Vízretétel

2011. október 7. Eljött a nagy nap. Mérföldkő, talán az eddigi legfontosabb. Az építés megkezdése óta majdnem 8 év telt el. Közben is voltak izgalmas pillanatok, mint amikor megérkezet az anyag és a tervek. Amikor az első bordák felkerültek az építősablonra, vagy a fejre állított hajótestet megfordítottuk. Bedaruztuk a motort és amikor először elindítottuk. A tőkesúly felhegesztéséről, sok tonnányi ólommal való feltöltéséről és az egész első daruzásáról nem is beszélve. Sok egyéb végtelenül izgalmas, gyomorgörcsös pillanat amely a végén mindíg elégedettséget hozott. Pillanatok, az építés sava borsa. 8 évnyi flow élmény.

Béla trélerével visszük a hajót a dombori kompkikötőbe ahol bedaruzzuk a Dunába. Eljutunk odáig? Tolnán át az összes akadály, fák, távvezetékek között? Elbírja a tréler a hajó súlyát? A hajó merülése közel két méter. Lesz ennyi vízmélység ott ahová a daru be tudja nyújtani a hajót? Úszni fog? Elindul és viszi a motor és propeller vagy elvisz minket a Duna sodrása? De szeretnék pár órával idősebb lenni. De tényleg.

Siettetném az időt mint soha eddig, de a daru késik. Órákat. Az izgalom fokozódik. Az udvaron várunk. Itt van mindenki, család, kollégák, barátok, szomszédok.

Végre megjön a daru. A hajó hamarosan a fák teteje fölött lóg. 8 év minden szabadideje, gondolata, jövedelme. Leeshet? Szívszorító? Á, dehogy.

Léghajó!

Léghajó!

Magasban a tréleren

Magasban a tréleren

Tréleren a hajó. Közel 6 méter magas a szerelvény, súlypont is az egekben. Nem ekkora hajóra van méretezve a szállító eszköz. Gondosan kötözünk, elindulunk. Pár száz méter megtétele után valami leesik. A tréler egyik támasztéka szabadul el. Visszaszereljük. Mostmár repül az idő. Sietnünk kell, messze még a Duna. Jönnek az első faakadályok, elhajtjuk az ágakat. Kiérünk a 6-os főútra. Konvolyunk látványos forgalmi akadályt képez. Tolnára érve részben igazolódnak a rémálmok. A hajó magasabb mint az utcákat keresztező távközlési és erősáramú kábelek. Számítottunk erre. Zoli barátom emberei készenlétben állnak. Kosaras autóból és szigetelt rudakkal emelgetik a vezetékeket a szerelvény útjában. Kijutunk, egy kilométert egy óra alatt tettünk meg.

Vigyázat nagyfeszültség!

Vigyázat nagyfeszültség!

Érkezés Domboriba

Érkezés Domboriba

A daru már felkészült a kompkikötőben. A közönség is velünk van. Nem teketóriázunk sokat, már lendül is a hajó a víz fölé. Aztán be a vízbe, de nem eléggé, felül a tőkesúly. A daru mozgási zónájában nincs elegendő vízmélység. Pár méter hiányzik, de nincs további kinyúlása a gémnek az adott súly mellett. A hajó hét tonnáját nem tudja beljebb nyújtani a folyam közepe felé. Péter nekivetkőzik, hogy kitapogassa a betonozott komplejáró melletti iszapos medret. Ott elég mély  víz, de messze van. A darunak poziciót kell váltani. Csak 2-3 méter, de a hajót vissza kell rakni a trélerre, ami a komplejáró lejtős betonján áll. Hát sosem lesz még vége? Ez a manőver önmagában idegörlő.

Mutatvány a trapézról

Mutatvány a trapézról

Öt perc és a hajó újra leng a daru kötelén. Sötétedik és végül sikerül! Úszik a hajó. Ellenőrzöm, nincs vízbetörés. Indulhat a motor. Sietni kell, nagy a folyam sodrása. Árral szemben haladunk a gerjeni kompkikötőig ahol a következö három hónapot vízen tölti a hajó. A tengeri szállításig. De az egy újabb történet és még sok munka van vissza addig. Még hivatalosan üzembe kell helyezni a hajót, melynek útvesztőit ekkor szerencsére még csak halványan sejtjük. Félúton besötétedik. A ránk váró autók fényszóróinak fényében abszolváljuk a kőgát alatti utolsó manővert a sodrásban. A kikötés már gyerekjáték.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s