a célunk irányába.

A Kvarner öböl bejáratában szeltük a vizet. Azét a vízét amit partról nézve többször megcsodáltam opatiai, medvejai nyaralásaink alkalmával elképzelve milyen lehetett itt a Szent Jupát hajósainak az ismeretlen nyílt víz felé venni az irányt, majd évek elteltével ugyanitt hazaérkezni a földkerülő útjukról. Később azt is elképzeltem, hogy milyen lesz ugyanitt, a nagy elődök farvízén saját hajóval kalandozni. Hát most megtapasztalhattam, csodálatos. A képzelet megéléséhez egy vöröslő napfelkeltével és jó széllel járult hozzá a természet.

Egyre csökkenő erejű szélben haladtunk tovább Susak a homok sziget és a távolabbi szigetek felé. A víz az évszaknak megfelelően szinte kihalt volt. Vitorlást talán csak egy párat láttunk. Októberben már csak az járja az Adria nyílt vizét akinek kifejezett dolga van errefelé. Gyorsan változik az időjárás, csípősen hűvösek és rövidek nappalok. Már nem nyaralásra való az idő. A nyílt tengeren idővel elhagytuk Unije, Losinj, Ilovik, Premuda, Ist, Molat szigeteket. Vártuk, hogy feltűnjön a láthatáron a Dugi Otok északi csücskén a hetvenes években zátonyra futott olasz teherhajó roncsa. A régebbi pilot könyvekben még jó állapotban fényképezett hajó lassan a tenger felszíne alá roskad. Felemészti a korrózió és a tenger szüntelen ostroma.

A kikötő szokatlan elhelyezkedésű. A természetes öböl amelyben a marina található a sziget északi csücskén van és minden irányból védett a hullámoktól. A hajóroncson túl egy klasszikus világítótorony épületegyüttese uralja a látképet. A növényzet buja örökzöld cserjés, bozótos, szemben a szomszédos Kornátok kopárságával. A kis falu néhány, ilyenkor szinte néptelen házán túl nincs semmi más csak a természet. A világ zaja ilyenkor nem ér el a idáig, Zadartól másfél órás  kompút a távolság. Nyáron más a helyzet, de azt még csak a kikötői személyzet elmondásai alapján ismerjük.

A kikötőbe érkezésünk másnapján gyönyörű időre ébredtünk. A környezet, az éjszaka alatt elsimult víztükör és a kellemes napsütés idilli volt. Az októberi tengervíz és a levegő hőmérséklete is elérte a húsz fokot. A hajó téli pihenőre való felkészítése mellett azért maradt időnk egy kis úszásra is.

120

Vajon mit jelent?

A kikötői hangulattól nehezen szabadultunk. A falucska buszmegállójában várakozva tört ránk a furcsa érzés. Éppen csak belekóstoltunk a saját hajó adta életformába, alig egy héttel a tenger elérését és százötven mérföld lehajózását követően véget is ért a kaland. Vége a szezonnak, lassan vége az évnek és vége egy hét éves hajóépítési projectnek. A hajó most már a tengeren vár ránk, hogy tavasszal teljesen használatba vegyük, bevitorlázzuk és újabb kalandok felé induljunk a vele.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s